First World Problems

Jaj, nagyon nehéz így dolgozni :) A motelben nincs net, a kávézókat meg nem hosszú munkára találták ki... Gyerekek rohangálnak, mindenki hangosan beszél...

De valahogy csak megírom azt a Jedlik Ányos ösztöndíj pályázatot! Aztán ha megkaptam bezárkózom a szobámba, leülök a géphez, és ki sem jövök amíg meg nem írtam a disszertációmat :D

Megvagyok még :)

Ne aggódjatok, megvagyok még! Elnézést szeretnék kérni azoktól akiknek még nem válaszoltam az emailjeire. Sajnos, mint látjátok, még a kanadában másfél hónappal ezelőtt képeimet sem volt időm feltölteni! A múlt heti Acton nyári egyetemen nem volt lehetőségem írni mert nagyon sűrű volt a program, itt Ann Arborban pedig nagyon rossz az Internet a motelben ahol megszálltam. Most is egy Starbucks kávézóból írok... Általában nem szeretem ezt a kávézót, mert drága, rossz a kávé (nekem nem ízlik), nem tetszik a márka imidzse és a hely hangulata sem, de egy dolgoban verhetetlen: mindenhol van net, és nem dobják ki az embert ha 15 percnél tovább ücsörög a laptopja mellett egy kávéval :)

Amikor pedig a gép elé kerülök akkor is inkább megpróbálok pályázatot írni, ugyanis jelentkezni fogok a Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíjra. Ezzel biztosítva lenne hogy fel fogom tudni dolgozni a kutatási eredményeimet, és belátható időn belül kész lenne végre az a disszertáció! Jelenleg számomra ez lenne az ideális, szeretném ha minél hamarabb le tudnék doktorálni.

Az Acton Egyetem óriási élmény volt, úgy érzem hogy rengeteget tanultam, gazdagodtam az alatt a néhány nap alatt, jobban megértettem egy csomó mindent a gazdasággal, politikával, vallással kapcsolatban, erősödtem hitben és a világnézetben is. Szóval nagyon jó volt :) Egy csomó emberrel ismerkedtem meg, egyrészt persze amerikaiakkal, de a világ minden egyéb részéről érkezettekkel is, Lengyelországtól kezdve Etiópián keresztül Venezueláig. Egyik nap egy venezuelai lány mesélt nekem az ő harcukról a szocializmus ellen és az ottani elnyomásról, másik nap egy amerikai arról hogy milyen volt a munkája a hidegháború alatt amikor a szovjet tömb országaiban próbálták az emberi jogokat érvényesíteni, este pedig a szobatársam arról, hogy hogyan lett anglikán pap.

Na de nem megyek bele ennél jobban, tényleg dolgozni akarok a pályázaton ha már ma később megyek a könyvtárba, csak előtte leírom a következő napok programját. Ma este az egyik levéltárosnál fogok vacsorázni akinek magyar felesége van, ha minden jól megy akkor utána haza fog vinni autóval, és megkérhetem hogy dobjon ki egy mosodánál, ugyanis fogyóban a tiszta ruhám. Aztán a tervek szerint szombaton megyek vissza Grand Rapidsbe. Vasárnap megy a repülőm, de a két város között csak napi egy busz közlekedik, ami a repülő indulásához vészesen közel érkezik meg, és nem akarom megkockáztatni hogy lekéssem. Ezért előző nap elbuszozok GR-be, ahol is rögtön beizzítom újonnan kiépített kapcsolataimat, és Edward Trancik-nél alszom, akit az Acton Egyetemen ismertem meg :) Vasárnap még találkozok John Jablonskival, aki a környéken lakik, és a Debreceni Egyetemen tanított tavaly tavasszal. Vasárnap este érkezem Los Angelesbe, ahol már várni fog Öcsi és Eszter, másnap reggel pedig irány a Grand Canyon, majd Las Vegas! :D

Így belegondolva én nem is tudom mit gondoltam, ez már megint elég gyilkosnak tűnik :D Különöse ha azt is figyelembe vesszük hogy most rögtön tudnék egy napnyi fontos dolgot találni magamnak amit mindenképpen meg kell csinálnom Fullertonban ahogy hazaérek...

Na mindegy, majd kitalálok valamit, szerintem megpróbálok annyit dolgozni amennyit csak bírok és ott aludni ahol csak tehetem :) Ajaj, tudom vagytok egy páran akik erre bizony nagyon csóváljátok a fejeteket :) Tudjátok kikről beszélek, ne kíméljetek!

Ann Arbor

A nyári egyetemnek vége, óriási élmény volt, most megérkeztem Ann Arborba, ahol a Ford Elnöki Könyvtárban fogok kutatni jövő vasárnapig. Majd mesélek részletesebben is ha lesz egy kis időm, nem felejtkeztem el rólatok!

Mi történt velem a héten?

Ezen a héten egy nagyot hajráztam a Nixon könyvtárban, egy doboz kivételével mindent sikerült befényképeznem amit szerettem volna, azt az egyet meghagytam mutatóba, hogy be tudjam mutatni Öcsinek és Eszternek hogy miképpen is végzem én a tudományt :) Inkább a hétvégéről írok egy kicsit.

Szombat reggel beszéltem Skypeon a témavezetőmmel, és utána telefonon interjút készítettem Pásztor László bácsival. Pontosabban ezt az interjút  Skypeon csináltam, hogy lehessen a gépen rögzíteni. Vettem krediteket, úgy nagyon olcsón lehet vezetékes telefont hívni.

Nagyjából délre lettem kész, és pont indultam volna úszni, amikor is kaptam egy SMS-t Frank Ramostól, hogy ha szeretném, elvinne PAsadenába, körbevezetne, és ott is alhatnék náluk. Frank a feleségével él, akit Tracynek hívnak, és kínai származású. Természetesen igent mondtam, miért is ne? :) Megnéztük kicsit Pasadenát, és este vacsora után Frank elvitt kocsival egy nagy körre. Megmutatta nekem Los Angeles belvárosának több érdekes részét, a divatnegyedtől kezdve Kis Tokión és East Los Angelesen keresztül a 110 ezer férőhelyes Rose Bowl stadionig. Frank Los Angelesben nőtt fel, itt él a családja is, szentül meg vagyok győződve róla hogy minden utcát ismer :) Az egyetlen ember akit ismerek és térkép vagy GPS nélkül autózik Los Angelesben.

A túra után még meghívtam egy sörre, szóval olyan 2 körül kerültem ágyba, pedig reggel korán kellett kelnem. MEgígértem ugyanis Mike Steinernek hogy elmegyek vele az unitárius templomba - különben ide jár Dodo és Sam is, bár most nem voltak. Pont a fiatalok "felnőtté válási szertartása," azaz a konfirmáció volt, ami arról szól hogy kiállnak, és elmondják hogy miben hisznek. Az unitáriusok (legalábbis itt Amerikában) tiszta hippi vallás (percig se felejtsük hogy magyar, pontosabban erdélyi gyökerű). Mikor bementem, valaki az oltár  úrasztala  a terem első végében lévő asztal előtt gitározta John Lennontól az "Imagine" című számot. Rögtön tudtam mire számíthatok... :D Kicsit úgy láttam hogy az univerzális unitárius vallás közösség arról szól, hogy mindenki abban hisz amiben akar, csak fogadja el a másikat, és hogy szeressük egymást. Azért otthon nem sok olyan konfirmációt láttam amikor a konfirmálók egy viszonylag jelentős része kijelenti hogy ő nem hisz se Istenben se a túlvilágban, egy másik része a reinkarnációban hisz, van aki meg az angyalokban :) Szóval mindenképpen érdekes egy vallás ez. De az ott lévő emberek rendesnek és jó szándékúnak tűntek, és azt hiszem végül is ez a legfontosabb. A mormonoknál nem sokan furábbak, mégis milyen rendes Dodo unokája!

Most próbálom összeszedni magam, holnap ugyanis megyek Michiganbe. 6:30-kor indulunk innen, mivel Dodo fia, Eric is holnap repül, és megkértem őket hogy ha úgyis mennek a reptérre vigyenek el engem is. Az én gépem viszont csak este megy, tehát csatangolni fogok Los Angelesben. Azaz... őőő... keresek egy könyvtárat és leülök dolgozni :D

Az én gépem éjszaka indul, és hajnalra érek Michiganbe. Először Grand Rapidsbe érkezem, ahol is részt fogok venni az Acton Intézet által szervezett négy napos nyári egyetemen. Az a baj hogy már most is hulla vagyok, és a közeljőben egyszerűen nem is nagyon látok arra lehetőséget hogy kialudjam magam. A nyári egyetemen tudom hogy nagy hajtás lesz, egész nap reggeltől estig program ahol szükségem lesz minden energiámra, szóval valamit ki kellene találnom. Szerintem megpróbálom majd végigaludni a repülőutat, hátha összejön :) Ha az nem, akkor nincs más esélyem, mint a speed :D (nyugi, nem komolyan gondolom)

Nem tudom milyen gyakran fogok tudni jelentkezni Michiganből, de igyekezni fogok :)

A hippik ellen pedig legjobb ellenszer a Slayer:

Hallgatok is egy kicsit hogy kiüldözze a fejemből John Lennont, és közben elkezdek pakolni :)

San Diego, Idyllwild

Szóval múlt hétvégén San Diegoban voltam Jan és Harvey Bergernél. Nagyon aranyosak voltak, szeretettel fogadtak, vittek mindenhova, sőt, még a lányuk kocsiját is kölcsönadták! Vanessa ugyanis Londonban tanul, történész lesz belőle ha minden jól megy :) Meghívtak hogy amikor Eszter és Béla itt lesznek látogassuk meg őket, együtt elmegyünk majd egy július 4-i buliba (az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepe, a függetlenség napja) :)

San Diego más jellegű város mint Los Angeles. Dimbes-dombosabb a táj, és érdekes módon bár délebbre található, hűvösebb van. Jan szerint május-júniusra a felhős idő jellemző, alig sütött ki a nap amíg ott voltam. Ennek az oka óceán közelsége: San Diego a tengerpartra épült, míg LA valamivel beljebb. Persze Los Angeles jóval nagyobb is, tehát biztos vagyok benne hogy vannak olyan részei amik San Diegora emlékeztetnek. Még Los Angelesnél is fiatalabb városról beszélünk, Bergerék 1906-ban épült háza az egyik legrégebbi a városban! Nagyon jó helyen laknak, a város központjában lévő Balboa Park mellett. Itt található a híres állatkert és a Magyar Ház a Márai emlékkel, amit majd Béláékkal meg is fogunk tekinteni. Márai San Diegoban élt utolsó éveiben, és itt is halt meg. Bergeréknek nagy házuk van, látszik hogy jól menő jogászokról van szó. Persze keményen meg is dolgoznak a pénzért, nincs sosem pihenés, éjjel-nappal tíz percenként csörög a telefon, érkeznek az emailek... Három kutyájuk van, Willow, Sirius, és Dolce, bent laknak a házban, és jöttek velünk Idyllwildba is. Szerencsére nem jött elő az allergiám, pedig ott ültünk a kutyusokkal a hátsó ülésen :)

Megérkezésem utáni első nap megnéztem a USS Midway anyahajót, ami ott van kiállítva a kikötőben. Óriási az a hajó! A Midwayt a II. világháború alatt építették, és 1991-ig szolgált. Felállítva nagyobb lenne mint a felhőkarcolók, 4 focipálya hosszú, és 5 000 ember szolgált rajta egyszerre. Gondoljatok bele, milyen logisztika kellett ennek a kiszolgálásához! Ha jól emlékszem 29 repülő és helikopter van kiállítva rajta. Történészként, különosen a vietnami háború idejével foglalkozó történészként, úgy éreztem magam mint egy kisgyerek a játékboltban, azt sem tudtam merre nézzek először :) Huey helikopter, F-4 Phantom vadászbombázó, minden volt :D Nem is tudtam mindent megnézni, szóval ide még vissza fogok jönni majd júliusban :)

Szombaton elmentünk Idyllwildba, a hegyekbe, ahol Bergerék nyaralója van. Ide járnak kikapcsolódni - persze itt is dolgoznak, csak nem olyan sokat mint otthon. Érdekes volt Kalifornia egy másik arcát is megismerni: hatalmas fenyőfák, sziklás hegyidék. Ez egy kb. 500 lakosú falu, száz-százhúsz évvel ezelőtt még csak indiánok laktak erre. Ma a los angelesi és san diegoi tehetősebb emberek kedvelt üdülőhelye, két óra kocsival mindkét várostól. Azért a boltokon látszik hogy üdülőfalu, mindenféle kacatot lehet kapni, és sok boltban kint lóg a szivárványos OPEN zászló. Ez azt jelképezi hogy elfogadóak a melegekkel szemben - Harvey és Jan szerint azért egy igazi eldugott amerikai hegyi faluban ez nem lenne így, nem mindenhol olyan toleránsak az emberek.

Vasárnap visszamentünk San Diegoba, és megnéztük az egyetemet ahova Harvey és Jan jártak, az óvárost, valamint a misszió romjait. Az óváros alatt egy vadnyugati faházakból álló várost kell érteni :D Érdekes volt ez is, San Diego első sheriffje egy Haraszty Ágoston nevű magyar kalandor volt, aki egyben a kaliforniai borászat megaalapítója is :) Életét Nicaraguában végezte, ahol állítólag alligátorok ették meg. Az ő viasz szobra is ott van az óvárosban.

Este Jan szüleinél vacsoráztunk. Az apukája ír, az anyukája olasz származású, mind a ketten hívő katolikusok. Gondolhatjátok hogy nem lehetett egyszerű mikor hazaállított egy ateista zsidó férjjel :D De megszerették Harveyt, és nagyon aranyosak voltak. Jan anyukája egy kisebb lagzira elég kaját főzött, szerintem egész héten azt ették utána :D

Hétfőn elmentem az akváriumba, utána pedig kimentem a tengerpartra. Az akvárium is érdekes volt, egy csomó nagy halat láttam, cápát, mindenféle medúzákat, polipot, stb. Nagyon szép helyen van, gyönyörű a kilátás az óceánra onnan. A tengerpart egy Coronado nevű szigeten volt, kivételesen könnyű volt parkolni, és viszonylag kevesen is voltak a los angelesi partokhoz képest.

Kedd reggel Harvey kivitt az állomásra, és visszavonatoztam Fullertonba. Nagyon jól éreztem magam San Diegoban, hálás vagyok a Berger családnak hogy ilyen szeretettel fogadtak, és várom hogy újra meglátogassam őket!

Mi lesz a hetekben

Vészesen csappan az olvasóim száma, ami nem is csoda, mivel alig tudtam mostanában posztolni...

Nagyon mozgalmas napokon vagyok túl, megjártam ugye San Diegot. Nagyon jól éreztem magam, óriási élmény volt - remélem hamarosan lesz időm írni róla, és fel tudom tölteni a képeket is... A programom nem lesz kevésbé zsúfolt, majd megpróbálok lecsippenteni az alvásból, az az egyetlen időtartalékom most.

A héten Nixon levéltár, hétvégén készülődés, és hétfőn indulás Michiganbe! :) ott egy hét nyári egyetem, egy hét megfeszített tempójú kutatás a Ford Levéltárban. Ezen a héten szombaton nagy esemény lesz, mert beszélni fogok telefonon a 92 éves Pásztor Lászlóval, '56-os szabadságharcossal és amerikai magyar politikussal, aki Nixon kampányában nagyon aktívan részt vett. Most hívtam fel, időpontot egyeztettünk, és teljesen a hatása alatt vagyok. Óriási élmény volt, hálás vagyok a Jóistennek hogy ilyen emberekkel is összehozott a kutatásom.

Úton San Diegóba

A héten eléggé nekiveselkedtem a munkának, hiszen már nem olyan sok idő van hátra! Igazából a napjaim az otthon-Nixon könyvtár-konditerem csendes hármasságában teltek, amiből is a felkelés ment a legnehezebben :) de jól éreztem magam, haladok, és nagyo jól esik a sport az egész napos ülés után, csak az a nagy gond hogy mire hazaérek csak beleesek az ágyba, és nincs időm feltölteni a képeket vagy blogot írni...

Most viszont vonaton ülök, San Diego felé megyek. Egy nagyon kedves jogász házaspár hívott meg, őket fogom meglátogatni. Jan és Harvey Áron öcséméknek tartott egy szemináriumot a Debreceni Egyetemen még 2011 őszén, az amerikai joggal kapcsolatosan (Áron, segíts ki, miről is szólt? Litigation?). Az utolsó szemináriumon szükségük volt esküdtekre is, azaz olyan emberekre, akik angolul jól tudnak, de nem jogászok, így ismertem meg én is őket. Az óra után elvittek minket sörözni és pizzázni, és nagyon jól elbeszélgettünk. Említettem nekik hogy pályázok a Fulbright ösztöndíjra, meg is hívtak magukhoz. Most pedig úton vagyok hogy meglátogassam őket :)

A vonat nagyon szuper, elfér a lábam, van Internet, konnektor, minden :) Jan már írt is, hogy egy szürke Jaguárral fog várni az állomáson, és hogy megyünk koktélpartyra ha van kedvem - azt hiszem elég komoly rongyrázós hétvége vár rám :D

Fulbrightos buli a hétvégén

Nem volt időm a hétvégén feltölteni a képeket, mert Los Angelesben voltam :) A Fulbrightosokkal találkoztam, szombaton félévzáró volt Ann Kerr házában, Malibuban. Ő az akinek az óráján előadást tartottam a UCLA-n. Szerencsére Farouk, egy algériai francia Fulbrightos, el tudott vinni kocsival, mert nagyon messze lett volna. Az ebéd után kisebb bonyodalmak után elmentünk fagyizni a tengerpartra, azaz a közelébe. Beszélgetés közben kiderült hogy a többiek mennek este egy buliba, és engem is meghívtak! Az egyik ukrán lány, Alex (Olegsandra) felajánlotta hogy nála alhatok majd a kanapén, ugyanis este már nem tudtam volna hogy hazajutni. Mivel úgysem nagyon buliztam még Los Angelesben (meg úgy általában is keveset szoktam itt kint) elfogadtam a meghívást :)

A UCLA környékére mentünk, egy nagyon szép lakásba. Útközben megálltunk kocsival venni pár dolgot a buliba, én beszereztem egy fogkefét is (mert olyan nincs hogy úgy aludjak ott valahol hogy ne tudjak fogat mosni :D). Egy emeletes házba mentünk amihez medence is tartozott, ott lent volt a buli. Sajnos nálam nem volt fürdőnadrág, szóval maradtam a parton beszélgetni. Éjfél körül vége lett a bulinak, de mi még éreztük magunkban az erőt, és úgy döntöttünk hogy megyünk tovább. Páran kocsival előrementek, Alex, Zoli (a magyar srác a CalTech-ról) és én busszal követtük őket - azaz követtük volna, de kavarodás történt, és ők más helyre mentek mint ahova mi gondoltuk. Végül ténferegtünk egy kicsit Hollywoodban, de bemenni sehova sem tudtunk, mivel nálam nem volt igazolvány. Jól van na, nem tudtam hogy bulizni is megyünk! :D Itt nagyon szigorúan veszik az alkohollal kapcsolatos szabályokat, aki nem tudja igazolni hogy már elmúlt 21 éves azt általában be sem engedik a szórakozóhelyekre! De nagyjából mindegy is volt, hiszen kettőkor úgyis minden bezár. Tehát Alex lakása felé vettük az irányt, ahol még egy nagyot beszélgettünk, és mentem aludni.

Másnap arra keltem hogy Alex kínai lakótársa csörömpöl a konyhában és valami nagyon büdöset főz :D Szóval fogtam magam és leléptem, persze négy óra alvás után azért elég kényelmetlen volt a buszon utazni :) Mivel eredetileg úgy terveztem hogy majd kocsival hazavisznek, nem volt nálam se könyv, se zene, se semmi. Los Angelesben ugyanis külön mp3 lejátszó kell, ha telefonról hallgatom a zenét lemerítem az aksit mielőtt hazaérek. Tehát vasárnap lévén elmentem ott egy közeli templomba, aztán jól megebédeltem egy gyorsétteremben mielőtt jött a busz, és vettem egy újságot amit az úton olvasgattam (nem volt semmi értelmes politikai újság, tehát egy gördeszkás magazint vettem). Összességében megérte bent maradni :)

Csak hogy ma is legyen valami

Írni akartam ma is valamiről, de elég fáradt vagyok, ma eégsz nap könyvtáraztam, biciklivel jöttem-mentem, és még futottam is, szóval halasztom a dolgokat, bocsi! Holnap megint Fubrightos esemény, megyünk Ann Kerr házába, Malibuba! :) Mivel valaki elvisz kocsival, nem kell reggel 6-kor kelnem, jee :D

Költözés

Újra dög fáradt vagyok, a változatosság kedvéért ma is költözni segítettem, ezúttal a két másik Fulbrightosnak, Justynának (Lengyelország) és Katjának (Oroszország). Délelőtt aa Nixon könyvtárban kutattam, de olyan kétségbeesetten kértek, hogy kora délután félbehagytam a kutatást és mentem segíteni. És jól is tettem, hiszen így is kb. öt perccel a határidő előtt értünk a tárolóhoz amit a nyárra bérelnek. A két lány ugyanis az egész mesterképzést itt végzi, és ha visszajönnek szükségük lesz a cuccaikra, a bútoraikra.

A múlt héten is segítettem költözni, akkor Courtneynak, ő a korábbi diákszállóról (ilyen privát koli) költözött egy másikba, ami szebb, vadonat új, és olcsóbb is (viszont nincs kaja). Nagyon örülök hogy így tettem, hiszem megismerhettem az anyukáját is, aki nagyon szimpatikus, egy igazán talpraesett, nyílt, jó kedélyű, nagy dumás asszony :) Rengeteget röhögtünk, és nekem különösen tetszett ahogy Courtney és az anyukája beszéltek egymással, az az igazi fekete akcentus, azok szófordulatok, viccek :D Láthattam honnan örökölte Courtney egy csomó tulajdonságát :) Ami külön plusz volt az az, hogy Courtney új lakótársa, Ryan, Disneylandben is dolgozik, és kedvezményesen elmehettünk oda kedden! Majd részletesen beszámolok, képekkel együtt :D Ryan különben 19 éves (de én vagy 24-nek néztem volna), és Disneyland mellett még két másik melója is van! Ő is szimpatikus srác, nagyon segítőkész volt.

A múlt hét péntekem Courtney költöztetésével telt, a mai napom pedig ugye a két lányéval. Itt is megismerkedtem valakivel, mégpedig Justyna nővérének az apósával, aki itt lakik a szomszéd városban, Annaheimben, és jött segíteni pakolni. Ő lengyel, egy magas, erős fickó, sokat segített a pakolásnál :) Tíz éve él itt de erősen töri az angolt - valahogy az ő szláv akcentusa is tetszett, először azt hittem rájátszik de nem, ő tényleg így beszél :D Erre nem sok kelet-európaival lehet találkozni, inkább Los Angeles északi részén vannak többen, ott van orosz negyed is.

Courtneyval tuti találkozok még, de a lányokkal már nem. Nem könnyű ez, de hozzá kell szoknom, mert sok olyan embertől kell az elkövetkező hetekben elbúcsúznom akiket könnyen lehet hogy soha többé nem fogok látni :(

A pakolás jutalma egy nagy vacsora volt, meg sem bírtam enni (nyugi, elhoztam a maradékot), de így is lelkiismeret-furdalásom  van hogy telezabáltam magam. El is megyek gyorsan gördeszkázni, megpróbálok legalább egy kicsit ledolgozni belőle :) Különben már egész jól megy a deszkázás, menni azt jól tudok általában gördeszkával megyek mindenhova. Próbálok megtanulni ugratni is (ollie), de a kisebb szörfdeszka méretű longboarddal ez nem könnyű :)

Előzetes Memorial Day Frank Ramossal

Írtam nektek hogy mesélni fogok a Memorial Day-ről, hogy hogyan ünnepeltem meg előre. Csütörtökön trivia után Frank Ramos haverommal maradtunk beszélgetni egy kicsit, és feltettem neki a kérdést hogy miért lépett be a hadseregbe? Ő ugyanis veterán, a tengerészetnél szolgált, volt IRakban is, és még ki tudja hogy hol. Sokat mesélt róla, akkor is folytattuk mikor szombat délben a BL döntőt együtt néztük, ráadásul kiderült hogy pont aznap van a szülinapja. Mondta hogy örül hogy valaki végre ért a focihoz :D 

Nagyon bírom Franket, halál nyugodt, nagyon megfontoltm mély érzésű srác, talán vele tudok a legjobban elbeszélgetni. Mexikói származású, azaz a szülei ott születtek, de a nagyszülei még Spanyolországban. Szegény családból származik, East Los Angelesben nőtt fel, ami egy veszélyes latin-amerikai környék. Ismer egy csomó mindenkit a hőseim közül, zenészeket, sportolókat, politikai és társadalmi személyiségeket (pl. a tesója haverja a Black Flag egyik tagja! :D). A szüleinek nem volt lehetősége továbbtanulni ,de fontosnak tartották a tudást, mikor gyerekek voltak minden héten el kellett olvasniuk egy könyvet. Több generációra visszamenőleg mindig volt valaki a családjában aki a hadseregben szolgált. 

Érdekes dolgokat mesélt a katonaságról. Az amerikai hadsereg katonáinak nagy része szegény sorsú családokból, különféle kisebbségekből lerül ki, ez számukra egy kitörési lehetőség. A hadsereg egy csomó mindent fizet a veteránoknak, ha jól értettem többek között az egyetemet is. Elég összetett kérdés ez. Különben látszik Franken is hogy volt olyan dolog amit "hazahozott" a háborúból, pl. mondta hogy megszúrták, és csütörtök este mikor a sörözőben ültünk pár sör után is rögtön megmondta hogy hány ember van a helységben, ebből hány bal és hány jobbkezes, hány kijárat, stb. Azt mondta hogy ezeket nem megtanulni nehéz, hanem elfelejteni, kikapcsolni... pedig már lassan tíz éve hogy leszerelt.

Az egyetemen Frank tagja egy diákszervezetnek ami az itt tanuló katonákkal, veteránokkal foglalkozik. Pár héttel ezelőtt eltűnt az egyik kollégájuk, egy diploma előtt álló lány. A héten holtan találták meg, nem lehet tudni hogy mi történt. A diplomát posztumusz kapta meg, az elesett katonák ünnepe előtt egy nappal, vasárnap.

Holnap vidámabb dolgokkal is jelentkezem, ugyanis voltam diplomaosztón vasárnap, Disneylandben tegnap, valamint találkoztam Courtney iszonyú jó fej anyukájával is! 

Kanadai utam vége

Ha jól tudom az utolsó nap amit leírtam a vasárnap volt, tehát akkor folytatom a hétfővel. Aznap skypeon beszéltünk Apával, szerintem Tibunak és Apának is nagy élmény volt. Az a nap kicsit nyugisabb volt, beszélgettünk, kivittük Mariát a buszhoz, meg sétáltunk a városban. Elég hamar lefeküdtem, fáradt voltam.

Kedden Tibu, Eva, a fiuk, Tibi, az unokájuk, Sammy, és jómagam elmentünk a közeli oroszlán szafarira. Sammy nagyon aranyos, négy és fél éves, aznap nem ment oviba. A szülei nem voltak összeházasodva és szakítottak mikor két éves volt, most elváltva van az anyukájánál és az apukájánál, de a nagyszülők is sokat segítenek. A szafarin sok állatot láttunk, voltak mindenféle bemutatók is, jó kis program volt. Beárnyékolta az egészet hogy a hétvégén Tibinek elpusztult hatvan család méhe. Lehet hogy már említettem, de méhészettel foglalkoznak. A méhek egy rovarirtószer miatt pusztultak el, amit a vetőmagokra szórnak. Ez nagyon komoly probléma a méhészetek számára világszerte, próbálnak harcolni a betiltásáért - szerencsére Európában ez most sikerült. Tibuék Kanadában teljes erőbedobással próbálják elérni hogy ott is tiltsák be - amíg ott voltam tévének, újságnak is nyilatkoztak. Ez a sok bonyodalom kicsit a család életére, hangulatára is kihatott. Sok sikert kívánok nekik, remélem el tudják érni a céljukat!

A szafari szerintem jól sikerült, bár a végére Sammy már elég nyűgös volt. Láttunk oroszlánt, zebrát, struccot, elefántot, minden féle állatot, majd ezeket a képeket is feltöltöm :)

Szerdán hajnalban Tibi és Tibu vittek ki a reptérre, Eva otthon maradt és Sammyt indította az iskolába. Tibi kicsit elaludt, nehezen ment az indulás, én meg persze nagyon izgultam. A reptérre másfél órával a gép indulása előtt érkeztem meg, ez nem bizonyult elégnek a vámvizsgálatra. USA-kanadai viszonylatban Kanadában zajlik le a határellenőrzés, ezután a kanadából érkező gépek úgy viselkednek mintha belföldi járatok lennének. Miután elengedett a határőr sprinteltem a géphez, de már zárva volt a kapu. A légi utaskísérők nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, és felraktak a következő gépre. Így mindenféle kalandok után, de szerencsésen visszaérkeztem Kaliforniába :)

Jól éreztem magam Kanadában, örülök hogy megismertem az ottani rokonokat. Ezen a hétvégén Danny, Apa egyik unokatesója, pont Los Angelesbe látogat, ha minden jól megy holnap találkozunk. Holnap Memorial Day, amikor az amerikaiak a háborúban elesettekre emlékeznek - majd leírom azt is hogyan készültem erre az ünnepre, mert érdekes módon pont egy ide illő élményem volt a héten.

Képek Baltimore, Philadelphia

Folytattam a feltöltést, jönnek a képek Baltimoreból és Philadelphiából! :) Holnap írok is, befejezem annak elmesélését ami Kanadában történt, és ami azóta, mert zajlik ám az élet! :)

képek Washingtonból

Amivel régóta adós vagyok: képek Washingtonból.

Hamarosan töltök fel Philadelphiából, Baltimoreból, Kanadából, és még sok más helyről - el lesztek látva néznivalóval :)

Vasárnap (május 19.)

Vasárnap Tibu és Éva legnagyobb lányáéknál ebédeltünk. Márton kivételével az egész családdal találkoztam, ő viszont Vancouverben lakik.  A többi gyerek vagy Guelphben, vagy Torontóban. Maria nem volt ott, ő Torontóban tanul jogásznak, de most hazajött a hétvégére, otthon maradt mosni magának és a nővérének, Tinának. Mindenki aranyos volt, hamburgersütés volt, és közben beszélgettünk. Jó volt a kaja is, rengeteget ettünk.

Kanadában ez a hétvége Viktória királynő ünnepe, hosszú hétvége, és általában ilyenkor lehet először kimenni az udvarra enni (erről majd később). Este tűzijátékot szoktak lövöldözni, mi is ezt tettük: ott volt Tibuéknál Danny a barátnőjével és a kislányával, Mary, Andy, és Tibi. Danny vett egy csomó rakétát, azzal szórakoztunk, utána pedig Mary, Danny és én elmentünk moziba, megnéztük a Gatsbyt. Nem volt rossz, de annyira jó sem, nekem ritkán tetszenek a nagy irodalmi művek film feldolgozásai. A mozi után elnéztünk Dannyhez, aki arrafele lakik. Ő nagy videojáték fanatikus, megvan neki egy csomó konzol, és gyűjti is a régieket. Ha nem lett volna ott Maria akkor tuti eljátszottunk volna egész este :D Jó későn értünk haza, és utána még fél háromig beszélgettem Mariával. Okos lány, de meglepett hogy milyen szinten nincs fogalma arról hogy mi is az a szocializmus. Úgy veszem észre hogy a baloldali amerikaiak nagy része tényleg abban a hitben él hogy ez valami szép eszme, de sajnos eddig valahogy mindig félresiklott, és különben meg lehetne valósítani a földi proletár mennyországot, csak ezek a gaz kapitalisták nem engedik. Marx természetesen nagyon jó és okos ember volt, csak félreértelmezték, blablabla… Megpróbáltam kicsit meggyőzni, gondolom nem annyira sikerült. Nekem azért ez nagyon furcsa, szerintem Európában már senki sem hisz ilyeneket, a nyugati szocialista pártok is rég elvetették a szocializmus megvalósításának tervét. Na mindegy, jót beszélgettünk azért.

Napközben olyan 22-25 fok lehetett délben, szóval kellemes idő volt. Az éghajlat itt Ontario déli részén azért jóval hűvösebb és nedvesebb mint otthon, ez a növényzeten is látszik. Tibuék kb. 20 éve vették a telküket, az akkor ültetett fák akkoták, mint otthon a 30 évesek, nagyon gyorsan nő minden. Hidegebb is az éghajlat mint otthon, olyan növenyek virágoztak mint amilyenek Magyarországon áprilisban szoktak. Nem volt hideg, de azért meleg sem. Reggel olyan harmat van mintha egész éjjel esett volna, és minden tele van szúnyogokkal. Tényleg rengeteg a szúnyog, nem lehet tőlük meglenni odakint , különösen este. Nagy felhőkben követik az embert, mikor Tibuval kint sétáltunk egy óra után úgy negyven csípés volt csak a hátamon. Szerencsére fekete legyek már nem voltak, ez kis vérszívó muslica féle, nagy rajokban jár, és elvileg bemennek az ember orrába, fülébe is. Matt, Tina férje, azt mondta, hogy (különösen északon) úgy lehet elmenni túrázni ha az ember maszkot vesz fel a rovarok ellen. Ezt leszámítva gyönyörű a természet, azért más mint otthon, sokkal vadabb.

Niagara vízesés (május 18.)

Ezt is kirakom, ezt vasárnap írtam:

"Szombaton reggel 8 után keltett Tibu. Ez persze nekem hajnal 5 volt, és nagyon nehezen ment az ébredés J De megérte, mert a lányuknak, Tinának, a családjával együtt elmentünk a Niagara vízeséshez, ami az eddigit tartózkodásom egyik legnagyobb élménye volt.

Tina orvos, PhD-s (megmutatta milyen hosszú a doktori dolgozata – hát, ijesztő…), de most otthon van a gyerekekkel. A férjét Mattnek hívják, és munkaügyi joggal foglalkozik (ez nálunk családi vonás lenne? J), egy szakszervezetnél dolgozik, és igazi kanadai, aki jégkorongozik és lékhorgászik J. Van két nagyon aranyos gyerekük, Evelin, aki most lesz öt éves (tehát Hannával szinte napra pontosan egyidős), és a kisfiú, aki másfél éves.

A Niagara vízesés Guelphtől olyan 40 percre lenne, de most tovább tartott az odaút, mert  a hétvége miatt hosszú sor állt a határnál, ugyanis itt át lehet menni az USA-ba. Mi nem is oda mentünk, de ettől függetlenül hosszabb ideig tartott az út a kocsisor miatt. Érkezés után leültük ebédelni, és odamentünk a vízeséshez. Fú, nehéz leírni milyen! Gyönyörű, hatalmas, hangos, a felcsapódó vízpára pedig mindent ellep. Természetesen nagyon ki van építve, erőmű, múzeum, éttermek, hotelek, kaszinók (Matt szerint Niagara Falls észak Las Vegasa), és rengeteg turista. De még így is magával ragadott az élmény, el sem tudom képzelni milyen lehetett azoknak az embereknek akik először látták meg! Biztos napok óta hallhatták már a robajt, amikor egyszer csak ott találták magukat a vízesésnél. Szerencsés esetben nem kenuval érkeztek a folyón, mert akkor az egészségesnél kicsit közelebbről is láthatták ezt a természeti csodát :D

Tina, Matt, a gyerekek és én lementünk, mert a sziklák alján indul egy hajós kirándulás, közelről is meg lehet nézni a vízesést. Esőköpenyt adtak, de semmit sem használt, úgyis mindenki csurom vizes lett. Olyan volt, mint ha egy nagy nyári zápor kellős közepén állnánk, csak közben sütött a nap J Sokkal hidegebb volt mint fent; ott sütött a nap és volt vagy 24-25 fok, lent pedig látszott a leheletem is. A gyerekek nagyon jók voltak, bírták a kiképzést. Csináltam képeket is, ha minden jól megy nem ment tönkre a gépem a vízesésben és meg is tudom majd mutatni őket.

Hazafele úton még betértünk Mattel megnézni a híres Niagara kaszinót. Tényleg olyan volt mint a filmekben: előtte limuzinok álltak, odabent mintha éjjel lenne (miközben kint tűzött a nap), több száz (lehet hogy ezer) játékgép, póker, huszonegy, rulett, és egy csomó másik szerencsejáték aminek a nevét sem tudom. Rengeteg ember volt ott. Csak pár percet voltunk ott és mentünk is, a többiek kint vártak a kocsiban, pedig én elnézelődtem volna még ott. Sajna nem szabad bent fényképezni, de egy képet azért csináltam titokban J

Még egy helyen megálltunk, mégpedig Kanada révén természetesen a hokiboltban! :D Evie nemsokára kezdi a jégkorongot, két éves kora óta korizik, a kisfiú pedig mivel járni már tud, télen tanulhat korcsolyázni. Ilyen mentalitással könnyű NHL játékosokat nevelni J A bolt fantasztikus, képzeljetek el egy kisebb Tesco méretű áruházat ahol minden a jégkorongról szól. Ütők, mezek, sisakok, sálak, kulacsok, baseball sapkák, játékfigurák, papucsok, minden-minden különféle csapatok címerével ékesítve. Itt is elnézelődtem volna egy napig J Evie mindenképpen akart valamit, addigra elfogyott a türelem, elkezdett hisztizni valamilyen ütőért, tehát gyorsan leléptünk, és mentünk vacsorázni. Ugye milyen jó fej kiscsaj? Szerintem Mike igazából örült hogy a lánya egy hokiütőt akar és nem valami Barbie babát J

Lassan megyek, megyünk ebédelni, majd este leírom a vasárnapot is."

Érkezés Kanadába (május 17.)

Rége írtam már, ugyanis Kanadában voltam, Apa nagybátyjáékat meglátogatni :)

Írtam ott is a blogot, de sajna nem volt net, és nem tudtam frissíteni. Most lássuk milyen volt az odautam!

Szerencsésen megérkeztem Kanadába, már Guelph-ben vagyok (Torontotól olyan 51 km lehet) Apa nagybátyjáéknál, Tibuéknál. Mivel Tibuéknál nincs Internet, ezért most elkezdem Wordbe írni hogy mi történik velem, és majd feltöltöm a blogra ha lesz lehetőségem rá.

Az út kalandosan indult. Korán keltem hogy kicsit könnyítsem a szervezetem számára az átállást. Olyan 10 körül indultam el a házból, kinyomtattam az egyetemen a beszállókártyát, és felszálltam az első buszra – ami természetesen késett. Nem először szívom meg az OCTA (Orange County Transit Authority, Orange Megyei Közlekedési Hatóság) miatt, de utoljára, mert többet nem fogok megbízni bennük J Pont annyit késett a fullertoni busz, hogy a kereszteződésben állva lássam, ahogy az úttest túloldalán megérkezik és elmegy a los angeles belvárosa fele menő járat… Szerencsére a telefonomon van Google térkép, ami sokadjára mentette meg a helyzetet. Így két busz, aztán helyi vasút, és még egy busz kombinációval időben oda tudtam érni a reptérre, és indulás Kanadába!

Életemben szerintem először utaztam úgy repülőn hogy nem dumáltam, nem barátkoztam össze senkivel. Na nem baj, ilyen is kell! J Torontoba itteni idő szerint este 11 után érkeztem meg. A repülőről láttam a nagy feketeséget ami az Ontario tó, és a Toronto jelképének számító tornyot. Nos, leszállás után enyhén szólva más fogadott mint Amerikában J Kerestem a szememmel hogy hova kell állni a külföldieknek, hol a kígyózó bevándorlási sor? New Yorkban 40-50 percet töltöttem sorban állással mielőtt odakerültem a határőrhöz. Itt öten voltak szabadon, ott trécselgettek, rögtön intettek is hogy menjek oda. Viszont mikor odakerültem alaposan kikérdezett a hölgy. Hova megyek? Hány napig maradok? Kiknél fogok aludni? Mikor láttam őket utoljára? Mit tanulok Amerikában? Nem gond az egyetemnek hogy eljöttem? Cseppet sem volt kedves (az amerikai határőr nekem szimpibb volt, mondjuk ugye ő tudott magyarul egy kicsit J). Semmi welcome to Canada vagy ilyesmi. Lehet megtette hatását az elmúlt évek „magyar menekülthulláma”… (ide linkelni fogok valami cikket erről, de el ne felejtsem)

Az érkezési oldalon senki sem várt, de hamarosan megjelent Éva, Tibu felesége. Tibi, a fiuk, addig körözött a kocsival, hogy ne kelljen leparkolni. Beszálltunk, és mentük is Guelphbe! J A sötétben is látszott hogy végre valahára valami természetet is fogok látni a los angelesi beton és külváros dzsungel után, ahol néha még a kert is le van betonozva. Útközben fák között haladtunk, egy róka vagy prérifarkas is átszaladt az úton, és „hálistennek” érezhettünk a bűzös borz illatát is… Most lassan megyek aludni, ők már lefeküdtek, elég szoros lesz a program – holnap megyünk is megnézni a Niagara vízesést!!! :D Nem is reméltem hogy látni fogom, ennek annyira örülök J Tudom hogy több ismerősöm is járt ott, na de láttátok már a KANADAI OLDALRÓL? Na? :D Ugye hogy nem sokan! Kellett volna hoznom a magyar zászlót, amit jól kihoztam magammal, de eddig szerintem egy fényképemen sincs rajta…

fényképező, leégés

Megérkezett az új fényképező, jeee :D Most üzemelem be, és ha minden jól megy, lassan így egy hónap után fel is fogom tenni a washingtoni és philadelphiai képeket.  Szintén a tegnapi postával kaptam egy adag anyagot a témavezetőmtől, Glant Tibortól, aki az elmúlt hetekben volt a Ford könyvtárban, ahova én is fogok menni Michiganbe. Az egyik első tanulság az ő anyagait átnézve az, hogy bármennyire is szorít az idő, igenis szépen sorba KELL rendeznem az anyagaimat amilyen hamar csak lehet, ezt nem szabad megspórolni. Ezerszer nehezebb, szinte lehetetlen lesz később.

A leégésem mértékéről csak annyit, hogy mikor tegnap bementem órára, mindenki jól kiröhögött :) Megkérdezték hogy mi történt, és mikor elmondtam, csak szörnyűlködtek... Ki olyan hülye hogy egy forró nap lebiciklizzen a több mint 40 kilóméterre található partra? Nos, én :) Courtney barátom meg is kérdezte hogy mit tettem magammal, hiszen ilyen színe az ő bőrének van :D Ő ugyanis fekete, vagyis pontosabban ilyen világosbarna - és most bizony én is!

Közben itt olyan idő van, mint otthon júliusban szokott, tegnap például 36 fok volt (Celsius). Sajnos a szervezetem ezt már nyárnak érzi, tehát folyamatosan mennék valami jó kis fesztiválra :) A legjobb az ilyen meleget a medencénél elviselni, tehát amit csak lehet megpróbálok ott olvasni, és elég rendesen rákapcsoltam az úszásra is. Különben valahogy nem olyan elviselhetetlen ez a hőség mint otthon lenne, én arra tippelek hogy az alacsony páratartalom miatt.

hétvége, Newport Beach

Szóval megfogadtam saját tanácsomat, és szünetet tartok a hétvégén, úgy döntöttem hogy most péntek délutántól vasárnapig csak a minimálisan szükséges időt fogom munkával tölteni :) Péntek délután nagyrészt tegntem-lengtem, olvastam, filmeztem, skypeoltam. Tegnap viszont nem bírtam megülni a fenekemen, és kibicikliztem a tengerpartra. A legközelebbi part, Newport Beach, körülbelül 40 kilométerre van, nekem ezt kényelmes tempóban olyan 2-2 és fél óra alatt sikerült megtenni. Visszafelé inkább busszal jöttem, mert nagyon fájt a fenekem, feltörte a bicikli nyerge :D Nem is olyan nagy baj ez, mert útközben elég rendesen leégtem...

Az út maga nagyon érdekes volt. Az első 10 kilométer után a Santa Ana folyó melletti bicikliúton kerekeztem. A Santa Ana folyó igazi dél-kaliforniai folyó, azaz egy betonágy, amiben néha csordogál valami lé... Majd töltök fel róla képeket, mivel ugye a fényképezőm eltört a telefonnal csináltam párat. A folyó elszomorítóan néz ki, teljesen halottnak látszik, de az óceán csodaszép!

Majd holnap folytatom a beszámolót!

UCLA

Most végre van egy kis időm írni, mert úgy éreztem adok ma magamnak egy szabadnapot :) Elég keményen dolgoztam az utóbbi hetekben, a philadelphiai és washigtoni kutatás és konferencia óta előadtam két konferencián, és szerdán a UCLA-n is. Most erről az utóbbiról írok kicsit részletesebben.

Ann Kerr, kért meg hogy adjak elő, ő az aki Fulbright programokat szervez a UCLA-n és úgy általában Dél-Kaliforniában. Ez egy olyan tárgy, aminek a keretében minden héten más külföldi kutató ad elő, és beszél az országáról, és hogy hogyan látják ott Amerikát. Nekem szerintem kicsit más volt a szitu mint másoknak, hiszen végülis én hivatsszerűen a történelemmel, politikával, és Amerikával foglalkozom, míg a többiek közül soka mérnökök, orvosok, stb.

Szerda reggel elindultam, és délután meg is érkeztem a UCLA-re. Négytől  kezdődött az óra, körülbelül 15-20 hallgató lehetett ott. Őszintén szólva valamivel hosszabb előadásra készültem, az 50 perces órából kb. 15 percet Ann beszélt. Nagyon röviden beszéltem kicsit magamról, a családunkról, Magyarország helyzetéről Európában, stb. Nem annyira mentem bele a kommunizmus taglalásába, mert előttem pár héttel volt már előadó Bulgáriából és Romániából is. Elsősorban a mai helyzetről beszéltem, és kaptam is jó pár érdekes kérdést. Nagyon várom a hallgatók visszajelzéseit is!

Megint Jieun Songnál aludtam, nagyon hálás vagyok neki hogy ilyenkor így befogad - nagyon fárasztó lenne egy nap kétszer három és fél-négy órát buszozni. Megint jól elbeszélgettünk, mutogattuk egymásnak a koreai meg a magyar klipeket, népzenét, táncokat - ne aggódjatok, szorgalmasan terjesztem a Folk Error hírét a szerte világban :D

Tegnap teljesen kipurcantam mire hazaértem, azt hiszem itt a legfőbb ideje hogy egy kis szünetet tartsak. Különösen "jól jött" ebből a szempontból hogy betört a fényképezőm kijelzője, így nem is érdemes a levéltárba mennem, úgysem tudok fényképezni. Az Európában vásárolt Cannon garanciája sajnos nem érvényes Amerikában, de kedvezményesen tudtam venni egy hasonló gépet mint az előző, remélem hamarosan megérkezik.

A képeim szerencsére nem vesztek el, ott vannak a kártyán, mihelyst megjön az új gép fel is töltöm őket.

Los angelesi séta a Fulbrighttal, LA Times, NCAA röplabda

Tegnap, május másodikán, Fulbrightos eseményen vettem részt Los Angelesben. Előző este bementem a városba, és Jieun Songnál aludtam, aki egy koreai lány. A philadelphiai szemináriumon ismertem meg, a UCLA-re (University of Califoria Los Angeles) jár, és felajánlotta hogy ha úgy alakul, akkor egy nagy lakásban lakik tök egyedül, és nyugodtan alhatok ott. Mivel másnap reggel 8:15-re a UCLA-n kellett lenni, éltem is ezzel a lehetőséggel, Fullertonból esélytelen lett volna akkorra beérni. Mivel nagyon fáradt voltam és tudtam hogy reggel korán kell kelni végigdumáltuk az egész estét, és már kettőkor sikerült is lefeküdnöm :D Sok mindent megtudtam Koreáról, érdekes beszélgetés volt. A jövő héten ha minden jól megy megint ott fogok aludni egyszer, mert a UCLA-n fogok előadást tartani Magyarországról az egyik szeminárium keretein belül.

A los angelesi túra nagyon érdekes volt. Először a belvárosban csatangoltunk, megnéztünk pár nevezetességet, sajna kutyafuttában, majd remélem lesz még alkalmam alaposabban is szemügyre venni őket. Majd átmentünk a régi mexikói negyedbe, és átmentünk a piacon, de itt sem volt sok idő nézelődni, mert időre mentünk a Los Angeles Times szerkesztőségébe. Ott körbevezettek minket, és a végén volt egy kis büfé fogadás, aztán pedig az újság szerkesztőivel beszélgetés. Nekem nagyon tetszett, értelmes figurák voltak és jól elvoltak, csipkelődtek, látszott hogy ez egy jó közösség lehet. A Los Angeles Times a világ legkomolyabb újságai közé tartozik, Amerikában azt mondják hogy a Potomactól keletre ez a legfontosabb lap. Viszont most nem megy nekik túl jól, sok üres asztalt lehetett látni. Új tulajdonost keresnek, szóval ha valamelyikőtöket érdekli, akkor hajrá, most olyan 200-300 millió dollárért tietek lehet a lap! :D

Este nem hazamentem, hanem vissza a UCLA-re. A férfi egyetemi röplapda négyes döntőjét tartották itt, azt mentem megnézni Sammel és Jasonnel. Eric, Dodo és Sam fia, Jason nagybátyja, röpiedző, és rábeszélte az apját és az unokaöccsét hogy ha már ő nem tud elmenni mert nem Dél-Kaliforniában él, akkor legalább ők képviseljők a családot, én meg úgy voltam vele hogy ha már úgyis Los Angelesben vagyok, csatlakozok hozzájuk, és majd hazahoznak.

Amerikában az egyetemi sport nagyon nagy dolog, szerintem sokszor fontosabb mint a profi. A UCLA csarnoka nagyobb mint a Főnix, a WorldStadiums szerint 13 800 férőhelyes kosármeccseken! A tegnapi elődöntőkön szerintem olyan harmad-negyed ház lehetett. A négy csapat a UC Irvnie (California), a Penn State (Pennsylvania), a Loyola Chicago (Illinois), és a Brigham Young University (Utah) voltak. a BYU Jason régi egyeteme, a mormon egyetem, az egyház alapítójáról van elnevezve. Előzetesen a UCI-t és a BYU-t várták a döntőbe, így is lett. Ennek a két csapatnak volt a legtöbb szurkolója is, hiszen a UCI itt van Kaliforniában, a BYU-nak pedig hivatalból szurkol minden mormon.

Európai sportrajongóként érdekes volt az egész légkör. A beléptetésnél mutattam volna a táskámat - és nem kell! Meg sem motoznak, semmi! Sehol egy rendőr. Nincsenek is igazi biztonsági őrök, csak jegyszedők, akik idős bácsik és nénik, akik megkérnek hogy ne támaszkodj a korlátnak a szektor tetején meg ilyenek :D Nincs alkoholárusítás, és én nem is láttam hogy bárki csempészett volna be piát, vagy ittas lett volna. A momonoktól ez nem annyira meglepő, tekintve hogy nem ihatnak alkoholt, de a UCI-os diákokon sem láttam hogy be lennének rúgva. A meccseken nem volt szidás, fütyülés, de azért néha volt valami szurkolás. A UCI-osok egyenpólóban nyomták, hoztak egy rezesbandát is, az fújta az indulót. Persze szigorúan csak holtidőben, nehogy zavarják a játékot :) A mormonok is énekelték néha a saját indulójukat. Volt egy-két kézzel festett transzparens is.

Az egész hangulat olyan volt, mint amit NHL vagy NBA meccseken lehet látni, az a nyugis, hotdogzabálós, csendes ücsörgős, párnázott székes. Nem tudom ez mennyire a sport sajátossága, kíváncsi leszek egy focimeccsre. Itt nem voltak nagy érzelmek, nagy indulatok, olyan... színház volt az egész, igazi jóllakott középosztálybeli gyerekzsúr hangolat. Szerintem jó volt ez is, de nekem mégis csak a proli magyar focimeccsek hangulata az igazi, a betonlelátón állva, ugrálva, énekelve, kiabálva, zászlót lengetve, miközben teleköpködik a gallérodat szotyihéjjal,  és minden részeg a bíró anyját szidja :D Bár amit az MLSZ intézkedéseivel kapcsolatban olvasok nap mint nap, hamarosan nagyon nem ez lesz ez így Magyarországon sem. Ok, rendben, csak akkor a körülmények is legyenek olyanok mint nyugaton meg a színvonal is! :)

Akartam írni a mia napról is, de elfáradtam, és szerintem ti is - már ha van aki idáig eljutott. Hamarosan jelentkezem, képekkel is, csak legyen időm feltölteni. Most megyek aludni, mert holnap a változatosság kedvéért egész napos program Los Angelesben a témavezetőmmel, estére pedig maradok a röpi döntőjére :)

Philadelphia II. (április 18-21.)

Nos, azt hiszem a legjobb, ha gyorsan leírom a két héttel ezelőtti philadelphiai élményeimet a Fulbright műhelyről, még mielőtt elfelejtek mindent :)

Szóval csütörtökön megérkeztem Washingtonból a buszállomásra, a szálloda közelébe. A szálloda épülete egy felhőkarcoló, régen bank volt, én a 26. emeleten voltam. A három napos program nagyon zsúfolt volt. Philadelphiában fogdták el az Alkotmányt és a Függetlenségi Nyilatkozatot, az USA két legfontosabb alapító dokumentumát.

Az első este az Alkotmány körül forgott, a vacsora a Nemzeti Alkotmány Központban volt, és közben erről a témáról tartott előadást egy alkotmányjogász. A második nap előadások voltak a demokráciáról és az emberi jogokról, délután pedig elmentünk közösségi munkára, segítettünk falfestményeket festetteni (Timi, biztos élvezted volna :)). Ezekkel díszítik a várost, és elvileg sikeresen számolják fel vele a graffitit. Este egy családdal vacsoráztunk, szerintem jól sikerült. A harmadik nap csoportokra osztottak minket és vitázni kellett a megadott témákról, saját állásponttól függetlenül ellene is és mellette is. Először kisebb csoportokban, majd nagyobb körben, és a végén az egész társaság, a mintegy 120-140 ember előtt. Volt aki azt szerette volna, hogy a mi csoportunkat én képviseljem, de nem igazán volt kedvem - persze utólag sajnáltam :)

Két téma került terítékre, erről beszéltek az előadók is. Az egyik azt járta körül, hogy vajon jó dolog-e hogy bizonyos amerikai államok be akarják vezetni, hogy a választópolgárok csak fényképes igazolvány bemutatásával szavazhassanak. A másik azzal volt kapcsolatos, hogy jogos-e a "stop and frisk" gyakorlata, hogy a rendőr bizonyos államokban különösebb indok nélkül megállíthat valakit és átvizsgálhatja a ruházatát, nagyjából úgy, mint a reptéren vagy egy sporteseményen. Érdekes volt a vita, most nem megyek bele hogy milyen érveket hozott fel egyik és másik tábor. Nekem az volt különösen érdekes, hogy a legtöbben inkább társadalmi szempontból közelítették meg mind a két témát, míg szerintem inkább szabadságjogok szempontjából érdemes érvelni. Na mindegy, tényleg nem akarok belekezdeni, mert nagyon hosszú lenne :)

Vasárnap délelőtt ementem templomba, elég érdekes volt. A mise eleje fele bejött egy fura figura, és leült a melletem lévő padsorba. Egy fekete fickó volt, druida csuhában, és egy nagy bottal a kezében. A csuhán a következő jelek voltak: fekete párduc (ez egy militáns fekete szervezet jele), horogkereszt tetején egy amerikai sassal, valamint a konföderációs (déli) zászló. A fickónál egy tarisznya is volt, rajta egy bibliai utalás, most nem tudom hogy Jelenések vagy Jeremiás 6:16. Egész mise alatt azt vártam hogy mikor csinál balhét, de nem hangoskodott, csak ott ücsörgött végig, és a végén kiment. Megkérdeztem Courtney-t hogy ez mit jelenthet, de őszerinte csak annyit, hogy a fickó nem normális és kész.

Vasárnap kivittek a reptérre, és estére visszaérkeztem Orange Countyba. Természetesen már nem járt a busz, és nem akartam taxira költeni, tehát bőröndöstől nekivágtam az útnak, és kb. másfél óra után már el is értem oda, ahol már járt a busz. Mondhatom remek volt :) De nem baj, olyan jól esett a kellemes esti időben sétálni a philadelphiai eső és 4-5 fok után!

Lassan megpróbálom utólérni magam, és egyben az aktuális eseményekről is írni. Azt hiszem az a legegyszerűbb, hogy ha valami korábbiról van szó akkor a címben jelzem az időpontot.

Jeff Hanneman

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ma elhunyt a Slayer (egyik) gitárosa, Jeff Hanneman. Nem lehet tudni pontosan mi vezetett a májelégtelenséghez ami a halálát okozta, évek óta küzdött egy nagyon furcsa trópusi betegséggel. A Slayer is LA környéki együttes, a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak, az egyik legjobb koncertbanda, háromszor láttam már őket élőben Magyarországon.

Akik nem értenek a metálhoz ne hallgassák meg a következő számot, higyjétek el nekem bemondásra, nagy egyéniséget vesztett a világ rockzenéje. A hosszú hajú gitárost kell figyelni.

R.I.P.

Újra Fullerton

Ma, csütörtök éjfélkor, visszaérkeztem Los Angelesből egy rakásra való élménnyel, de majd összeesek olyan fáradt vagyok, és holnap reggel megyek előadást tartani a Nixon könyvtárba egy újabb konferenciára, szóval megyek is aludni, szombaton pedig megint Los Angeles. A lényeg hogy élek, ne aggódjatok, csak éppen szokás szerint kicsit túlterhelem magam :)

Heti program

Nem tudom mennyi időm lesz a héten a bloggal foglalkozni, gyorsan leírom mi lesz a programom:
 - Tegnap, hétfőn, elkezdtem írni az előadásomat a pénteki konferenciára. Arról fogok beszélni, hogy hogyan próbálták elérni az amerikai magyarok a 70-es évek elején hogy a Nixon kormány ne adja vissza a kommunista Magyarországnak a Szent Koronát. Ekkor sikerrel jártak, 1978-ban már nem, de addigra sokat változott a helyzet. Délután az egyetemi honlap fotósa csinált képeket a velem készített interjúhoz.
- Ma megpróbálom befejezni az előadást. Sajnos Frank Ramos nem ér rá BL meccset nézni, pedig eddig minden héten mikor forduló volt együtt ebédeltünk kedden vagy szerdán egy olyan helyen ahol közvetítették a BL-t. Szóval szerintem dolgozni fogok, és munka közben bekapcsolom háttérzajnak a meccset.
- Szerdán lehet hogy még egy kicsit foglalkoznom kell az előadással, ha nem, akkor elkezdem feltölteni a gépre az elmúlt 2-3 hét fotóit. Ez azért fontos, mert túlnyomó része dokumentum a washingtoni levéltárból, és ha nem csinálom meg most, akkor utólag sokkal nehezebb lesz rendszerezni azt a 2-3 000 képet. De azért van közte "rendes" kép is Washingtonból és Philadelphiából, szval készüljetek! :) Este megyek Los Angelesbe, mert másnap reggel ott kezdek, és ha nem mennék be előző este nagyon korán kellene kelnem hogy beérjek. A philadelphiai Fulbright konferenciáról ismerek egy koreai ösztöndíjast aki a UCLA-n tanul, és felajánlotta hogy nála alhatok.
- Csütörtökön reggel 8:15-kor találkozunk a UCLA-n a los angelesi Fulbrightos csoporttal, és nekiindulunk a városnak. Meg fogjuk nézni a Los Angeles Times szerkesztőségét; ez az USA egyik legbefolyásosabb napilapja, biztos érdekes lesz. Estére jövök vissza Fullertonba.
- Pénteken reggel kezdődik a konferencia a Nixon könyvtárban. Nem olyan nagy dologra kell számítani, ez nem olyan lesz mint a san diegoi. Scott Spitzer, az egyik fullertoni oktató szervezi, itt csak néhányan leszünk, és egy nap alatt vége is lesz.
- Szombaton tartja Mike Steiner híres-nevezetes városnéző túráját. Erre már otthon felhívták a figyelmemet, elvileg érdemes résztvenni rajta! 9:15-kor indulunk a vasútállomásról, ma próbálom kideríteni hogy mikor érünk haza.

Szóval mint látjátok, ezen a héten sem fogok unatkozni. Megpróbálok időt szakítani a blog írására is, mert ha nem írom le most az élményeimet, biztos hogy elfelejtem :(

Cikk

Elvileg megjelent velem egy interjú a Debreceni Egyetemen a Betűk c. újságban (köszi, Réka :)), és interjút készítettek velem az itteni egyetemen is. Nincs mese, híres lettem :D

CASA, San Diego

Lassan indulok a CASA konferenciára San Diegoba. Bocs hogy a héten nem frissítettem annyira a blogomat, a konferenciára készültem, majd igyekszem pótolni. Igazából még a Washington-Philadelphia útról sem meséltem el mindent... Szerintem azért annyit éreztek, hogy elég nagy a tempó :) Különben ez egy kétnapos konferencia, ha minden jól megy, akkor már szombat éjjel hazaérek. Itt sem lesz időm várost nézni, de még úgyis lesz alkalmam elmenni San Diegoba. Ez azért nagyon fontos, mert mindenképpen meg kell keresnem Márai Sándor házát :)

Greg Rozsa, a magyar származású srác, megkért hogy olvassam majd fel az ő előadását is, mert nem tud ott lenni a konferencián. Érdekes lesz, a srác meggyőződéses kommunista, remélem semmi olyan nem lesz az előadásában amitől nagyon kikészülnék.

Na sietek, mert még pizsiben pötyögök itt, és hamarosan itt vannak értem kocsival. Tudom, hamarabb kellett volna kelnem, de úgy voltam vele, hogy a konferencia előtt megérdemlek egy valamivel hosszabb alvást :)

Philadelphia I.

Nagyon fáradt vagyok még mindig, de nekikezdek a mesélésnek :) Szóval csütörtökö megérkeztem Philadelphiában a buszállomásra, és elsétáltam a két sarokra lévő hotelbe. Ez egy kb. negyven emeletes épület, korábban bank volt. Velünk párhuzamosan 2-3 csoport volt még ott, látszott hogy kedvelt konferenciaközpont a hely.

Ami miatt a keleti partra mentem az a Fulbright által szervezett enrichment seminar, volt, azaz a Fulbrightos élmény gazdagítására szolgálü szeminárium. A téma az emberi jogok és a demokrácia volt. Kb. 100-120 ember vehetett részt a rendezvényen, a világ 72 országából. Kettesével osztottak be minket szobákba, az én szobatársam líbiai volt, jól ki is faggattam a helyzetről. Különben a világ minden részéről érkeztek emberek. Sok mindenkivel összehaverkodtam, érdekes beszélgetések voltak. A program zsúfolt volt, reggel 8-tól este 9-10-ig tartott minden nap, és utána (természetesen) mindig mentünk még valamerre sörözni, bulizni, beszélgetni, és másnap reggel keltünk mint a kisangyal :) Az alvás a gyengék menedéke :D

Szeretek nemzetközi környezetben lenni, szeretek különféle tudományterületekben jártas értelmes emberekkel beszélgetni. Annyira kár hogy már vége!

Kicsit a CEU-s éveimre emlékeztetett amikor ukrán, lengyel, szlovén, bolgár, lett, és észt Fulbrightosokkal beszélgettünk a Ladáról és a Trabantról, Bud Spencerről, Jugoszlávia febomlásáról, a Kisvakondról és a Fülesmackóról, Nyugat-Európa álszentségéről, valamint arról, hogy milyen előnyei lennének annak, hogy ha végre valahára felállna egy közép-európai fociliga, és hogy vajon a Fradi-Steaua vagy a Zvezda-Dinamo Zagreb meccsen lenne nagyobb balhé :D Szintén óriási volt, amikor péntek este a buliban a két méteres mongol gyerek mosolyogva ölelgetett és egyenként a hóna alá kapott mindenkit, majd atlétára vetkőzve táncolt az asztalon :)

Azt hiszem mára ennyi, holnap folytatom valamivel részletesebben is :) A mai napom is zsúfolt volt, a holnapi is az lesz, bele kell húzni, mert pénteken már megyek San Diegoba a CASA konferenciára! Most hogy belegondolok, minden napom zsúfolt lesz amíg haza nem megyek.

Nem baj, így szeretem! :)

újra nyugaton

Visszatértem a napsütötte Kaliforniába :) Most nagyon fáradt vagyok, keleti parti idő szerint fél 3 van, megyek aludni. Majd beszámolok ha összeszedtem magam!

Philadelphia fele

Busszal utazom tovább Philadelphia felé. Műbőr ülések ahol elfér az ember lába, lábtartó, wifi, és mindez alig kerül többe mint otthon a MÁV. Csak hát ugye a Greyhound nincs monopol helyzetben...

Nagyon kemény hetem volt Washingtonban, semmi időm sem volt várost nézni, vasárnap délután tudtam két órát sétálni és kész. Sajnos még így sem tudtam minden fontos anyagot megnézni, de sokat haladtam. Jó lenne ha valahogy vissza tudnék jönni, körül fogok nézni lehetőségek után. Hátha találok valamit! Utolsó nap akadt a kezembe hat doboz irat Mindszenty biborosrol, azokat különösen szeretném megnézni. Jó lett volna ha nem dobnak ki minden nap ötkor, március közepéig elvileg tovább is voltak nyitva. Na mindegy, ez is hasznos volt.

A két lányt is nagyon megkedveltem. Mind a kettő nagyon talpraesett, céltudatos, jól elvoltunk. :-) Lilla öt év után megy újra haza, a gyakornokság előtt sportolói ösztöndíjjal tanult itt egy egyetemen, futó volt. Az amerikai egyetemeken a sportolóknak ugyanis külön ösztöndíjak vannak. Vele különösen összebarátkoztunk :-)

Érdekes módon nem visel meg az utazás, a helyváltoztatás, a bőröndből élés. Mondjuk az elmúlt tíz évben hozzászoktam :) 2003 óta sokat utaztam, költöztem, ingáztam Pest és Debrecen között, és azt hiszem meg is szerettem ezt az életet.

Majd írok részletesebben is, de lehet hogy majd csak a repülőről. Nagyon sűrű lesz a hétvégén a program, és hétfőn irány Kalifornia :-) hiányzik is már a nap, a tengerpart, és a gördeszkázás :D

Úton Philly felé 2

Nagyon furán érzem magam. Ugye 16 évesen ezen a környéken töltöttem azt a híres nyarat, ami olyan sok szempontból meghatározott. Most mindenhol az úton az emlékeket keresem. Mar közel vagyunk, recsegve bejön az akkori kedvenc rádió :-) most persze már nem Korn meg Limp Bizkit megy benne, elvégre nem 1999-et írunk.

Washington

Mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy részvétem a bostoni tragédia áldozatainak. Rettenetes ami történt.

Nem sokat írtam az utóbbi napokban, nagyon pörgősre sikeredett ez a washingtoni néhány nap! Rengeteg anyag van a levéltárban, jó lenne ha még többet tudnék itt tölteni. De igazából ennek is örülhetek, viszonylag olcsón megúszom az egészet és azért egy hét alatt is sokat tudok haladni a kutatással. Végülis a repülőjegyemet a Fulbright fizeti, a szállásomat pedig az Amerikai Magyar Koalíció biztosítja :)

Csütörtök este érkeztem meg Washingtonba, az úton szokás szerint beszélgettem a mellettem ülővel. Most egy malajziai származású jogász hölggyel, adott néhány jó tanácsot. A reptérről rögtön mentem a magyar követségre, végül nem taxival hanem metróval hogy spóroljak. Megnéztem a Tanú második felét. Jó lett volna maradni, beszélgetni, de nagyon fáradt voltam az út után, így egy kedves fiatal házaspárral elvitettem magam a lakáshoz. Az Amerikai Magyar Koalíció igazgatójának van egy lakása a National Cathedrallal (Nemzeti Katedrális) szemben, egy nagy ház hetedik emeletén. Itt lakik a két gyakornok lány, Lilla és Tina. Nagyon aranyosak mind a ketten, élvezem hogy végre magyar fiatalokkal vagyok :) Lillával tegnap és tegnapelőtt háromig is kint ültünk a konyhában, mind a ketten a gépen dolgoztunk és mikor már nagyon elfáradtunk akkor hülyültünk. Persze reggel alig bírtam felkelni. De mindegy, nem aludni jöttem ide! :)

Washington nagyon tetszik, élvezem a kaliforniai mediterrán éghajlat után a kontinentális tavaszt tulipánokkal, virágzó cseresznyefákkal, és pitypangokkal. Nincsenek felhőkarcolók, nem építhetnek a Kapitólium kupoláján lévő angyalnál magasabban fekvő épületet. Amerre eddig jártam a házak mindenhol szépek, sok régebbi épület van. Az emberek a belvárosban jól öltözöttek, elegánsak - itt nincs ipar vagy kereskedelem, az itteniek nagy része így vagy úgy a kormányzatnak dolgozik. És persze olyan időkben amikor a kormányzat egyre több és több dolgot von ellenőrzése alá sok az állás is. Jól van megoldva a közlekedés, itt járnak a buszok, metró is van, és az utak fele olyan szélesek és zsúfoltak sincsenek mint Los Angelesben. 

Metróval kell menni a levéltárig, ami hivatalosan már nem Washington, hanem College Parkb, a University of Marylanden. Metróval mentem oda, és azért az már egy másik világ. Washington évtizedeken kereszül fekete többségű város volt, most elvileg valamivel 50% alatt van az arányuk. Itt is egymás mellett él a szegénység és a gazdagság. Bár persze nem minden fekete szegény, nekem nagyon tetszettek vasárnap a templomban az, méltóságteljes elegáns fekete bácsik, nénik, és a kisgyerekek között is olyan sok szépen felöltöztetett, aranyos kiskölyök van :)

Az épület ahol kutatok az úgynevezett "Archives II," a levéltár második épülete, az első a "National Mall"-on van, a nemzeti emlékparkban. Az Archives II a világ legnagyobb levéltári épülete, elképesztő hogy mekkora. A beléptetés nagyon szigorú, olyan mintha reptéren lenne az ember, fémdetektoron kell keresztül menni, és adott esetben kipakoltatják a táskát is - mindezt az első kapunál! Aztán ha a kutatóteremig is el akar jutni az ember akkor még két ellenőrzés van. Sok kutató van, de olajozottan, gördülékenyen megy minden, a levéltárosok mosolygósak, kedvesek, és segítőkészek. Még a kérőlapot is kitöltik az ember helyett! Sajnos a megszorítások miatt ők is csak 9 és 5 között vannak nyitva, pedig ha tehetném ott ülnék egész nap :D

Washingtonból nem sokat láttam mert főleg dolgoztam eddig, vasárnap pedig kirándulni mentünk a lányokkal. Erről majd beszámolok :)

Ma el akartam menni sétálni a belvárosba, de mikor meghallottam a bostoni események hírét úgy döntöttem hogy inkább rögtön hazajövök a levéltárból. Nem is annyira terrortámadástól tartottam, hanem inkább a pániktól és a túlzott rendőri ellenőrzés kényelmetlenségétől. Utólag kiderült hogy jól tettem, mert ahogy olvasom a híreket lezártak pár metróállomást és fokozott ellenőrzés volt mindenhol. De nyugi, minden rendben van :)

Los Angeles, Pasadena képek

Este van és fáradt vagyok, majd mesélek Washingtonról, addig is nézegessétek a pasadenai és a los angelesi képeket múlt hétvégéről! Majd írok képaláírásokat is ha lesz időm :)

Los Angeles, április 7.

Pasadena, CalTech

Pasadena, CalTech, JPL

Este erkeztunk meg Pasadenaba. Ez egy kicsit regebbi varos(resz) mint Fullerton. Egy klasszikus amerikai hamburgerezoben vacsoraztunk, utana Zoli korbevezetett az egyetemen, A California Institute of Technology (Kaliforniai Muszaki Intezet) egy 1897-ben alapitott muszaki elitegyetem, 37 Nobel dijassal buszkelkedhet, es 2012-ben a vilag legjobb egyetemenek valasztottak. Csak 2300 hallgato tanul itt, a CalTechre bejutni megtiszteltetes. Az egyetem resze a Jet Propulsion Labs (Sugarhajtomu Labor), az urkutatas egyik kozpontja, amihez termeszetesen tobb magyar tudos (Karman Todor, Bejczy Antal) neve fuzodik. Magyar szemmel elkepzelhetetlen, felfoghatatlan forrasok felett rendelkezhetnek. Egy alom lehet itt dolgozni. Csodalatos lehet ugy kutatni, hogy az ember tenyleg csak a tudomanynak elhet, nem kell a gazdasagi hatterrel foglalkozni, arra koncentralhat amihez tenyleg ert, ami a vilagon a legjobban erdekli.

Ugy volt, hogy egy filmet fogunk megnezni, de vegul nem igy alakult. Oriasi szerencsemre Zolinak be kellett mennie a laborba, es en is vele mentem - csodalatos elmeny volt. Zoli informatikus, itt egy bioinformatikai kutatocsoport tagja. Nagyon szimpatikus munkatarsai vannak, elmagyaraztak hogy mivel foglalkoznak. Sosem gondoltam volna hogy hasznomra valik a gimis biosz fakt, de egy csomo minden visszajott, egesz sokat megertettem a folyamatbol, de nem merem megprobalni hogy le is irjam :) Az egesz legkor tetszett, mg is beszeltuk a sracokkal hogy ha lesz kocsim elmegyek meg oda sorozni, mar alig varom :) Oszinten szolva utolag kicsit sajnalom hogy nem masik egyetemre mentem. Lehet hogy jobb lett volna egy olyan hely, ahol vannak olyanok, akik ertenek ahhoz amivel foglalkozom, ahol szakmailag is tudtam volna fejlodni. Kocsival is el tudtam volna menni a leveltarba. Na mindegy, nem panaszkodhatom igy sem :)

Reggel persze elaludtunk es eldumaltuk az idot, alig ertunk oda a program kezdetere. Eloszot az asztrofizikai tanszekrol tartott nekunk eloadast egy professzor a Naprendszeren kivuli bolygokrol. Ez is nagyon erdekes volt, es nagyon elveztem, ertettem is vegig, es sokat kerdeztem a vegen, buszke voltam magamra :) Erdekes tudomany a csillagaszat, maga a tudomany, es a gazdasagi hattere is.

Ezutan atmentunk a JPL-be, ahol korbevezettek minket a kutatointezeten. Ez az elit elitje, ha valaki urkutatassal szeretne foglalkozni akkor itt a helye. Houston es Cape Canaveral mellett ez az amerikai urprogram harmadik kozpontja, itt tortenik a tervezes, a fejlesztesek. Ok alkottak meg a marsjarokat, itt keszultek es innen iranyitjak az amerikai muholdakat. amelyek a vilagurt kutatjak. Ezen a helyen is koszonetet mondhatunk az amerikai adofizetoknek. Irdatlan osszegeket koltenek a penzukbol egy olyan tudomanyra aminek gyakorlati alkalmazhatosaga muveloinek sajat bevallasa szerint sem nagyon, vagy alig van, de az eredmenyeiket ingyen megosztjak az egesz vilaggal! Most nincsenek nalam azok a szorolapok amiket kaptam, de majd megosztom Veletek a linkeket, erdemes megnezni oket :)

A JPL megtekintese utan egy torok Fulbrightos elvitt valameddig, onnan pedig busszal mentem tovabb Fullertonba. Sikeresen varakozhattam egy orat az ut szelen Diamond Hill egyik reszen,es ujabb arcat ismerhettem meg Amerikanak. A South Park-bol ismert "videki man"-ek otthona ez a kornyek, mindenki feher ember, platos kisteherautoval jar a kotelezo deli zaszlokkal, atletat visel es tele van gagyi tetkokkal, es hatul hosszu Bundesliga frizuraja barmelyik szabolcsi diszkoban megallna a helyet. Az egy ora amig a buszra varakoztam pont eleg volt :) Mindez kocsival fel orara az urkutatasi kozponttol es meg egy fel orara Orange Countytol :)

Repulon Washington fele a repulesrol :)

Ezt a postot a tabletrol irom a repulon, tehat megint nem lesznek ekezetek. 7:52-kor indultunk, Houstonban fogok atszallni, es 18:46-ra fogok Washingtonba erkezni. A repterrol rogton megyek a magyar nagykovetsegre, megnezni a Tanu vetiteset. Utana az Amerikai Magyar Koalicio altal a gyakornokok szamara fenntartott szallason fogok aludni. Holnap reggel el szeretnem kezdeni a kutatast a National Archivesban, az amerikai Nemzeti Leveltarban, ami Washington kulvarosaban, College Parkban talalhato. Vasarnap "sajnos" nincsenek nyitva, azaz lesz idom egy kis varosnezesre is :) Szeretnek talalkozni egy par emberrel, talan egesz Amerikabol ebben a varosban van a legtobb ismerosom.

Akkor meselek egy kicsit a hetvegerol. Vasarnap hajnalban keltem, es elmentem a magyar templomba Los Angelesbe. Utana a Union Station-on talalkoztunk Tuza Zolival, a masik kornyekbeli magyar Fulbrightossal (akarhanyszor leirva latom ezt a nevet, a GTA San Andreasbol az egyik karakter hangja szolal meg a fejemben - Aron, tudod ki az? :)) Rendkivul kocka programot valasztottunk, ugyanis elmentunk B-17-es repulot nezni az egyik los angelesi repterre, Burbankbe, ahonnan a hollywoodi sztarok magangepei szoktak felszallni. Nem tudom hany repter van LA kornyeken, most igy hirtelen vagy negy kicsi  (LisztFerihegy meretu) jut eszembe, azaz Ontario, Long Beach, Santa Ana (John Wayne), ez a negyedik, a Bob Hope, plusz az egy kategoriaval nagyobb, hatalmas LAX :) De igazabol csak a deli reszen levoket ismerem, biztos van meg nehany masik is.

A B-17 egy amerikai bombazo, a masodik vilaghaboruban ez volt az amerikai legiero legfontosabb nehezbombazoja. Ezek a gepek annak idejen oriasi kotelekekben sotetitettek el Europa eget. Tudjatok milyen gyonyoru klasszicista epulete volt Nagyallomasnak Debrecenben? Na, ezeknek a gepeknek koszonheto hogy mar nincs :) Tobb ezer keszult beloluk, az amerikai hadigazdasag csak ugy ontotta magabol ezeket a gepeket. Ma 14 van mukodokepes allaoptban, es kozuluk az egyik, a Memphis Belle, ezen a repteren tartott bemutatot. Delelott - meregdragan - repulni is lehetett vele, delutan pedig meg lehetett nezni, ezt szerencsere ingyen. Ropke masfel ora alatt el is ertunk Burbankbe (ekkor olyan negy ora utazasnal tartottam, vegul szereny szamitasaim szerint hat-het ora lett a nap vegere. Mire hazaerek meg sem fog kottyanni ha el kell mennem Pestre). Kis kavargas utan megtalaltuk hogy kell odamenni, es meg is neztuk a gepet. Nekem nagyon nagy elmeny volt. Iszonyu kenyelmetlen lehetett, nagyon kicsi helye volt az embereknek, par helyen alig tudtam atpreselni magam. Igy kicsit jobban bele tudtam elni magam a masodik vilaghaborus katonak helyebe, jobban el tudtam kepzelni az iszonyatos torteneteket.

Mikor minden lehetseges oldalrol megneztuk a gepet elindultunk Pasadena fele, ahol a CalTech egyetem talalhato, ahol Zoli osztondijas. Errol fogok irni a kovetkezo bejegyzesben.

Ekozben azt hiszem a Mojave sivatag felett repulunk. Micsoda elmeny lenne egyszer autoval vegigmenni ezen az orszagon! Harom honapja vagyok itt, de minden nap ujra es ujra lenyugoz :)

Zsúfolt az életem, de nem baj, mert szeretem

Sajnos mégsem volt ma időm leírni mi történt hétvégén, ha minden jól megy majd holnap kerítek sort erre. Remélem menni fog, mert elég zsúfolt nap lesz! Korán akarok kelni, mert be akarom fejezni a CASA előadást. Aztán 10:40-től vizsgázok vezetésből. Odamegyek fél 10-re beállni a sorba hogy Dodonak ne kelljen várnia - nem tudom erről írtam-e már, de neki is ott kell lennie. Ha nem említettem még, akkor majd a washingtoni út során bepótolom, a repülőn úgysem lesz egyéb dolgom mint pötyögni :D Furcsán is érezném magam ha lenne egy nap amikor csak "pihenek" :) 

Aztán ha esetleg időben kész vagyok, akkor megyek az egyetemre, Mike Steiner előadássorozatot szervez, és külön megkért hogy menjek el én is. Aztán ha hazaértem és esetleg már nem kel a CASA előadást írnom, akkor elkezdek pakolni és lélekben Washingtonra készülni. Emellett szeretnék elmenni úszni vagy edzeni is, és van egy csomó apróbb feladat is amit el kell intéznem. Jó lenne holnap hamar lefeküdnöm, mert csütörtökön fél ötkor már fel kell szállnom a buszra hogy időben a reptérre érjek. Szóval lehet hogy most megyek is, mert fél 12, egy pár dolgot még ma is meg kell csinálnom, és legkésőbb 6 körül kelni szeretnék :)Ma DIREKT nem néztem a szikrázó napsütést, és inkább kondizni mentem nem úszni, mert ha bemegyek a vízbe akkor szerintem azon a ponton vége a napnak, nem tudtam volna visszazökkeni a mókuskerékbe :)

Az mennyire furcsa ha élvezem hogy ennyi dolgom van és gyakorlatilag minden percemet hasznosan töltöm?  :) Csak ne kellene aludni...

Hazaérkeztem Pasadenából, a CalTechről és a JPL-ből. Iszonyú fáradt vagyok, de megérte elmenni. Az elmúlt két napban rengeteget láttam és tanultam, láttam egy működőképes B-17-es bombázót, voltam genetikai laborban, űrközpontban, és azon az egyetemen, amit 2012-ben a világ legjobbjának választottak. Jobban összebartkoztam a Fulbrightos csapattal, különösen persze Tuza Zolival, a magyar sráccal akinél aludtam előző este. Most elkezdek válaszolni az emailekre, aztán szerintem hamarosan ájultan dőlök ki, holnap reggel pedig nekilátok a CASA előadás befejezésének és a washingtoni készülődésnek, ezen kívül valamikor megpróbálok ide is írni, még mielőtt mindent elfelejtek :)

Newport Beach

Tegnap kirándulni voltunk Dodo, Sam, az unokájuk, Jason, Chris és Julianne -  a fiatal házaspár aki itt lakott egy pár hétig - és én. Newport Beachre mentünk, ahol már korábban is voltam Dodóval, és meg akarta mutatni ezt a helyet a többieknek is. Motorcsónakot béreltünk egy órára, körbejártuk az öblöt és Balboa szigetét, utána pedig ebédeltünk a móló végén egy étteremben. Az öböl partján mindenhol hatalmas házak, hajók, jachtok - elvileg itt lakott John Wayne is. Chris és Julianne házat szeretének venni, és ott viccelődtünk velük hogy nézzenek körül itt :D Nagyjából tízszer annyiba kerül itt egy ingatlan mint amennyit ők rrá tudnának szánni, megnéztük az Interneten, és az egyik ház17 millió dollárba került, azaz majdnem 4 milliárd forintba, de szerintem nem is az volt a legdrágább. Abból a pénzből pedig már egy európai szinten is egész jó focistát lehet venni ;) Volt ház ami tényleg szép volt, de sok olyan is ami iszonyú giccses.

Csináltam képeket is, most kivételesen nem feliratozom, mert visszatérek a munkához, még Washington előtt meg szeretném írni a előadásomat CASA konferenciára. Kevés időm lesz Washingtonban, és sok anyagot szeretnék átnézni az ottani levéltárban. A Nixon könyvtárban van ugyanis minden a Fehér Házból, de a külügyminisztérium anyagait Washingonban tárolják, és kevesebb mint egy hetem lesz rá. Washingtonnal kapcsolatban annyi a hír, hogy megvan a szállás, megbeszéltem az Amerikai Magyar Koalícióval, és a gyakornokoknak bérelt házban ingyen kapok egy szobát arra a hétre :)

Holnap megyek Pasadenába, Los Angelestől északkeletre, a CalTech egyetemre. Itt hétfő reggel a Fulbrightos csoporttal meg fogjuk nézni a JPL laboratóriumot, ahol többek között a Marsjárót tervezték, és előző este ott fogok aludni Tuza Zolinál, egy másik magyar Fulbrightosnál.

Sajna nem sikerült a vizsga. Az volt a baj, hogy egy útépítés miatt ki kellett menni a leállósávba. Aztán vissza kellett menni az addig elzárt sávba, én viszont nem kezeltem ezt úgy mint egy rendes sávváltást, hiszen onnan nem jöhetett volna semmi, és nem is indexeltem, pedig ezek szerint kellett volna...

Fizetnem kell hat dollárt és újra próbálhatom, de végig kell mennem az egész tortúrán, ráadásul keresnem kell valakit, akinek a kocsijával elmehetek vizsgázni.

Na mindegy, ezzel nem lehet mit csinálni, írok tovább és akkor hamarabb túllépek rajta.

jogsi, CASA

Kedden túlestem a jogsihoz szükséges írásbeli vizsgán, és holnap megyek vizsgázni vezetésből. Itt saját autóval kell érkezni, és abba ül be a vizsgabiztos. Különben érdekes ez az egész folyamat, majd hétvégén leírom hogy működik. Eredetileg úgy terveztem hogy bérelek egy kocsit és azzal vizsgázok, de Dodo nagyon kedvesen felajánlotta hogy mehetek az ő autójával. Sőt, ő és Jason is eljöttek velem pár kört vezetni hogy megszokjam a kocsit! Nagyon hálás vagyok érte, felajánlottam neki hogy meghívom cserébe ebédelni a vizsga után. Aki szurkolni akar, holnap 13:30-ra vagyok behívva, magyar idő szerint ez 22:30 :)

Nem megy rosszul, de van egy pár dolog amire oda kell figyelnem. Nyilván az automata váltó a legérdekesebb, de a közlekedési szabályok is mások kicsit. Kevesebb a közlekedési tábla mint otthon, ami bizonyos szempontból jó, de néha sokat segítene ha valamivel több lenne. Három fő dologgal adódhat probléma, a lámpákkal (pirosnál lehet kis ívben jobbra kanyarodni, nagy ívben balra kanyarodásnál általában zöld lámpánál is van szembeforgalom, akikre figyelni kell), a sebességhatárokkal (a sima utcákon gyorsabban lehet menni mint otthon, az autópályán lassabban), valamint a sávváltással az autópályán (lehet jobbról is előzni). Van néhány más apróbb különbség is (pl. az útburkolati jelek teljesen mások), de ezek a legfontosabbak.

Most pedig visszatérek a három hét múlva esedékes San Diegóban tartandó CASA (California American Studies Association, Kaliforniai Amerikanisztikai Társaság) konferenciára való felkészüléshez. Magyarország Amerika-képéről fogok beszélni úgy általában, aztán ki fogok térni a a magyar kommunista diplomatákra és titkosügynökökre, és arról hogy ők hogy látták Amerikát az 1960. és 1985. között írt titkos felkészítő könyvek alapján. Érdekes lesz, csak az a gond hogy nagyon nehéz húsz percbe bepréselni a mondandómat, főleg hogy arra kell készülnöm hogy a hallgatóság semmit sem tud se Magyarországról, se a hírszerzésről, se a kommunizmusról. Meg akarom írni az egészet még most, Washington előtt, és jó lenne holnap találkozni Mike Steinerrel.

Ki kell találnom hogy tudnék jobban haladni a kutatással. Sokat dolgozok, de mindig úgy érzem hogy lehetne  még többet, és a fő baj az, hogy nem érzem magam elég hatékonynak. Jobban át kell gondolnom hogy mit és milyen sorrendben csinálok, repül az idő. Az egyik változtatás az lehetne, hogy hiába van mondanivalóm, nem állok neki éjfél után blogot írni, hanem esetleg azzal foglalkozok amiért ébren maradtam :D Majd megtudjátok mi történt velem miután hazamentem.

jogsi

Gyorsan a friss hírek: sikerült az írásbeli vizsga, kértem időpontot a vezetésre is, ha minden jól megy akkor csütörtökön mehetek is. Addig az a feladat, hogy megtanuljak automata váltós kocsit vezetni, valamint megszokni az itteni szabályokat, értem ez alat főleg a lámpák értelmezését :)

Húsvét

Először is, szép húsvétot mindenkinek - már ami maradt :)

Szombaton fél hatkor keltem, és nekiindultam bálnát nézni, de nem lett belőle semmi. Busszal három óra lett volna az út, két vagy három átszállással. De már Anaheimben (tőlünk délre) meghiúsult a terv, a Los Angeles Angels (baseball) stadionjánál. Ők a legnépszerűbb csapat erre (és szerepeltek a Csupasz Pisztolyban is) Le volt zárva az út ott, ahol át kellett volna szállnom, mert a szezon kezdetére való felkészülés keretében maratoni futással egybekötött rendezvény zajlott, szerintem közel tízezren futhattak. Elsétáltam a megállóig, oda is értem időben, de az a busz késett, és nem értem volna el a következő csatlakozást, szóval inkább sétáltam egy nagyot Anaheimben, Orange-ban, és Garden Grove-ban :)

Az Angel Stadion bejárata

Az egyik első dolog amit megláttam, az a "Kristály Katedrális," ez a térkép szerint Garden Grove. Ezt a hatalmas, üveg és acél templomot és a hozzá tartozó épületeket a "Reformed Church of America" építette - nem tudom ez mennyiben hasonlít a mi reformátusainkra. Elvileg megvette a katolikus egyház (változik a demográfia, egyre több a latin-amerikai katolikus), de a kiírások alapján ez még mindig nem katolikus templom. Hatalmas és impozáns, mindenképpen meg akarom majd nézni belülről is, de azért nem egy gótikus katedrális, na :)

Ugye szerintetek sem katolikus még? Az a hirdetőtábla árulkodó egy kicsit.

Aztán elmentem bevásárolni húsvétra, vettem sonkát, tojást, zöldségeket, mindent ami kell. Kalács nem volt, szerintem azt itt sima boltokban nem is lehet kapni (bár nem kizárt hogy csak én nem vettem észre). Vasárnap elvittem a templomba is egy kosár ételt megszenteltetni, de úgy tűnik ez csak Közép-Európában szokás :D Szerencsére a táskámban volt a kosár, így nem néztek tiszta hülyének. Tömve volt minden, az környező utcákban is kocsik álltak. A napot leginkább pihenéssel töltöttem, éjszaka pedig megérkezett Dodo unokája, Jason. Kicsit megijedtünk hogy ki kopog fél 12-kor, mert azt hittük csak reggel jön. Jason orvosnak tanul, hat hétig itt fog lakni, mert Anaheimben lesz gyakorlaton egy pulmonológusnál, és innen fog bejárni.

Most nekiállok tanulni, mert holnap reggel megyek közlekedési felügyelethez elintézni a jogsit, ha minden jól megy már tudok is majd vizsgázni kreszből.

Washington

Sikerült leboltolnom az IIE-vel, megvan a repülőjegy, április 11-én megyek Washingtonba, aztán 18-án vonatozok Philadelphiába, majd 21-én repülök vissza Kaliforniába. :) Nem kis szervezésbe tellett ezt elintéznem, mindenhol csomót kell majd várakoznom, cserébe kijövök viszonylag olcsón. A szállás  még mindig kérdéses, de dolgozom rajta. Ráadásul ma kaptam egy meghívót a magyar követségtől egy rendezvényre. Április 4. és 25. között a Visegrádi Négyek (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) "Betiltva!" címmel betiltott filmeket vetítenek a kommunizmus idejéből! Április 11-én este 7-től a Tanú c. filmet lehet megnézni a magyar követségen. A gépem alig valamivel a rendezvény kezdete előtt érkezik, megpróbálom megbeszélni hogy hadd menjek el így is. Remélem meg tudom oldani, ez egy jó lehetőség és egy nagy élmény lenne. Most nekilátok összeállítani a haditervet, rengeteg magyar anyag van Washintonban és ki kell találnom hogy egy hétbe mi fér bele, annyi idő alatt mit lehet megnézni.

Tudom hogy olvasóim nagy része nem értékeli a zenémet, de nem tudom megállni hogy be ne mutassam a Bad Brainst! Fekete, jamaikai származású, vallásos rasztafárik Washingtonból, a zenéjük pedig a punk, a reggae, a hardcore, és a hard rock keveréke. Fúziós jazz zenével kezdtek a 70-es évek közepén, és rengeteg tagcsere, börtön, feloszlás és újáalakulás után ma is aktívak. Azért ez mindenképpen figyelemre méltó! Millóan feldolgozták már őket, a Beastie Boystól a No Doubton és a Red Hot Chili Peppersön keresztül a Hatebreedig. Figyelem, gyors, agresszív zene következik! :) Ez a szám arról az időszakról szól szól, amikor 1979-ben nem hivatalosan eltiltották őket a fellépéstől Washingtonban.

A Bad Brains villámcsapásként hatott a Washington földalatti zenei életére :)

autóvásárlás

A hétvége legfontosabb eseménye az volt, hogy szombaton elmentünk Dodóval és Sammel Los Angelesbe megnézni a kocsit. Azért jöttek velem, mert megkértem Samet hogy jöjjön el és nézze meg. Nem azért, mert nem bíznék Miklósban, elég biztos vagyok benne hogy nem akar átvágni, de arra gondoltam esetleg hátha Sam meglát valami olyat, amit Miklós sem vett észre. Itt kint jöttem rá arra, hogy milyen fontos és jó dolog az, hogy be tudom ismerni ha valami nekem sok, ha valamit nem tudok, és merek segítséget kérni. Biztos vagyok benne hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden új környezetben pánikszerűen embereket keresek magam köré. Sokan próbálnak mindent egyedül megoldani - én nem ez a típus vagyok,nem azt mondom hogy mindennel, de rengeteg hiányosságommal tisztában vagyok. Tehát, bár nem vagyok gyakorlatias, de tudom hogy kit kérjek meg ilyen esetben! :D

De vissza az autóra. Egy 1994-es Chevrolet Lumináról van szó, három literes motorral és hat hengerrel, tehát majd oda kell figyelnem hogy ne lépjek oda túlságosan, nehogy nagy legyen a fogyasztás. Elég sokat futott (225 000 mérföld), és van rajta egy-két kisebb karcolás és horpadás. Miklós azt mondta, hogy ki fogja cserélni az egyik kilincset ami rossz, és a törött első indexlámpát.

Ez egy 1997-es Lumina, de ugyanígy néz ki a Miklósé is.

Sam szkeptikus volt a kocsival szemben, nem bízik az amerikai autókban, de hála Istennek kellemesen csalódott. A kocsival minden rendben van, ha Miklós kijavítja az apróbb dolgokat, akkor majd csak a kormány holtjátékára kell odafigyelnem, de Sam azt mondta hogy egy régi kocsinál ez elkerülhetetlen. Négy éve Miklósé a kocsi, azért akarja eladni mert elváltak a feleségével, és neki nem kell két autó. Végzettségét tekintve mérnök, szeret bütykölni, ő javítgatta ezt az autót is, és felajánlotta hogy segít ha bármi baj lesz, valamint majd eladni mielőtt hazamegyek. Remek! :D

Az egyetlen dolog ami kérdéses lehet az a biztosítás. Most beszéltem egy biztosítási ügynökkel, úgy tűnik egyszerűbb ha megszerzem az amerikai jogsit, így lesz a legolcsóbb.

És hogy kell-e még most is a kocsi? Igen, azt hiszem igen, kell. Ugyanis sok olyan dolog van, amihez itt Dél-Kalifornián belül kell mozognom, könyvtárak, interjúk. Ezeket kocsi nélkül nem lehet elintézni, vagy nagyon körülményes. Az autóbérlés drága, ha nem lesz olyan nagyon drága a biztosítás, akkor szerintem olcsóbban kijövök ezzel az autóval, feltételezve ha nem kell rá pluszban költeni.

kiselőadás

Ma este a 7-től kezdődő órán kiselőadást tartok egy cikkből, szurkoljatok! :) Az oktató megkért, hogy a hallgatókhoz hasonlóan adjak én is elő, az órára csak úgy járhatok ha teljesen részt veszek benne, ami szerintem korrekt.Természetesen mindent az utolsó percre hagytam, ráadásul ma délben lesz a török-magyar meccs is :D Nem baj, ez egy hasznos cikk, érdekes, és szerintem fel fogom tudni használni a disszertációmhoz is. Az USA külpolitikájának és gazdaságpolitikájának kapcsolatát vizsgálja meg a huszadik század második felében. A hétvégi eseményeket leírom majd este vagy holnap reggel, ha végeztem, most pedig nekiülök a munkának.

előadás a vízről, látogatás a Lions családnál

Szerdán voltam egy előadáson a klímaváltozásról, érdekes volt. A témavezetőm, Mike Steiner, szervez egy előadássorozatot most tavasszal. Egy földrajztudós beszélt, arról volt szó, hogy mi történik az Egyesült Államok délnyugati részének ivóvizével (Dél-Kalifornia, Nevada, Arizona). Ez egy komoly kérdés, az előadó oázis-civilizációról beszélt, amiben valamennyire igaza is van, hiszen öntözés nélkül itt szinte sivatagos lenne az éghajlat. A szövetségi államok közti, vízhasználatra vonatkozó szerződés következtében Kaliforniának van elsőbbségi joga a Colorado vizére, tehát elvileg Kaliforniában akkor is lesz víz a például parkok öntözésére ha Arizonában ivóvíz is alig van.

Érdekes volt az előadás, volt amiben egyetértettem vele, volt amiben nem. A problémákra megoldást például a szénadó bevezetésében látja, amit minden szénalapú energiahordozóra vetnének ki. Ez így elsőre szépen hangzik, de szerintem átgondolatlan, és nem vagyok benne biztos hogy közgazdaságilag megállja a helyét (gondolok itt pl. az inflációnövelő hatásra, vagy éppen arra, hogy az energia kereslete alapvetően rugalmatlan). Ezek a dolgok nem mindig úgy működnek ahogy az ember elsőre elképzeli. Alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy minél kevesebb direkt állami beavatkozással kell ezt a helyzetet is megoldani, mert az sosem vezethet jóra. Tudom hogy jó szándékkal állnak hozzá akik ezt a megoldást támogatják, de mindannyian tudjuk hogy a hova vezető út van azzal kikövezve :) Két kérdést tettem fel, vagyis inkább hozzászóltam (akik ismernek tudják, hogy nekem kérdeznem KELL, nem bírok megülni a fenekemen). Az egyik az, hogy amellett hogy szkeptikus vagyok a szénadóval szemben, tény, hogy Európában, ahol az adók miatt magasabb az olaj ára, sokkal takarékosabbak vagyunk. A másik pedig az volt, hogy nem kellene ennyire átideologizálni ezt a témát (sütött a fickóról hogy lenézi és utálja a republikánusokat), sokkal többet el lehetne érni ha megpróbálnának közös platformot találni. Világézettől függetlenül a legtöbb ember elismeri hogy végesek az erőforrások, és takarékoskodni velük, valamint abból nem lesz baj ha kevesebbet szennyezzük a világot. Mindegy, ez egy hosszabb és bonyolultabb kérdés :)

Tegnap este Dodo és én meglátogattuk Chris és Julianne Lionst, akik korábban itt laktak. A "szomszéd városban" laknak, értsd: az 57-es autópálya másik oldalán :D Aranyosak voltak, Julianne pocakja már nagyon nagy, május 4-re van kiírva. Chilis hot dogot ettünk, és jót beszélgettünk. Örülök hogy együtt laktunk egy ideig és megismerhettem őket, kár hogy elköltöztek. Remélem látni fogom a babát is! Julianne filippínó, és náluk nem szokás olyan sokat várni a babalátogatással - konkrétan azt mondta, hogy van hogy az egész család ott áll a szülő nő mellett, és utána megindul a barátok áradata :) Julianne megjegyezte hogy olyan furcsa hogy semmi jelét sem látni a kultúrsokknak rajtam, olyan vagyok mintha mindig is itt éltem volna, szerinte őt jobban megviselte mikor innen Michiganbe költöztek (ott éltek pár évig, most jöttek vissza). És azt hiszem igaza van. Nagyon hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim (és persze a foci, meg még egy pár dolog), de keveset érzek abból a kultórális sokkból, amiről olyan sokan meséltek már. Azt hiszem ennek több oka van, külső és belső, de összességében örülök hogy így van. Annál rosszabb lesz viszont elmenni innen, de cserébe örülni fogok hogy végre hazatérhetek! :)

Ma délután megnézzük a kocsit, este pedig egy "colloquium" lesz Mike Steiner házánál. Ez itt nem vizsgát jelent, hanem az egyik oktató a tanszékről fog informális környezetben előadni, feltételezem a kutatási témájáról. A lényeg hogy lesz ingyen kaja :D