Megvagyok még :)

Ne aggódjatok, megvagyok még! Elnézést szeretnék kérni azoktól akiknek még nem válaszoltam az emailjeire. Sajnos, mint látjátok, még a kanadában másfél hónappal ezelőtt képeimet sem volt időm feltölteni! A múlt heti Acton nyári egyetemen nem volt lehetőségem írni mert nagyon sűrű volt a program, itt Ann Arborban pedig nagyon rossz az Internet a motelben ahol megszálltam. Most is egy Starbucks kávézóból írok... Általában nem szeretem ezt a kávézót, mert drága, rossz a kávé (nekem nem ízlik), nem tetszik a márka imidzse és a hely hangulata sem, de egy dolgoban verhetetlen: mindenhol van net, és nem dobják ki az embert ha 15 percnél tovább ücsörög a laptopja mellett egy kávéval :)

Amikor pedig a gép elé kerülök akkor is inkább megpróbálok pályázatot írni, ugyanis jelentkezni fogok a Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíjra. Ezzel biztosítva lenne hogy fel fogom tudni dolgozni a kutatási eredményeimet, és belátható időn belül kész lenne végre az a disszertáció! Jelenleg számomra ez lenne az ideális, szeretném ha minél hamarabb le tudnék doktorálni.

Az Acton Egyetem óriási élmény volt, úgy érzem hogy rengeteget tanultam, gazdagodtam az alatt a néhány nap alatt, jobban megértettem egy csomó mindent a gazdasággal, politikával, vallással kapcsolatban, erősödtem hitben és a világnézetben is. Szóval nagyon jó volt :) Egy csomó emberrel ismerkedtem meg, egyrészt persze amerikaiakkal, de a világ minden egyéb részéről érkezettekkel is, Lengyelországtól kezdve Etiópián keresztül Venezueláig. Egyik nap egy venezuelai lány mesélt nekem az ő harcukról a szocializmus ellen és az ottani elnyomásról, másik nap egy amerikai arról hogy milyen volt a munkája a hidegháború alatt amikor a szovjet tömb országaiban próbálták az emberi jogokat érvényesíteni, este pedig a szobatársam arról, hogy hogyan lett anglikán pap.

Na de nem megyek bele ennél jobban, tényleg dolgozni akarok a pályázaton ha már ma később megyek a könyvtárba, csak előtte leírom a következő napok programját. Ma este az egyik levéltárosnál fogok vacsorázni akinek magyar felesége van, ha minden jól megy akkor utána haza fog vinni autóval, és megkérhetem hogy dobjon ki egy mosodánál, ugyanis fogyóban a tiszta ruhám. Aztán a tervek szerint szombaton megyek vissza Grand Rapidsbe. Vasárnap megy a repülőm, de a két város között csak napi egy busz közlekedik, ami a repülő indulásához vészesen közel érkezik meg, és nem akarom megkockáztatni hogy lekéssem. Ezért előző nap elbuszozok GR-be, ahol is rögtön beizzítom újonnan kiépített kapcsolataimat, és Edward Trancik-nél alszom, akit az Acton Egyetemen ismertem meg :) Vasárnap még találkozok John Jablonskival, aki a környéken lakik, és a Debreceni Egyetemen tanított tavaly tavasszal. Vasárnap este érkezem Los Angelesbe, ahol már várni fog Öcsi és Eszter, másnap reggel pedig irány a Grand Canyon, majd Las Vegas! :D

Így belegondolva én nem is tudom mit gondoltam, ez már megint elég gyilkosnak tűnik :D Különöse ha azt is figyelembe vesszük hogy most rögtön tudnék egy napnyi fontos dolgot találni magamnak amit mindenképpen meg kell csinálnom Fullertonban ahogy hazaérek...

Na mindegy, majd kitalálok valamit, szerintem megpróbálok annyit dolgozni amennyit csak bírok és ott aludni ahol csak tehetem :) Ajaj, tudom vagytok egy páran akik erre bizony nagyon csóváljátok a fejeteket :) Tudjátok kikről beszélek, ne kíméljetek!