Steve Jobbit

Még hétfőn történt, hogy elmentem ebédelni Mike Steinerrel és Steve Jobbittal. Ő egy Kanadából származó történész az egyetemen, aki Magyarországgal foglalkozik. Az ő szobájában volt hogy Marx, Lenin, és egy vörös csillag nézett velem farkasszemet mikor beléptem... Ettől függetlenül rendes fickó, remélem egyszer elmagyarázza hogy mégis hogy rakhat ki ilyen dolgokat a szobájában.

Nyilván adta magát a téma - miért pont Magyarország? Gimi után, 1989-ben, Steve egy évig cserediák volt Finnországban. Az ottani fogadó apuka üzleti útra ment Magyarországra, és magával vitte őt is, neki pedig nagyon megtetszett az ország. Több városban is jártak, és pont Debrecenben voltak, amikor is Stevenek kicsit elege lett a folyamatos ivásból amit a finn és a magyar üzletemberek leműveltek. Egy pár napra egy magyar családhoz szállásolták el, a fiúval ment iskolába is. Mondta hogy rendszerrel szembenállók és katolikusok voltak; erre rögtön megkérdeztem a nevüket, mert innen már elég jó esély volt hogy ismerem is őket. És valóban! A srác Szilágyi Szabolcs volt, aki tanít(ott?) az Angol-Amerikai Intézetben is, és most a Tóth Árpád Gimnázium igazgatója, a nővéréék pedig szüleim nagyon közeli barátai! Ugye milyen kicsi a világ?

Steve utána úgy megszerette Magyarországot, hogy később visszatért. Végigbiciklizte Európát, majd megállapodott itt, mivel Szilágyiék segítségével hipp hopp kapott munkát egy nyelviskolánál. Évekig élt Debrecenben, ha jól tudom pont Szisziék lakásában (ől szüleim barátai) de aztán hazajött Észak-Amerikába, van felesége és két gyereke. Ennek ellenére ma is Magyarországgal foglalkozik, és nagy szeretettel beszél rólunk. Érdekes figura, remélem fogok még beszélgetni vele.

Biciklivel Yorba Lindába

Ma biciklivel mentem Yorba Lindába a Nixon könyvtárba. Oda kb. 45 perc volt az út, vissza valamivel rövidebb. Az út egyik része ijesztő, húznak el az ember mellett a hatalmas amerikai kocsik egyre-másra, nem kerülnek ki, nem lassítanak. Olyan helyen mentem ahol van biciklisáv, de sajnos az is néha parkolósáv, máskor pedig egyszer csak hirtelen eltűnik, majd pár száz méterrel később újra felbukkan. Éjszaka vagy nagy forgalomban biztos nem fogok arra biciklizni, mert nagyon veszélyes lenne. Ráadásul enyhén, de végig emelkedik (cserébe visszafele nem kell tekerni).

Az út második fele viszont gyönyörű. Yorba Linda ma egy nagyon gazdag település, de nem mindig volt így. Nixon gyerekkorában a narancstermesztés mellett másik fő profilja a lótenyésztés volt, ennek ma is látszanak a nyomai, ugyanis az egész várost keresztül-kasul szabdalják a lovasösvények! Itt nem bicikliút van, hanem lovasösvény, ahol a táblák is jelzik hogy lovasnak van elsőbbsége. A forgalmas Bastochury útról le kell kanyarodni, és elindul az út a házak között. Narancsfák között kerekezik az ember, mindkét oldalt be lehet látni a hátsó kertekbe, hol lovat tartanak ott, hol medence van. Lovassal nem találkoztam egyik irányba se, de biciklissel, kutyasétáltatóval, babakocsival annál többel. Magyar vizslát is láttam (vagy nekem annak tűnt). Pillangók, kis patak, minden van, olyan rossz mikor utána vissza kell menni a forgalomba az autók közé.

Jó utat, Timi!

Oláh Timi ma búcsúzik New York-tól, és holnap utazik haza. Timi, köszönöm a segítséget, a támogatást, és a keleti parton eltöltött napokat! :) Remélem én is úgy fogok tudni hazamenni mint Te, hogy minden fontos forrást feldolgoztam, és már "csak" meg kell írni a disszertációt. Jó utat, vigyázz magadra! :)

sajtófeldolgozás

Jelenleg az egyetemi könyvtárban, a Pollak Könyvtárban vagyok, és a Los Angeles Times 1968 és 1976 közötti, Magyarországgal foglalkozó cikkeit dolgozom fel. Egy része érdekes lehet, de van olyan is ami csak simán vicces.

Például most olvastam egy cikket a magyarországi lottóról. Sok szocialista országban nem volt szerencsejáték, nálunk igen. De a cikk felveti a reális problémát - ugyan mire költhették a pénzüket a nyertesek? :D Befektetni nem lehetett, csendes-óceáni szigetre utazni sem, szóval mi maradt? A megszólaltatott pártember szerint a lottónyertesek dolgoznak ugyanúgy tovább, csak kényelmesebb lesz az életük. Autót, bútort, vagy házat vesznek.  Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy az autóra is éveket kellett várni. Ami igazából maradt, az a Kádár-kori lakásokban gombamódra tenyésző porcelán nippek. Nehéz eldönteni hogy sírjon vagy nevessen az ember.

Visszatérek a munkához, és majd később írok rendesen az életemről is, csak ezt a kis szösszenetet meg akartam osztani :)

Borhi nagydoktorija, Andy

Tibi javasolta hogy nézzem meg Borhi László diplomácatörténész nyáron megvédett akadémiai nagydoktoriját, ami elérhető az Interneten, a témája magyar-amerikai kapcsolatok 1941 és 1991 között. Megnéztem, és részletesen foglalkozik az én korszakommal is. Tegnap este eléggé kikészültem ezen, de mostanra azért valamennyire megnyugodtam :) Végülis nagy baj nincs, szerintem annyi az egész hogy a fókuszt kell áthelyezni. Ahelyett, hogy mi történt a két ország viszonylatában, meg kell próbálnom arra koncentrálni hogy miért. Szóval most fogom magam, és nekiülök ennek a nagydoktorinak (ez egy vastag könyv, de elérhető a neten is), és megnézem hogy mi maradt ki belőle, mik azok a források, nézőpontok amivel újat tudok majd mondani.

Még a múlt héten összebarátkoztam a könyvtárban egy fiatal brit kutatóval, Andyvel. Nagyon jó fejnek tűnik, sajnálom hogy már megy is tovább Washingtonba. Sokat dumáltunk Amerikáról, a saját országunkról, politkáról, a szakmáról. Ha minden jól megy körül tud nekem nézni kicsit Washingtonban az ottani magyar dolgokkal kapcsolatban. De lehet hogy pályázni fogok egy ösztöndíjra a Ford elnöki könyvtárba, mert ott is sok anyag van ami nekem kellhet. Ford Nixont váltotta a székben mikor lemondott a Watergate botrány után, a cikus közepén. Nagyon jelentéktelen elnöknek tartják, a könyvtár is kicsi, szerintem nem sokan akarnak oda menni kutatni, ha lesz ott anyag megpályázok egy egy-két hetes ösztöndíjat, én nagyon remélem hogy van esélyem rá. Ezekkel mind tudnám kicsit szélesíteni a kört.

Holnap van Magyarországon a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Érdekes lesz, egy marxista szerző könyvéről fogunk beszélgetni a fajelméletes órán, nekem alaposan vissza kell majd fognom magamat :)

Konferenciára készülök

Ma nem sokat fogok ide írni, mert egy konferenciára írok absztraktot.

Egy kis helyi konferenciáról van szó, ahol itteni diákok fognak előadni, tehát úgy gondolom hogy kicsi a tét, és húzhatok egy elég merészet. A kutatásom elméleti alapjairól fogok írni valamit, hátha elfogadják! ;) Van esély rá hogy beégek vele, de azt hiszem hasznos dolog is kisülhet belőle. Egyelőre 500 szót kell írni, majd ráérek többet ha kiderül hogy mehetek. A lényege a dolognak hogy megpróbálom összehasonlítani egymással a  kis országok viselkedését leíró legfontosabb nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó elméleteket, és megmutatom hogy igazából egyik sem magyarázza maradéktalanul Magyarország viselkedését a 60-as, 70-es években.

Jelenleg viszont úgy érzem, hogy erősen egyetemista szinten állok ezekkel az elméletekkel, ami lehet hogy gáz lesz egy kicsit... Mindegy, majd ráérek ezen aggódni és villámgyorsan könyvtárakat elolvasni. Legrosszabb esetben megmondom hogy vegyék figyelembe hogy otthon az amerikanisztika az irodalomtudományok doktori iskolájához tartozik, és örüljenek hogy nem kezdtem el dekonstruálni Kádár vagy Nixon beszédeit! :D

(Nyugi, én sem vagyok tisztában azzal, hogy mi is pontosan a dekonstrukció, de ők sem, és olyan ijesztően hangzik! Szerintem ha megfenyegetem a jámbor politológusokat és történészeket ezzel akkor hanyatt-homlok fognak menekülni a teremből :D)

Kutatás a Nixon könyvtárban

Többen kértétek hogy írjak egy kicsit arról, hogy mivel is foglalkozom én itt Amerikában, mi is az amit nap mint nap csinálok. Nos, az ok ami miatt erre a részére jöttem a világnak az a Nixon elnöki könyvtár. Ez egyszerre levéltár és múzeum is, itt található Richard Nixon szülőháza, az életét és munkásságát bemutató múzeum, a könyvtárban pedig az elnöksége alatt az elnöki szerveknél (tehát nem a minisztériumoknál) keletkezett agyag, valamint az elnöksége előtti  és utáni dokumentumok. Ez mintegy 46 millió oldalnyi írott dokumentum és szintén elképesztő mennyiségű hangfelvétel, fotó, filmfelvétel. Nixon elvileg minden Fehér Házban készült tárgyalást magnóra rögzített, ez a híres "White House Tapes." Ebből az iszonyatos mennyiségű adatból kell nekem kibányászni azt, ami Magyarországra vonatkozik.

Két külön szervezet üzemelteti a két intézményt, de egy épületben. A könyvtár a National Archives and Records Administration (NARA) alá tartozik, ez az amerikai országos levéltárakat felügyeli. A múzeum viszont a Nixon Alapítványé. A két szervezet közötti viszony nem felhőtlen, hiszen a NARA megpróbál objektív maradni, a Nixon Alapítványnak viszont az a célja, hogy a lehető legpozitívabb színben tüntesse fel az elnököt. Nixonról lévén szó, ez egy igen nehéz feladat, hiszen Amerikában a nagyközönség számára ő a korrupt, hataloméhes politikus megtestesítője. Nem ok nélkül, de a populáris kultúrában bemutatottnál sokkal de sokkal árnyaltabb a kép.

A Watchmen c. filmben Nixon még 20 évvel később is elnök, és diktátorrá nőtte ki magát

A levéltárba az ember a múzeumon és az ajándékbolton keresztül juthat el. Az ajándékbolt elég vicces, egyrészt tele van Nixon relikviákkal és ajándéktárgyakkal, másrészt könyvekkel. Itt megtalálhatóak Nixon saját irományai, valamint olyan feketeöves republikánusok művei mint Glenn Beck vagy Ann Coulter. Mellettük Bayer Zsóti, Lovas Pista, vagy a másik oldalról a drága Bolgár úr vagy Gréczy Zsolt az objektivitás megtestesítői. Ők szokták Obamát meggyanusítani hogy kommunista, muszlim, vagy nem is amerikai. Én sem esek hasra a (témavezetőm szavaival) Nagy Barackfőnök előtt, de azért na. De ne szidjuk a boltot, van egy csomó jó kis képeslap, és kávé.

A bolt után lifttel megy le az ember az alagsorba, ahol egyik irányba a levéltárba, a másik irányba az alapítványhoz vezet az út. Személy szerint én nem megyek bele a két szervezet közti törzsi vitákba, itt is és ott is találkoztam intelligens és jó emberekkel, és mindannyian segíthetnek abban hogy minél eredményesebb legyen a kutatásom. Az alapítványi részen irodák vannak, a levéltári részt egy nagy, vastag ajtó védi, szerintem páncélozott lehet mert iszonyú nehéz. Kívülről ezt nem lehet kinyitni, csengetni kell. Ha látják a kamerában hogy nem sem Szaddam Husszein sem Oszama bin Laden akkor beengednek a kutatóterembe, megmutatod a kutatásra jogosító igazolványodat (ha nincs akkor kiállítanak egyet, nem nagy dolog), kapsz egy kis lakatot és egy kulcsot, és kint lerakhatod egy szekrénybe a cuccodat. Aztán vissza lehet menni a terembe, ahol is leül az ember egy asztalhoz.

Így néz ki a kutatóterem, hat vagy nyolc ilyen asztallal

Bevinni laptopot lehet, mást nem. Adnak papírt és ceruzát ha kérsz. Erre azért van szükség hogy nehogy elvigyen az ember valami fontos iratot a füzet vagy a mappa lapjai között. Emellett a terem be van kamerázva, és folyamatosan bent ül egy levéltáros, aki figyeli hogy mit csinálnak a kutatók, és persze kérdezni is lehet tőle. Ezek után lehet anyagot kikérni. A katalógus onine is megvan, és a könyvtárban fizikai formában is. Hamar felhozzák az anyagokat, legfeljebb egy óra az egész, de általában kevesebb. Kis kocsikon sorakoznak az iratokkal teli dobozok, egyszerre huszonnégyet lehet felkérni. Az asztal mellé lehet tolni a kocsit, de csak úgy, hogy az ne takarja a levéltáros elől a kutatót. Ugyanez vonatkozik a dobozra, amiből egyszerre egy lehet az asztalon, és ebből egyszerre csak egy aktát lehet kivenni. Egy kártyával meg kell jelölni a helyét, és pontosan oda kell utána visszarakni. Az aktának mindig az asztalon kell lennie, nem lóghat le, nem szabad felemelni, ha kérdés van a levéltáros jön oda megnézni. Fénymásolni olcsón, fényképezni ingyen lehet, nem húznak le mint otthon, annyi hogy előtte a levéltáros átnézi az anyagot és kiveszi a papírokat összetűző kapcsokat, nehogy megsérüljön a dokumentum. Ezek a szabályok túlzásnak tűnhetnek, de ennek köszönhetően összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van az anyag mint otthon. 

Most csak három dobozt kértem fel

Egy pár szót arról, hogy mit is nézek itt mostanában. Elnökségének nagy része alatt Henry Kissinger volt Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Igazából a legfontosabb döntéseket ők ketten hozták, nem William Rogers, aki papíron a külügyminiszter volt. Ez nekem kifejezetten szerencsés, mert a külügyi anyagok Washingonban vannak - bár nem kizárt hogy oda is el kell mennem. A külügminisztérium Nixon alatt inkább a napi dolgokkal, ügyintézéssel foglalkozott, a nagy, stratégiai döntéseket az elnök és Kissinger hozták (fújtak is rájuk emiatt rendesen a külügyesek :)). Most az NSSM (National Security Study Memorandum) anyagokat dolgozom fel, ezek a Nemzetbiztonsági Tanács üléseit előkészítő tanulmányok, az arra a dott reakciók. Ezek alapozták meg a vitákat, döntéseket, amik meghatározták az USA külpolitikáját, ebből tudom meg hogy mit miért csináltak az amerikaiak. Naponta 5-10 ilyen nagy dobozt tudok átnézni, attól függ mennyi vonatkozó anyag van benne. Természetesen ezek a nagy döntések elsősorban nem Magyarországgal foglalkoznak, hanem az egész keleti tömbbel kapcsolatos irányvonalat lövik be, de néha rólunk is szó van. 

Hiába telt el több mint negyven év Nixon beiktatása óta, sok anyag máig titkosítva van. A titkos dokumentumokat egy külön lap jelzi a dobozban, erre lehet felülvizsgálati kérelmet benyújtani, és reménykedni hogy még itt leszek mire elbírálják. Csak ma vagy öt ilyen kérelmet írtam. Nehéz elhinnem hogy sok dolog lenne amit még nem szabad tudni, főleg kelet-nyugat viszonylatában. Ha a Közel-Keletet vagy az USA szövetségeseihez való viszonyát vizsgálnám, esetleg Vietnámot, akkor más lenne a helyzet. A felülbírálat elbírálási ideje sok mindentől függhet: hogy mi is pontosan az adott dokumentum, ma okozhat-e valami zavart, hány szervezet érintett, élnek-e még akik szerepelnek benne, stb. Minden évben kutathatóvá tesznek anyagokat, de nem elég gyors a folyamat, egy csomó minden szerintem feleslegesen titkos. Elvileg a CIA, a központi hírszerzés a legneccesebb, agyra főre újratitkosíttatnak mindent...

Ebből a dossziéból mindent kivettek

Amit nap mint nap csinálok az az, hogy megpróbálom megállapítani hogy miben mi lehet, átlátni hogy körülbelül miről szól, mennyire lehet fontos, és ha fontosnak tűnik akkor lefényképezem. A hét eddigi két munkanapján (hétfő Washington születésapja volt) például valamivel több mint ezer képet készítettem. Nem rossz, de lesz ez még jobb is!

Lehet hogy nektek ez a munka nagyon unalmasnak tűnne, de én furcsa módon élvezem. Érdekes látni hogy hogyan gondolkodtak, mire alapozták a döntéseiket ezek az emberek. Igazából sokszor az zavar hogy idő hiányába nem kezdhetem el olvasgatni a Vietnammal, Berlinnel, Kubával, vagy akármi mással kapcsolatos anyagokat is. Egyre inkább megbizonyosodok benne hogy ezt szeretnem csinálni, remélem meglesz rá a lehetőségem továbbra is.

Szülinap

Szóval megtörtént a nagy esemény, 30 éves lettem :)

Nagy buli volt tegnap, szerencsére idén február 18-ra esett a President's Day, ami eredetileg Washington szülinapja volt, de most az enyém is! :D

Dodo szülinapom örömére vasárnap elvitt Palm Springsbe, a sivatagba. Azt hittem, hogy lesz alkalmam megnézni magát a sivatagot, mert nagyon érdekel itt a természet - de nem így történt, az majd máskor lesz. Dodo barátai, kollégái kibéreltek a hétvégére egy házat, és őket látogattuk meg. Öt 40 és 50 közötti házaspár volt itt, mindannyian tanárok.  A sivatag viszonylag olcsóbb üdülőhelynek számít, általában azok mennek oda, akik nem tudják megfizetni a tengerpartot. Ezzel együtt nagyon szuper volt a ház, medencével, mindennel. Kb 2 óra volt az út, sok érdekeset láttam

Hazaértünk, és én rohantam is át Courteyhoz, onnan indultunk szülinapozni a városba. Egy Matador nevű helyre mentünk. 10-12 ember volt ott, sokan viszonylag hamar leléptek, de a kemény maggal kettőig toltuk a bulit, ugyanis akkor zár minden kocsma Kaliforniában :) A kemény mag Courtney volt, Jamal, és Tatiana, velük vagyok a legjobb viszonyban itt. Utána még Courtneynál beszélgettünk egy kicsit a srácokkal, így hajnalban mentem haza, és a fél napot átaludtam. Rámfért, nem sokat aludtam mostanában, egyszerre akarok mindent csinálni, dolgozni, tanulni, világot látni, és szórakozni is, emellett nem sok idő jut az alvásra.

Ma este felköszöntött Dodo, Chris, Julien, és a Johanna, Dodo barátja aki tt vendégeskedik. Dodo nagy vacsorát főzött a tiszteletemre, tortát is kaptam, minden :) Olyan jól esett! Nagyon sokat köszönhetek neki, örülök hogy megismerhettem.

Holnap folytatom a kutatást. Különben lassan kezdek belelendülni, egész jól haladok, de már most látom hogy gond lesz hogy az anyagok egy része nem itt van, hanem Washingtonban. Valahogy meg kellene oldani hogy átmenjek oda legalább egy-két hétre. Ebből a szempontból is jó lett volna a konferencia. Találkoztam viszont egy fiatal brit kutatóval aki szintén itt dolgozik, de megy át Washingtonba, lehet hogy tud segíteni valamiben.

Képek az útról és a ma esti szülinapról itt láthatóak!

És a végére hagytam a legfontosabbat: 30 éves szülinapom örömére megleptem magam egy gördeszkával! :D Világéletemben meg akartam tanulni, és mikor ha nem most? Nem volt olcsó, mostantól meg kell majd húznom a nadrágszíjat, de nagyon tetszik és könnyebbé fogja tenni a közlekedést :)

Álom

Ma azt álmodtam hogy kezdődik a Hegyalja Fesztivál, többen benne voltatok azok közül akik (remélem) olvassátok a blogot. Az a fajta álom volt ez, ami már ébredés előtt biztossá teszi hogy rossz kedve legyen napközben az embernek, az a "bárcsak igaz lenne" fajta. Most kicsit honvágyam van, hiányoznak az emberek, hiányoztok. De ma a szülinapi ajándékként Dodo el fog vinni megnézni a sivatagot, remélem az elmulasztja :)

Santa Barbara

Régen nem jelentkeztem, de most megpróbálom a zúgolódó tömeg haragját csillapítani azzal, hogy képeket is töltök fel :) A héten végig dolgoztam, könyvtáraztam, sokat voltam az egyetemen és a Nixon könyvtárban is, valamint az adminisztrációval is bajlódtam még egy kicsit a biztonság kedvéért. Ezen kívül leadtam a jelentkezésemet egy konferenciára és egy nyári egyetemre.

Szerda este voltam azon a bizonyos előadáson, ahol a feketeségükről és a melegségükről beszéltek olyanok akik feketék és melegek, de arról majd egy külön posztban fogok írni. Érdekes volt, azt nem mondanám hogy élveztem volna (a fehérek és a heteró férfiak halmazának metszetét egy személyben képviseltem, de egyik csoportból sem volt 8-9-nél több), de azóta is sokat gondolkodom rajta. Na, majd visszatérek rá.

Pénteken Ekaterina, az orosz lány, Justyna, a lengyel lány, Patrick, akivel a koncerten voltam, és én, elmentünk négyesben kirándulni Santa Barbarába. Eredetileg úgy volt hogy tovább megyünk délután Solvang felé, de aztán erről letettünk, nem sok értelme lett volna a rohanásnak.

Santa Barbara egy kb.  Los Angelestől északnyugatra található az óceán partján, Fullertontól kb. 200 kilométerre. A város elvileg 90 000 lakosú, külvárosokkal együtt olyan 220 000. Híres a jó klímájáról, a szép tengerpartról, a kaliforniai Riviéra központjának szokták tartani.

Reggel 9-kor felvett Patrick a kisteherautójával, és mentünk autót bérelni, egy Toyota Corollát. Különben nem volt drága, benzinnel együtt kijöttünk fejenként 25 dollárból, ez valamivel több mint 5 000 forint. Alig vártam hogy végre vezethessek! :D Azért mégis csak így az igazi Amerika, itt így tárul ki az ember előtt a világ.

Valamivel dél után érkeztünk meg, ebédeltünk egy part menti pizzériában, egész jó volt, cserébe drága. Utána elmentünk a Stearns Wharf nevű mólóra, ahol kirakodóvásárokat szoktak tartani mindenféle kézművesek. Most is volt néhány, a képeken láthatjátok hogy egy hippi kinézetű férfi nagyítóval mindenféle motívumokat égetett uszadékfába és azokat árulta. Úgy általában sok kéregető volt a városban, de nem a szakadt hajléktalan fajták, hanem inkább utcai művészek. Errefelé elég konszolidáltak a kéregetők, sokan gyűjtenek mindenféle jótékony célokra pl. az egyetemen is (az egyetem "főterén" állandóan van valami rendezvény, hol a diákszervezetek mutatkoznak be, hol a táncosok, hol vietnami újév van, hol farsang). Amióta itt vagyok egyszer adtam, az egyetemen, de akkor olyan szépen mosolygott rám az a lány hogy magamat ismerve az a csoda hogy nem adtam oda az összes pénzemet az afrikai hadirokkantak művégtagjaira :$

Dolgozik a mester. Azt mondta tetoválásokat már nem vállal, mert panaszkodtak hogy nagyon fájdalmas. Pedig olyan szép hegeket égetett az emberek bőrére!

A mólón volt egy múzeum is, ami a tengeri élővilágot mutatja be, de oda nem mentünk be. Különben sokéves tapasztalat mondatja velem, hogy nekem vagy más hasonló érdeklődésű emberrel, vagy egyedül kell múzeumba menni, mert én mindent elolvasok, mindent megnézek, és minden érdekel.

Santa Barbara másik fő látványossága a 18. század végén épült misszió. Ebben az időszakban a spanyol szerzetesek 21 missziót alapítottak a kaliforniai partok mentén, amelyek a későbbi városok kiindulópontjai lettek. Ezek közül az egyik leghíresebb, a "missziók királynője" Santa Barbara. Európai szemmel hihetetlenül gyorsan nőttek ki a földből ezek az óriási városok, Santa Barbarában (ami mondjuk pont nem olyan hatalmas város) két-három nemzedék választja el a kolostorok népét a sokemeletes szállodáktól.

A ferences szerzetesek természetközeli életmódja, világképe, nem állt messze a helyi Chumash indiánokétól, viszonylag könnyen szót értettek. Mindketten tanultak egymástól, és egész jól tudtak együtt élni. Sőt, túlságosan is jól ment ez az egész, emiatt rá is tenyerelt ezekre a birtokokra a mexikói kormány (akkor Kalifornia még oda tartozott). A misszió épülete azonban ma is az egyházé, most is élnek ott szerzetesek - az indiánokról nem szól a fáma :( Ez volt a birtok központja. Egy nagy négyszögletű udvarból áll, az azt szegélyező épületekből, valamint egy templomból.

Patrick, Justyna, Ekaterina, és én a misszió előtt

A misszió után visszamentünk az óceánhoz. Csodálatos volt, nagyon szeretem a vizet, és minél nagyobb annál jobban! A Csendes-óceánnál pedig ugye nem nagyon van nagyobb :) A többiek leültek a partra és furcsállva nézték hogy felhajtom a nadrágomat és belemegyek a 15 fokos vízbe, majd bárgyú tekintettel bámulom az óceánt és ugrálok a hullámok elől amíg csak nem szólnak hogy akkor most itt lenne az ideje indulni.

Vacsoráztunk egyet a városban, és elmentünk még indulás előtt megnézni a bíróságot. Sajnos már sötét volt, fáradtak voltunk, szóval indultunk is haza. A hazaút sokkal hosszabb volt, mert dugóba kerültünk a végén (bár egész Los Angelesben lépésben mentünk). Los Angeles méreteit nehéz megszokni, gyakorlatilag az út nagy részén a városon és kapcsolt részein keresztül jöttünk, két órán keresztül váltogatták egymást a bevásárlóközpontok és a sorházak. Autóval sem egyszerű a közlekedés, a nap 24 órájából bármikor lehet dugó, hajnal 3-kor ugyanúgy mint délben.

Nagyon örülök hogy elmentem kirándulni, kicsit sajnálom hogy nem maradtunk tovább. De htha lesz még lehetőségem visszamenni!

És végül jöjjenek a képek!

Rohanás

Bocs srácok, de ma sem igen lesz komoly bejegyzésem. Reggel rohantam ússni, majd az egyetemre, volt egy elöadás a vendég kutatóknak, aztán könyvtár, most sietek haza, ledobom a cuccomat, es megyek triviázni :) majd ha hazaértem onnan, akkor leadható állapotba hozok egy konferencia elöadást, és a nyári egyetem jelentkezésemet. Aztán alszok pár órát, es megyünk reggel kirándulni! Szóval indítanék is egy petíciót a 36 órás nap bevezetéséért! Ki tart velem? :)

SHAFR, közlekedés

Tegnap kaptam egy emailt, miszerint nem fogadták el a jelentkezésünket egy konferenciára. Egy egész szekciót állítottunk össze több kutató részvételével az egész világból a Nixon-Kissinger féle külpolitikáról. Sajnálom hogy nem sikerült, ez egy nagyon jó lehetőség lett volna. A Society of Historians of American Foreign Relations (az amerikai külkapcsolatokat kutató történészek társasága, SHAFR) konferenciájáról lett volna szó, ami Washingtonban lett volna. Megpróbálok gyorsan körülnézni, hátha van olyan konferencia ahol még van esélyem! A baj az, hogy az igazán komoly helyekre legalább fél évvel, évvel korábban kell jelentkezni. :(

Különben megy az egyetem, a kutatás, és az ügyintézés. Nagyjából ebből állnak ki a napjaim :) Hétfőn és kedden este 7-10-ig van a két óra amire be fogok járni, tehát a hét eleje nagyon húzós, az emailjeimre is alig van időm válaszolni! Kb reggel 8-9 fele elhúzok, és este 11 után érek haza. De ha fogok tudni haladni a kutatással akkor megéri! Egyelőre nem így van, csak hétfőn voltam, és ma sem biztos hogy tudok menni. Az a baj hogy a Nixon könyvtár messzesége miatt ha bármi dolgom van egy nap Fullertonban már nehezen tudok kimenni, hiszen ugye majdnem egy óra a busz egy irányba. Dolgom meg szinte minden nap akad, ma például egy sráccal találkozok délben, megbeszélünk egy lehetséges konferenciajelentkezést, este pedig Jamal, az egyik itteni haverom, fog előadni a fekete történelem hónapja keretében fajról, szexualitásról (ő egy meleg fekete srác).

Tegnap kipróbáltam a biciklit amit Dodo barátjától kaptam. Hát... azért lesz mit átalakítani rajta :) De ha kész lesz és biztonságban érzem magam rajta akkor hátha nem lesz akkora gond a közlekedés.

Tegnap este érkezett Dodo egyik barátja, aki itt lesz pár hétig. Megyek is bemutatkozni neki, most van rá kb 20 percem amíg reggelizek :D

Első hónap

Ma egy hónapja, január 10-én indultam el Magyarországról. Olyan furcsa belegondolni hogy még csak ennyi ideje! Sokkal hosszabbnak tűnik. Ebben a posztban értékelni fogom az első itteni hónapomat, nagyrészt saját magamnak, de hátha van akit érdekel. Különben bátran kommenteljetek, ide is és máshova is, mindig jól esik, örülök neki! És onnan tudom hogy ki olvas :)

Nagyon szerencsésnek érzem magam hogy eljuthattam ide, eddig élvezem a dolgot. Sok szempontból azt kaptam amire számítottam, de más részről pedig mást. Az első egy-két hét fantasztikus volt, rengeteg mindent láttam New Yorkban Timivel és utána itt is, a nap minden percében fülig ért a szám. Mostanra úgy érzem sikerült berendezkednem, megismerkednem a könyvtárral, az egyetemmel, a környékkel, sok itteni szokással, és egy jó pár emberrel. Innen is és otthonról is sokan adtak tanácsokat, támogatást, és sokat köszönhetek az idegenek segítőkészségének, jóindulatának is. Értek tapasztalatok, jók és rosszak is, tanultam mind a kettőből. Magamat is jobban megismerem. Hiányzik a családom, a barátaim, Debrecen, de olyan nagy honvágyam még nincs - nyilván azért, mert elfoglalom magam, nem érek rá ilyesmire. Persze azért néha el tudok érzékenyülni :)

A saját teljesítményemet mindig nehéz értékelnem, de úgy összességében azt hiszem egy négyest adnék magamnak. Sok mindent sikerült elintéznem, elkezdtem a kutatást is, nagy baj nincsen. Kiálltam a magam igazáért mikor kellett, sokszor utána jártam a dolgoknak (és van ahol még most is folyik a küzdelem, pl. kondibérlet). De ha azt akarom hogy a végén ne kelljen kapkodnom a kutatással, ha nem akarom hogy gondok legyenek a pénzzel, de emellett szeretnék minél többet látni Amerikából, akkor van pár dolog amin változtatnom kell. Jobban oda kell figyelnem a pénzre és az időre is.

Most történik meg bennem az az átállás amiről Timi is beszélt nekem, amikor az ember igazán felfogja hogy ez bizony nem egy nyaralás. Rá kell hangolódnom a kutatásra, mert most már nincs mese, csinálni kell orvérzésig. Az elkövetkező hónapban fontos hogy összeszedettebb legyek, hogy átgondoljam hogy mikor, mit, és miért csinálok. És persze az örök probléma, nem szabad túlvállalnom magam. Nem szabad, hogy az itt hallgatott tárgyakra való felkészülés, az itteni egyetemi emberekkel való kapcsolattartás, vagy bármi más a kutatás rovására menjen, sosem szabad szem elől tévesztenem hogy azért vagyok itt, azért kaptam az ösztöndíjat, hogy annyi anyagot gyűjtsek ami elég lesz a disszertációmhoz.

Na akkor legyen egyelőre ennyi, egy hétig megúsztátok ennyivel, de már előre látom hogy akkor ki fog törni belőlem az újdonsült harmincas minden bölcsessége :D

Kurzusváltás

Ma az egyetemi könyvtárban voltam, aztán Cortneyvel, Tatianaval és Jamallal találkoztam (mesteres hallgatók, velük barátkoztam össze eddig a legjobban), és együtt olvastunk, dolgoztunk egy kávézóban délután. A rabszolgakereskedelemről olvasok egy könyvet, nagyon érdekes és egyben megrázó is. Változás történt ugyanis azzal kapcsolatban hogy milyen órákat fogok hallgatni, az egyik a "Theorizing Race" lesz (a fajról mint elméleti konstrukcióról szól, de nyugalom, ez NEM az a fajelmélet :D), a másik pedig a "World Order" (világrendszer, ilyesmit már tanultam, de nem fog ártani ha felelevenitem). Hogy mi lett a hidegháborús kultúra órámmal? Nos kérem szépen, úgy tűnik bármennyire is hasznos lehetett volna, oda nem fogok járni, ki is fejtem miért.

A múlt héten irtam róla hogy nem annyira loptam be magam a tárgyat oktató kolléga szivébe.A helyzet most hétfőn sem javult, pedig tényleg megpróbáltam visszafogni magam, de úgy tűnik nem eléggé (kicsit nehéz ha a kommunizmusról van szó, tudjátok hogy mi a véleményem arról a rendszerről). Kaptam ugyanis egy emailt a témavezetőmtől (Mike Steiner) kedd reggel, miszerint az oktató irt neki hogy jobb lenne ha más órát hallgatnék, mert a szűken vett érdeklődési körömmel, a diplomáciatörténettel, nem esik egybe ennek kurzusnak a jóval tágabb fókusza. Ezen több okból megdöbbentem, furcsállottam ezt az eljárást. De tegnap beszéltem a témavezetőmmel, és letisztáztuk a dolgot. Hasznos lett volna az az óra, őszintén szólva érdekelt és élveztem is, de ha az oktató úgy érzi hogy nem oda való vagyok akkor nyilván nem fogok vele vitázni és ráerőltetni magam. Irtam az oktatónak egy emailt, megmondtam hogy sajnálom hogy igy alakult, és további jó munkát kivántam neki. Ezzel részemről lezártnak tekintem az ügyet.

A sportközpontba szinte minden nap megyek, és kérdezem hogy mi a helyzet, mikorra és milyen feltételekkel lehet bérletem. Eddig nem volt két nap amikor ugyanazt mondták volna, de nem zavar, mert addig is vendégként edzhetek ;) Szerintem az lesz a vége hogy már annyira szégyellni fogják magukat hogy ingyen járhatok, ami nagyon jó lenne! Élvezem a sportolást, nagyon jól esik egy óra futás vagy úszás egy végigkönyvtárazott nap után. Ráadásul mire kezdődik a strandszezon formába kell lendülnöm, mert elég hülyén nézne ki ha rálógna a piros Baywatch fürdőnadrágra a sörhasam :D

Ha már időjárás: most nincs olyan jó idő, esik az eső és nappal 10, éjjel 5 fok körül van. Reggel 9 fele bizony meglátszott a lehelletem. Bocsánatot is kértem gyorsan a srácoktól hogy idehoztam a hideget és az esőt :) De ennek következtében úgy döntöttem hogy ezen a hétvégén nem megyek sehova, itthon vagy a könyvtárban ülök és dolgozok, olvasok. Majd megyek tengerpartozni, kirándulni ha jobb lesz az idő.

Hot Water Music koncert

A buszon ulok, utban a Nixon konyvtar fele. Ugy voltam vele hogy kulon posztban irok a tegnapi koncertrol, aztan majd mashol folytatom az itteni eletemrol szolo beszamolomat. Elore szolok, hogy ezt a posztot az fogja jobban ertekelni aki jar koncertre :-)

Szoval 9 korul ertem jott Patrick kocsival, es indultunk Santa Ana fele, ami a megyeszekhely. Kb 20-25 perc volt az ut ay Observatory-ig, ami a hely neve. Patricknek platos kisteherautoja van, mert sokat jar szorfozni, kirandulni, biciklizni, es ott szallitja a cuccait. Mondanom sem kell hogy szokas szerint ha nem mondjak hogy ez egy masik varos fel sem tunik. Igazabol tul is mentunk egy meg tavolabbi varosba, amit onnan lehet eszrevenni hogy az utca szamozasa egyszer csak ujrakezdodik, bar neha ameg ez sincs.

Parkolni a helytol vagy 5 percre lehetett (10 dollarert!!!), a kornyezo irodahazak parkoloi le voltak zarva. Persze mindenki mas is kocsival jott. Neten rendeltunk jegyet, utlevel/jogsi felmutatatsaval lehetett atvenni. Belepeskor egy nagydarab fekete megkerdezte hogy akarok-e az este alkoholt fogasztani az este. Meg egyszer megnezte az utlevelemet, es mivel elmultam 21, kaptam egy karszalagot, anelkul nem lehet alkoholt venni bent. Kulonben a sor draga volt, a legrosszabb (Budweiser, a helyi Kobanyai) is 5 dollar. Nem is voltak reszeg tinik odabent :)

A ket belepteto biztonsagi volt az utolso fekete akiket lattam aznap este. Zeneben nagyon megvan a faji elkulonules, odabent mindenki feher volt, esetleg azsiai vagy latino, de semmikeppen sem fekete. A feketek nem hallgatnak rockot. Korban 20-35 kozott volt a kozonseg. A helyszin magyar szemmel nagyon fura volt, a koncertterem felkor alaku es lepcsozetes, stilusra kicsit olyan mintha kivettek volna a szekeket a Vig mozibol. Korulbelul annyian fernek be mint a Lovardaba, nagyjabol tele volt, de nem volt tomeg, lehetett normalisan kozlekedni. Deszkapadlo van, es egy-egy lepcsozetes szint vegen derekig ero fakorlatok. Patrick szerint itt ilyenek a koncerthelyek.

A koncert nem volt rossz, de nem ez volt eletem legjobb elmenye. Egesz jo kis zenekar a Hot Water Music, ha meg kellene hatarozni akkor alter hard rock (remelem nem egetem be magam ezzel a meghatarozassal). Lehet ra bologatni, voltak akik enekeltek, volt kozepen valami kis lokdosodos pogo feleseg is, es par embert felvett a tomeg "szorfozni." Olyan benyomasom volt hogy ez az a zenekar amit sok mindenki kedvel, sok mindenki meghallgatja, de senkinek sem ez a nagy kedvence. Nekem hianyzott belole az ero, nem volt eleg tokos. Technikailag viszont ver profik voltak!  Es itt jott ki hogy miert jo ez a fajta kialakitasu koncertterem, ugyanis nem is tudom hallottam utoljara ilyen tokeletes hangzasu koncertet! Orange County levem nyilvan minden cuccuk Orange volt :-) Gondolom a terem akusztikaja is bejatszott, ez nem egy tornaterem vagy sportcsarnok volt, hanem direkt erre lett kitalalva, kialakitva. Osszessegeben jol ereztem magam, remelem sok koncertre fogok meg eljutni Amerikaban.

Kozben megerkeztem a konyvtarba, induljon a munka! :)

HWM koncert

Lassan kezdek belelendülni az itteni életbe, a kutatásba, az egyetembe. Ma is voltam a Nixon könytvárban, még mindig el vagyok ájulva hogy milyen kedvesek, segitőkészek! Napközben általában az egyetemen vagy a könyvtárban vagyok, kutatok, olvasok, este pedig általában próbálok leszervezni valami programot. Elég zúzós, nem sokat alszom, de igazából én nagyok szeretem ezt a fajta életmódot. Sajnos a blogirás kárát látja ennek, és a családdal sem sokat tudok beszélni, mert csak aludni esek haza. Ma például Patrick Heyerrel megyek a Hot Water Music nevű együttes koncertjére. Ő egy olasz-amerikai srác, nagyon érdekli a politika (ahogy elnézem anarchizmus iránt is érdeklődik, de valamilyen szinten libertariánus) nem iszik alkoholt, és nem eszik húst.  Együtt fogunk járni egy kurzusra ami a nemzetközi világrendről szól. Jól el tudok vele dumálni, kiváncsi vagyok milyen lesz a koncert, ez alapján nem lesz rossz:

A többit majd holnap, jók legyetek! :)

Az utóbbi pár nap

Tegnap nem irtam semmit, mint azt észrevehettétek. Ennek egyik fő oka az volt hogy rohanás volt az egész napom, és levegőt venni is allig volt időm :) De zajlanak az események, haladok a kis dolgaimmal, majd beszámolok mindenről talán már ma délután. Visszatérő kérés, hogy csináljak képet Dodoról és Mike Steinerről. Fogok, csak találkozzak velük :D Most lassan készülődöm, mert megróbálom megrohamozni a szomszéd városban lévő Társadalombiztositási Irodát (Social Security) hogy adjanak nekem adószámot.

Kepek

Mivel ma este olvasnom kellett volna a holnapi orara ugy dontottem, hogy helyette inkabb itt az ideje vegre feltolteni es megosztani Veletek a kepeimet :)

New York, New Jersey
Fullerton

Most pedig megyek olvasni az agybol! :)

Adatpara, Superbowl

Ma ugy ereztem hogy itt az ideje hogy vegre elkezdjem feltenni a magammal hozott adatokat, anyagokat az uj gepemre. Hoztam magammal egy regi kulso USB-s merevlemezt (ezeknel a cuccoknal a 4 ev jelentos kor), valamint indulas elott vettem egy rendes, nagymeretu belso merevlemezt, es hozza egy eszkozt (dokkolo) amivel a laptoprol is tudom hasznalni. Minden fontosat rapakoltam a nagyobb merevlemezre, de a biztonsag kedveert a kicsi regire is, es unokatestverem gepen hagytam egy harmadik masolatot. Mint kiderult, jol tettem! Ma ugy ereztem hogy sokkal egyszerubb lesz ha az otthonrol hozott dokkolot hasznalom es nem veszek itt ujat, talaltam is Dodonal egy (latszolag) hozza illo transzformatort, bedugtam mindent, bekapcsoltam - es annak rendje es modja szerint felszallt a fust :D Mint tudjuk a szamitogepes eszkozok fusttel mukodnek, ha kijon a fust nem mukodnek tovabb. Azonnal kikapcsoltam a cuccot, arra sem volt idom hogy megallapitsam hogy mi szallt el, ha szerencsem van akkor csak a dokkolo, es az ertekesebb merevlemez megmarad.

Azok kedveert akiknek a fenti eszmefuttatas kinai volt, a legyeg az hogy ugy tunik elrontottam az egyik fontos eszkozomet, amin az elmult felevi munkam volt. Ez teljesen az en hibam, nem voltam elegge korultekinto, minel hamarabb bele akartam vagni az itteni dolgokba. Szerencsere elovigyazatos voltam indulas elott, igy a legfontosabb adataim, a draga penzert es kemeny munkaval felkutatott iratokrol keszitett kepeim ha minden jol megy megmaradtak, csak nehany kevesbe fontos dolgot vesztettem el veglegesen. Kovetkezo lepesem az lesz ezzel kapcsolatban hogy veszek meg egy eszkozt es biztonsagos online tarhelyet is, ugy fogom biztonsagban erezni magam ha ezek a dolgok legalabb harom vagy negy helyen megvannak. Mint a mellekelt pelda mutatja, nem ok nelkul. Szeleburdi es szorakozott vagyok, ezen nehez valtoztatni, de lassan megtanulom menedzselni!

Vidamabb vizekre evezve, ma volt a Superbowl, az amerikai foci dontoje. Biztos sokan tudjatok, de foci VB dontoje utan ez a masodik legnezettebb sportesemeny Amerikaban, az elmult napokban minden errol szolt. TV musorok, hirdetesek, akciok az uzletekben, amit csak el tudtok kepzelni. Mindenkeppen valami jo helyen akartam nezni, de ez nem volt olyan egyszeru :) Itt az amerikanisztika szakosok egy resze nem vevo az egyszeru nepek eroszakos sportjara, a tobbieknek meg csaladi esemeny. Ugy volt, hogy az egyik lany szuleihez (Monica) megyunk csapatosan, de penteken lemondta. Nem hagytam annyiban, facebookon elkezdtem meccsnezest szervezni, es az egyik helyi sorozobe mentunk. Vegulis negyen voltuk, Greg (Rozsa Gyorgy, apai agon magyar, de amerikaikent lett nevelve), Courtney, es Jamal. A vegere csak ketten maradtunk Greggel, a ket fekete srac a szamukra legfontosabb felidei show utan mentek, dolgozniuk kellett (legalabbis Courtneynek). Eleg vicces volt amit lemuveltek, ok TENYLEG elsosorban Beyonce-t akartak megnezni, es teljes extazisba estek mikor megjelent mellette a Destiny's Child masik ket tagja (ez volt Beyonce regi egyuttese) :D A masodik felido elejen volt egy tobb mint feloras aramszunet a stadionban, akkor ok le is leptek.

Jo volt vegre ujra kocsmaban meccset nezni! :) Az emberek nagy resze a San Francisco 49-ersnek szurkolt a Baltimore Ravens ellen, mert az a kaliforniai csapat, szomoruak is voltak kicsit mikor kikaptak. Mindenki mezben, sapkaban, a kezben lufi, zaszlo. Paran a kocsmaban kicsit felontottek a garatra, kiabaltak, tapsoltak, de nem volt veszes. Nagyon mas ez mint az europai szurkoloi kultura. Sok oka van ennek, de szerintem az amerikai sport nem, vagy csak ritkan tud olyan szintu lelkesedest, kotodest, klub iranti huseget produkalni mint az otthoni.

Konferenciakra jelentkezes

Az elmult ket nap konyvtarazassal, tanulassal, intezkedessel telt. Es termeszetesen a szamitogep beallitasaval :) Ugy tunik hiaba van tele mindenfele kis elore telepitett felesleges programmal, a gyarilag telepitett Windows 8-at nem lehet ujrarakni, egyenkent kell leszedegetni ezeket. De legalabb van gepem! :) Igy nekikezdhettem regota ram varo emailek, konferenciajelentkezesek, stb. megirasanak, jee :)

Hala Istennek talaltam olyan embereket akikkel tudok tanulni, dolgozni, szerintem eleg sokan tudjatok hogy sokkal hatekonyabb vagyok ha valakivel egyutt szenvedunk. Negyen tanultunk egyutt penteke, nem azt mondom hogy annyira jol haladtam, de kezdetnek nem rossz :) Neki kell fekudnom, mert februar 15. a hatarido a CASA konferenciara (ez a kaliforniai amerikanisztikai tarsasag konferenciaja San Diegoban), a helyi Nixon konferenciara, es a CEU nyari egyetemre is! Szinten szakmai hir hogy ugy tunik elfogadtak a szekciotervunket a juniusi washingtoni SHAFR konferenciara (az amerikai kulpolitika torteneszeinek tarsulata)! Ez meg nem jelenti azt hogy biztos hogy mehetek, de jok az eselyeim :)

Ugy tunik a kozlekedes is meg fog oldodni, mert Dodo egyik baratja felajanlotta hogy hasznalhatom az o biciklijet! Halas vagyok a sok embernek aki segit nekem itt.

A kutatas megkezdesetol a triviaig

Most mar a rendes laptoprol irok, de meg mindig ekezetek nelkul, ugyanis nincs magyar billentyuzetem, es bar nagyjabol vakon gepelek, de zavar hogy mas van odairva a gombokra amit megnyomok es mas jelenik meg a kepernyon :)

Egy par perc erejeig visszaternek a tegnapelotti konferenciara. Hogy mekkora szerepe van az eletben a veletleneknek! A konferencian osszefutottam Kadar-Lynn Katalinnal, akit Gdanskbol ismerek, tavaly talalkoztunk ott egy nemzetkozi konferencian. O egy amerikai magyar tortenesz aki San Franciscoban el. Komolyan zavarba ejto hogy mennyire okos, nagyon tisztaban van a dolgokkal, mindenkit ismer, mindent olvasott, es vag az esze mint a borotva. O egy korabbi generacio kepviseloje, a regi arisztokratake, akik a II. vilaghaboru vege utan jottek at. Nagyon sokat segitett par mondattal is, es megbeszeltuk hogy kapcsolatban maradunk.

Ahogy olvashattatok, tegnap elkezdtem a kutatast a Nixon elnoki konyvtarban. Az a baj hogy Nixon szemelyes iratai kozott Magyarorszagrol csak egy doboznyi anyag van, tehat majd el kell kezdenem nyomozni hogy vajon hol lehet meg? Nemzetbiztonsagi tanacs anyagai, vagy Kissinger papirjai? De nem felek en attol hogy ne lenne itt eleg munka a fel evre :) Ha mas nincs, az egyetem konyvtaraban is oriasi menyisegu szakirodalom all rendelkezesre.

A konyvtar utan elmentem a fodraszhoz. Harom fodrasz vagta az emberek hajat, egy kis kopcos mexikoi, egy agyontetovalt libanoni, es egy nagy bajszos harmadik. O nem mondta milyen nemzetisegu, de az o osei sem a Mayflowerrel erkeztek (ez a hajo szallitotta az elso puritan telepeseket, a "zarandok atyakat,' Uj-Angliaba). Eleg jol eldumaltunk, csomot rohogtem. A mexikoi fodrasz aki a hajamat vagta megkerdezte hogy mennyi nalunk a benzin, aztan mikor megmondtam elegge leesett az alla :) Ennel mar csak azon lepodott meg jobban mikor kozoltem hogy nalunk az AFA kulcs 27% - itt mindenki pnaszkodik a 8% miatt. Mikor azt is elmondtam hogy mekkorak a fizetesek, megkerdezte hogy egyaltalan vissza akarok menni Magyarorszagra? Mondtam hogy otthon is ettol tartottak, meg attol hogy szerelmes leszek. "Felnek hogy hazaviszel egy fekete not, mi?" Az utca tuloldalan mar nem annyira korrektek politikailag mint az egyetemen :) Mikor megemlitettem hogy kulonben is csak fel evre szol a vizumom, akkor kozolte hogy maradjak nyugodtan, mindenki ezt csinalja itt. De ne aggodjatok, eszem agaban sincs! :)

Este elmentunk az egyetemrol a sracokkal az egyik sorozobe, ahol "trivia"-t jatszottak. Ez nagyon nepszeru errefele, egy vetelkedorol van szo, amit csapatokba osztva kell jatszani. Kulonfele kerdesekre kell valaszolni, van olyan fordulo amikor hiressegeket kell keprol felismerni, van amikor muveltsegi kerdesekre adott valaszt kell papirra leirni, az utolso, hetedik feladat pedig most az volt hogy fel kellett sorolni a tiz legertekesebb sport franchise-t. A sztarok maganeletevel kapcsolatos dolgokat leszamitva szinte mindenhez hozza tudtam szolni, es kb. 10 fobol allo csapatunk szoros versenyben lett masodik! :) Nagyon jol ereztem magam, es orultem hogy elhivtak. Azert azt nem mondanam hogy a jatekot koveto beszelgeteseket 100%-ig ertem, de azt hiszem ez otthon is igy van ha az ember egy uj tarsasagba erkezik.

Ma nem megyek a Nixon konyvtarba, intezkedos napot tartok, egyetemi ugyek intezese es konferenciajelentkezesek leadasa lesz a program.