Heti program

Nem tudom mennyi időm lesz a héten a bloggal foglalkozni, gyorsan leírom mi lesz a programom:
 - Tegnap, hétfőn, elkezdtem írni az előadásomat a pénteki konferenciára. Arról fogok beszélni, hogy hogyan próbálták elérni az amerikai magyarok a 70-es évek elején hogy a Nixon kormány ne adja vissza a kommunista Magyarországnak a Szent Koronát. Ekkor sikerrel jártak, 1978-ban már nem, de addigra sokat változott a helyzet. Délután az egyetemi honlap fotósa csinált képeket a velem készített interjúhoz.
- Ma megpróbálom befejezni az előadást. Sajnos Frank Ramos nem ér rá BL meccset nézni, pedig eddig minden héten mikor forduló volt együtt ebédeltünk kedden vagy szerdán egy olyan helyen ahol közvetítették a BL-t. Szóval szerintem dolgozni fogok, és munka közben bekapcsolom háttérzajnak a meccset.
- Szerdán lehet hogy még egy kicsit foglalkoznom kell az előadással, ha nem, akkor elkezdem feltölteni a gépre az elmúlt 2-3 hét fotóit. Ez azért fontos, mert túlnyomó része dokumentum a washingtoni levéltárból, és ha nem csinálom meg most, akkor utólag sokkal nehezebb lesz rendszerezni azt a 2-3 000 képet. De azért van közte "rendes" kép is Washingtonból és Philadelphiából, szval készüljetek! :) Este megyek Los Angelesbe, mert másnap reggel ott kezdek, és ha nem mennék be előző este nagyon korán kellene kelnem hogy beérjek. A philadelphiai Fulbright konferenciáról ismerek egy koreai ösztöndíjast aki a UCLA-n tanul, és felajánlotta hogy nála alhatok.
- Csütörtökön reggel 8:15-kor találkozunk a UCLA-n a los angelesi Fulbrightos csoporttal, és nekiindulunk a városnak. Meg fogjuk nézni a Los Angeles Times szerkesztőségét; ez az USA egyik legbefolyásosabb napilapja, biztos érdekes lesz. Estére jövök vissza Fullertonba.
- Pénteken reggel kezdődik a konferencia a Nixon könyvtárban. Nem olyan nagy dologra kell számítani, ez nem olyan lesz mint a san diegoi. Scott Spitzer, az egyik fullertoni oktató szervezi, itt csak néhányan leszünk, és egy nap alatt vége is lesz.
- Szombaton tartja Mike Steiner híres-nevezetes városnéző túráját. Erre már otthon felhívták a figyelmemet, elvileg érdemes résztvenni rajta! 9:15-kor indulunk a vasútállomásról, ma próbálom kideríteni hogy mikor érünk haza.

Szóval mint látjátok, ezen a héten sem fogok unatkozni. Megpróbálok időt szakítani a blog írására is, mert ha nem írom le most az élményeimet, biztos hogy elfelejtem :(

Cikk

Elvileg megjelent velem egy interjú a Debreceni Egyetemen a Betűk c. újságban (köszi, Réka :)), és interjút készítettek velem az itteni egyetemen is. Nincs mese, híres lettem :D

CASA, San Diego

Lassan indulok a CASA konferenciára San Diegoba. Bocs hogy a héten nem frissítettem annyira a blogomat, a konferenciára készültem, majd igyekszem pótolni. Igazából még a Washington-Philadelphia útról sem meséltem el mindent... Szerintem azért annyit éreztek, hogy elég nagy a tempó :) Különben ez egy kétnapos konferencia, ha minden jól megy, akkor már szombat éjjel hazaérek. Itt sem lesz időm várost nézni, de még úgyis lesz alkalmam elmenni San Diegoba. Ez azért nagyon fontos, mert mindenképpen meg kell keresnem Márai Sándor házát :)

Greg Rozsa, a magyar származású srác, megkért hogy olvassam majd fel az ő előadását is, mert nem tud ott lenni a konferencián. Érdekes lesz, a srác meggyőződéses kommunista, remélem semmi olyan nem lesz az előadásában amitől nagyon kikészülnék.

Na sietek, mert még pizsiben pötyögök itt, és hamarosan itt vannak értem kocsival. Tudom, hamarabb kellett volna kelnem, de úgy voltam vele, hogy a konferencia előtt megérdemlek egy valamivel hosszabb alvást :)

Philadelphia I.

Nagyon fáradt vagyok még mindig, de nekikezdek a mesélésnek :) Szóval csütörtökö megérkeztem Philadelphiában a buszállomásra, és elsétáltam a két sarokra lévő hotelbe. Ez egy kb. negyven emeletes épület, korábban bank volt. Velünk párhuzamosan 2-3 csoport volt még ott, látszott hogy kedvelt konferenciaközpont a hely.

Ami miatt a keleti partra mentem az a Fulbright által szervezett enrichment seminar, volt, azaz a Fulbrightos élmény gazdagítására szolgálü szeminárium. A téma az emberi jogok és a demokrácia volt. Kb. 100-120 ember vehetett részt a rendezvényen, a világ 72 országából. Kettesével osztottak be minket szobákba, az én szobatársam líbiai volt, jól ki is faggattam a helyzetről. Különben a világ minden részéről érkeztek emberek. Sok mindenkivel összehaverkodtam, érdekes beszélgetések voltak. A program zsúfolt volt, reggel 8-tól este 9-10-ig tartott minden nap, és utána (természetesen) mindig mentünk még valamerre sörözni, bulizni, beszélgetni, és másnap reggel keltünk mint a kisangyal :) Az alvás a gyengék menedéke :D

Szeretek nemzetközi környezetben lenni, szeretek különféle tudományterületekben jártas értelmes emberekkel beszélgetni. Annyira kár hogy már vége!

Kicsit a CEU-s éveimre emlékeztetett amikor ukrán, lengyel, szlovén, bolgár, lett, és észt Fulbrightosokkal beszélgettünk a Ladáról és a Trabantról, Bud Spencerről, Jugoszlávia febomlásáról, a Kisvakondról és a Fülesmackóról, Nyugat-Európa álszentségéről, valamint arról, hogy milyen előnyei lennének annak, hogy ha végre valahára felállna egy közép-európai fociliga, és hogy vajon a Fradi-Steaua vagy a Zvezda-Dinamo Zagreb meccsen lenne nagyobb balhé :D Szintén óriási volt, amikor péntek este a buliban a két méteres mongol gyerek mosolyogva ölelgetett és egyenként a hóna alá kapott mindenkit, majd atlétára vetkőzve táncolt az asztalon :)

Azt hiszem mára ennyi, holnap folytatom valamivel részletesebben is :) A mai napom is zsúfolt volt, a holnapi is az lesz, bele kell húzni, mert pénteken már megyek San Diegoba a CASA konferenciára! Most hogy belegondolok, minden napom zsúfolt lesz amíg haza nem megyek.

Nem baj, így szeretem! :)

újra nyugaton

Visszatértem a napsütötte Kaliforniába :) Most nagyon fáradt vagyok, keleti parti idő szerint fél 3 van, megyek aludni. Majd beszámolok ha összeszedtem magam!

Philadelphia fele

Busszal utazom tovább Philadelphia felé. Műbőr ülések ahol elfér az ember lába, lábtartó, wifi, és mindez alig kerül többe mint otthon a MÁV. Csak hát ugye a Greyhound nincs monopol helyzetben...

Nagyon kemény hetem volt Washingtonban, semmi időm sem volt várost nézni, vasárnap délután tudtam két órát sétálni és kész. Sajnos még így sem tudtam minden fontos anyagot megnézni, de sokat haladtam. Jó lenne ha valahogy vissza tudnék jönni, körül fogok nézni lehetőségek után. Hátha találok valamit! Utolsó nap akadt a kezembe hat doboz irat Mindszenty biborosrol, azokat különösen szeretném megnézni. Jó lett volna ha nem dobnak ki minden nap ötkor, március közepéig elvileg tovább is voltak nyitva. Na mindegy, ez is hasznos volt.

A két lányt is nagyon megkedveltem. Mind a kettő nagyon talpraesett, céltudatos, jól elvoltunk. :-) Lilla öt év után megy újra haza, a gyakornokság előtt sportolói ösztöndíjjal tanult itt egy egyetemen, futó volt. Az amerikai egyetemeken a sportolóknak ugyanis külön ösztöndíjak vannak. Vele különösen összebarátkoztunk :-)

Érdekes módon nem visel meg az utazás, a helyváltoztatás, a bőröndből élés. Mondjuk az elmúlt tíz évben hozzászoktam :) 2003 óta sokat utaztam, költöztem, ingáztam Pest és Debrecen között, és azt hiszem meg is szerettem ezt az életet.

Majd írok részletesebben is, de lehet hogy majd csak a repülőről. Nagyon sűrű lesz a hétvégén a program, és hétfőn irány Kalifornia :-) hiányzik is már a nap, a tengerpart, és a gördeszkázás :D

Úton Philly felé 2

Nagyon furán érzem magam. Ugye 16 évesen ezen a környéken töltöttem azt a híres nyarat, ami olyan sok szempontból meghatározott. Most mindenhol az úton az emlékeket keresem. Mar közel vagyunk, recsegve bejön az akkori kedvenc rádió :-) most persze már nem Korn meg Limp Bizkit megy benne, elvégre nem 1999-et írunk.

Washington

Mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy részvétem a bostoni tragédia áldozatainak. Rettenetes ami történt.

Nem sokat írtam az utóbbi napokban, nagyon pörgősre sikeredett ez a washingtoni néhány nap! Rengeteg anyag van a levéltárban, jó lenne ha még többet tudnék itt tölteni. De igazából ennek is örülhetek, viszonylag olcsón megúszom az egészet és azért egy hét alatt is sokat tudok haladni a kutatással. Végülis a repülőjegyemet a Fulbright fizeti, a szállásomat pedig az Amerikai Magyar Koalíció biztosítja :)

Csütörtök este érkeztem meg Washingtonba, az úton szokás szerint beszélgettem a mellettem ülővel. Most egy malajziai származású jogász hölggyel, adott néhány jó tanácsot. A reptérről rögtön mentem a magyar követségre, végül nem taxival hanem metróval hogy spóroljak. Megnéztem a Tanú második felét. Jó lett volna maradni, beszélgetni, de nagyon fáradt voltam az út után, így egy kedves fiatal házaspárral elvitettem magam a lakáshoz. Az Amerikai Magyar Koalíció igazgatójának van egy lakása a National Cathedrallal (Nemzeti Katedrális) szemben, egy nagy ház hetedik emeletén. Itt lakik a két gyakornok lány, Lilla és Tina. Nagyon aranyosak mind a ketten, élvezem hogy végre magyar fiatalokkal vagyok :) Lillával tegnap és tegnapelőtt háromig is kint ültünk a konyhában, mind a ketten a gépen dolgoztunk és mikor már nagyon elfáradtunk akkor hülyültünk. Persze reggel alig bírtam felkelni. De mindegy, nem aludni jöttem ide! :)

Washington nagyon tetszik, élvezem a kaliforniai mediterrán éghajlat után a kontinentális tavaszt tulipánokkal, virágzó cseresznyefákkal, és pitypangokkal. Nincsenek felhőkarcolók, nem építhetnek a Kapitólium kupoláján lévő angyalnál magasabban fekvő épületet. Amerre eddig jártam a házak mindenhol szépek, sok régebbi épület van. Az emberek a belvárosban jól öltözöttek, elegánsak - itt nincs ipar vagy kereskedelem, az itteniek nagy része így vagy úgy a kormányzatnak dolgozik. És persze olyan időkben amikor a kormányzat egyre több és több dolgot von ellenőrzése alá sok az állás is. Jól van megoldva a közlekedés, itt járnak a buszok, metró is van, és az utak fele olyan szélesek és zsúfoltak sincsenek mint Los Angelesben. 

Metróval kell menni a levéltárig, ami hivatalosan már nem Washington, hanem College Parkb, a University of Marylanden. Metróval mentem oda, és azért az már egy másik világ. Washington évtizedeken kereszül fekete többségű város volt, most elvileg valamivel 50% alatt van az arányuk. Itt is egymás mellett él a szegénység és a gazdagság. Bár persze nem minden fekete szegény, nekem nagyon tetszettek vasárnap a templomban az, méltóságteljes elegáns fekete bácsik, nénik, és a kisgyerekek között is olyan sok szépen felöltöztetett, aranyos kiskölyök van :)

Az épület ahol kutatok az úgynevezett "Archives II," a levéltár második épülete, az első a "National Mall"-on van, a nemzeti emlékparkban. Az Archives II a világ legnagyobb levéltári épülete, elképesztő hogy mekkora. A beléptetés nagyon szigorú, olyan mintha reptéren lenne az ember, fémdetektoron kell keresztül menni, és adott esetben kipakoltatják a táskát is - mindezt az első kapunál! Aztán ha a kutatóteremig is el akar jutni az ember akkor még két ellenőrzés van. Sok kutató van, de olajozottan, gördülékenyen megy minden, a levéltárosok mosolygósak, kedvesek, és segítőkészek. Még a kérőlapot is kitöltik az ember helyett! Sajnos a megszorítások miatt ők is csak 9 és 5 között vannak nyitva, pedig ha tehetném ott ülnék egész nap :D

Washingtonból nem sokat láttam mert főleg dolgoztam eddig, vasárnap pedig kirándulni mentünk a lányokkal. Erről majd beszámolok :)

Ma el akartam menni sétálni a belvárosba, de mikor meghallottam a bostoni események hírét úgy döntöttem hogy inkább rögtön hazajövök a levéltárból. Nem is annyira terrortámadástól tartottam, hanem inkább a pániktól és a túlzott rendőri ellenőrzés kényelmetlenségétől. Utólag kiderült hogy jól tettem, mert ahogy olvasom a híreket lezártak pár metróállomást és fokozott ellenőrzés volt mindenhol. De nyugi, minden rendben van :)

Los Angeles, Pasadena képek

Este van és fáradt vagyok, majd mesélek Washingtonról, addig is nézegessétek a pasadenai és a los angelesi képeket múlt hétvégéről! Majd írok képaláírásokat is ha lesz időm :)

Los Angeles, április 7.

Pasadena, CalTech

Pasadena, CalTech, JPL

Este erkeztunk meg Pasadenaba. Ez egy kicsit regebbi varos(resz) mint Fullerton. Egy klasszikus amerikai hamburgerezoben vacsoraztunk, utana Zoli korbevezetett az egyetemen, A California Institute of Technology (Kaliforniai Muszaki Intezet) egy 1897-ben alapitott muszaki elitegyetem, 37 Nobel dijassal buszkelkedhet, es 2012-ben a vilag legjobb egyetemenek valasztottak. Csak 2300 hallgato tanul itt, a CalTechre bejutni megtiszteltetes. Az egyetem resze a Jet Propulsion Labs (Sugarhajtomu Labor), az urkutatas egyik kozpontja, amihez termeszetesen tobb magyar tudos (Karman Todor, Bejczy Antal) neve fuzodik. Magyar szemmel elkepzelhetetlen, felfoghatatlan forrasok felett rendelkezhetnek. Egy alom lehet itt dolgozni. Csodalatos lehet ugy kutatni, hogy az ember tenyleg csak a tudomanynak elhet, nem kell a gazdasagi hatterrel foglalkozni, arra koncentralhat amihez tenyleg ert, ami a vilagon a legjobban erdekli.

Ugy volt, hogy egy filmet fogunk megnezni, de vegul nem igy alakult. Oriasi szerencsemre Zolinak be kellett mennie a laborba, es en is vele mentem - csodalatos elmeny volt. Zoli informatikus, itt egy bioinformatikai kutatocsoport tagja. Nagyon szimpatikus munkatarsai vannak, elmagyaraztak hogy mivel foglalkoznak. Sosem gondoltam volna hogy hasznomra valik a gimis biosz fakt, de egy csomo minden visszajott, egesz sokat megertettem a folyamatbol, de nem merem megprobalni hogy le is irjam :) Az egesz legkor tetszett, mg is beszeltuk a sracokkal hogy ha lesz kocsim elmegyek meg oda sorozni, mar alig varom :) Oszinten szolva utolag kicsit sajnalom hogy nem masik egyetemre mentem. Lehet hogy jobb lett volna egy olyan hely, ahol vannak olyanok, akik ertenek ahhoz amivel foglalkozom, ahol szakmailag is tudtam volna fejlodni. Kocsival is el tudtam volna menni a leveltarba. Na mindegy, nem panaszkodhatom igy sem :)

Reggel persze elaludtunk es eldumaltuk az idot, alig ertunk oda a program kezdetere. Eloszot az asztrofizikai tanszekrol tartott nekunk eloadast egy professzor a Naprendszeren kivuli bolygokrol. Ez is nagyon erdekes volt, es nagyon elveztem, ertettem is vegig, es sokat kerdeztem a vegen, buszke voltam magamra :) Erdekes tudomany a csillagaszat, maga a tudomany, es a gazdasagi hattere is.

Ezutan atmentunk a JPL-be, ahol korbevezettek minket a kutatointezeten. Ez az elit elitje, ha valaki urkutatassal szeretne foglalkozni akkor itt a helye. Houston es Cape Canaveral mellett ez az amerikai urprogram harmadik kozpontja, itt tortenik a tervezes, a fejlesztesek. Ok alkottak meg a marsjarokat, itt keszultek es innen iranyitjak az amerikai muholdakat. amelyek a vilagurt kutatjak. Ezen a helyen is koszonetet mondhatunk az amerikai adofizetoknek. Irdatlan osszegeket koltenek a penzukbol egy olyan tudomanyra aminek gyakorlati alkalmazhatosaga muveloinek sajat bevallasa szerint sem nagyon, vagy alig van, de az eredmenyeiket ingyen megosztjak az egesz vilaggal! Most nincsenek nalam azok a szorolapok amiket kaptam, de majd megosztom Veletek a linkeket, erdemes megnezni oket :)

A JPL megtekintese utan egy torok Fulbrightos elvitt valameddig, onnan pedig busszal mentem tovabb Fullertonba. Sikeresen varakozhattam egy orat az ut szelen Diamond Hill egyik reszen,es ujabb arcat ismerhettem meg Amerikanak. A South Park-bol ismert "videki man"-ek otthona ez a kornyek, mindenki feher ember, platos kisteherautoval jar a kotelezo deli zaszlokkal, atletat visel es tele van gagyi tetkokkal, es hatul hosszu Bundesliga frizuraja barmelyik szabolcsi diszkoban megallna a helyet. Az egy ora amig a buszra varakoztam pont eleg volt :) Mindez kocsival fel orara az urkutatasi kozponttol es meg egy fel orara Orange Countytol :)

Repulon Washington fele a repulesrol :)

Ezt a postot a tabletrol irom a repulon, tehat megint nem lesznek ekezetek. 7:52-kor indultunk, Houstonban fogok atszallni, es 18:46-ra fogok Washingtonba erkezni. A repterrol rogton megyek a magyar nagykovetsegre, megnezni a Tanu vetiteset. Utana az Amerikai Magyar Koalicio altal a gyakornokok szamara fenntartott szallason fogok aludni. Holnap reggel el szeretnem kezdeni a kutatast a National Archivesban, az amerikai Nemzeti Leveltarban, ami Washington kulvarosaban, College Parkban talalhato. Vasarnap "sajnos" nincsenek nyitva, azaz lesz idom egy kis varosnezesre is :) Szeretnek talalkozni egy par emberrel, talan egesz Amerikabol ebben a varosban van a legtobb ismerosom.

Akkor meselek egy kicsit a hetvegerol. Vasarnap hajnalban keltem, es elmentem a magyar templomba Los Angelesbe. Utana a Union Station-on talalkoztunk Tuza Zolival, a masik kornyekbeli magyar Fulbrightossal (akarhanyszor leirva latom ezt a nevet, a GTA San Andreasbol az egyik karakter hangja szolal meg a fejemben - Aron, tudod ki az? :)) Rendkivul kocka programot valasztottunk, ugyanis elmentunk B-17-es repulot nezni az egyik los angelesi repterre, Burbankbe, ahonnan a hollywoodi sztarok magangepei szoktak felszallni. Nem tudom hany repter van LA kornyeken, most igy hirtelen vagy negy kicsi  (LisztFerihegy meretu) jut eszembe, azaz Ontario, Long Beach, Santa Ana (John Wayne), ez a negyedik, a Bob Hope, plusz az egy kategoriaval nagyobb, hatalmas LAX :) De igazabol csak a deli reszen levoket ismerem, biztos van meg nehany masik is.

A B-17 egy amerikai bombazo, a masodik vilaghaboruban ez volt az amerikai legiero legfontosabb nehezbombazoja. Ezek a gepek annak idejen oriasi kotelekekben sotetitettek el Europa eget. Tudjatok milyen gyonyoru klasszicista epulete volt Nagyallomasnak Debrecenben? Na, ezeknek a gepeknek koszonheto hogy mar nincs :) Tobb ezer keszult beloluk, az amerikai hadigazdasag csak ugy ontotta magabol ezeket a gepeket. Ma 14 van mukodokepes allaoptban, es kozuluk az egyik, a Memphis Belle, ezen a repteren tartott bemutatot. Delelott - meregdragan - repulni is lehetett vele, delutan pedig meg lehetett nezni, ezt szerencsere ingyen. Ropke masfel ora alatt el is ertunk Burbankbe (ekkor olyan negy ora utazasnal tartottam, vegul szereny szamitasaim szerint hat-het ora lett a nap vegere. Mire hazaerek meg sem fog kottyanni ha el kell mennem Pestre). Kis kavargas utan megtalaltuk hogy kell odamenni, es meg is neztuk a gepet. Nekem nagyon nagy elmeny volt. Iszonyu kenyelmetlen lehetett, nagyon kicsi helye volt az embereknek, par helyen alig tudtam atpreselni magam. Igy kicsit jobban bele tudtam elni magam a masodik vilaghaborus katonak helyebe, jobban el tudtam kepzelni az iszonyatos torteneteket.

Mikor minden lehetseges oldalrol megneztuk a gepet elindultunk Pasadena fele, ahol a CalTech egyetem talalhato, ahol Zoli osztondijas. Errol fogok irni a kovetkezo bejegyzesben.

Ekozben azt hiszem a Mojave sivatag felett repulunk. Micsoda elmeny lenne egyszer autoval vegigmenni ezen az orszagon! Harom honapja vagyok itt, de minden nap ujra es ujra lenyugoz :)

Zsúfolt az életem, de nem baj, mert szeretem

Sajnos mégsem volt ma időm leírni mi történt hétvégén, ha minden jól megy majd holnap kerítek sort erre. Remélem menni fog, mert elég zsúfolt nap lesz! Korán akarok kelni, mert be akarom fejezni a CASA előadást. Aztán 10:40-től vizsgázok vezetésből. Odamegyek fél 10-re beállni a sorba hogy Dodonak ne kelljen várnia - nem tudom erről írtam-e már, de neki is ott kell lennie. Ha nem említettem még, akkor majd a washingtoni út során bepótolom, a repülőn úgysem lesz egyéb dolgom mint pötyögni :D Furcsán is érezném magam ha lenne egy nap amikor csak "pihenek" :) 

Aztán ha esetleg időben kész vagyok, akkor megyek az egyetemre, Mike Steiner előadássorozatot szervez, és külön megkért hogy menjek el én is. Aztán ha hazaértem és esetleg már nem kel a CASA előadást írnom, akkor elkezdek pakolni és lélekben Washingtonra készülni. Emellett szeretnék elmenni úszni vagy edzeni is, és van egy csomó apróbb feladat is amit el kell intéznem. Jó lenne holnap hamar lefeküdnöm, mert csütörtökön fél ötkor már fel kell szállnom a buszra hogy időben a reptérre érjek. Szóval lehet hogy most megyek is, mert fél 12, egy pár dolgot még ma is meg kell csinálnom, és legkésőbb 6 körül kelni szeretnék :)Ma DIREKT nem néztem a szikrázó napsütést, és inkább kondizni mentem nem úszni, mert ha bemegyek a vízbe akkor szerintem azon a ponton vége a napnak, nem tudtam volna visszazökkeni a mókuskerékbe :)

Az mennyire furcsa ha élvezem hogy ennyi dolgom van és gyakorlatilag minden percemet hasznosan töltöm?  :) Csak ne kellene aludni...

Hazaérkeztem Pasadenából, a CalTechről és a JPL-ből. Iszonyú fáradt vagyok, de megérte elmenni. Az elmúlt két napban rengeteget láttam és tanultam, láttam egy működőképes B-17-es bombázót, voltam genetikai laborban, űrközpontban, és azon az egyetemen, amit 2012-ben a világ legjobbjának választottak. Jobban összebartkoztam a Fulbrightos csapattal, különösen persze Tuza Zolival, a magyar sráccal akinél aludtam előző este. Most elkezdek válaszolni az emailekre, aztán szerintem hamarosan ájultan dőlök ki, holnap reggel pedig nekilátok a CASA előadás befejezésének és a washingtoni készülődésnek, ezen kívül valamikor megpróbálok ide is írni, még mielőtt mindent elfelejtek :)

Newport Beach

Tegnap kirándulni voltunk Dodo, Sam, az unokájuk, Jason, Chris és Julianne -  a fiatal házaspár aki itt lakott egy pár hétig - és én. Newport Beachre mentünk, ahol már korábban is voltam Dodóval, és meg akarta mutatni ezt a helyet a többieknek is. Motorcsónakot béreltünk egy órára, körbejártuk az öblöt és Balboa szigetét, utána pedig ebédeltünk a móló végén egy étteremben. Az öböl partján mindenhol hatalmas házak, hajók, jachtok - elvileg itt lakott John Wayne is. Chris és Julianne házat szeretének venni, és ott viccelődtünk velük hogy nézzenek körül itt :D Nagyjából tízszer annyiba kerül itt egy ingatlan mint amennyit ők rrá tudnának szánni, megnéztük az Interneten, és az egyik ház17 millió dollárba került, azaz majdnem 4 milliárd forintba, de szerintem nem is az volt a legdrágább. Abból a pénzből pedig már egy európai szinten is egész jó focistát lehet venni ;) Volt ház ami tényleg szép volt, de sok olyan is ami iszonyú giccses.

Csináltam képeket is, most kivételesen nem feliratozom, mert visszatérek a munkához, még Washington előtt meg szeretném írni a előadásomat CASA konferenciára. Kevés időm lesz Washingtonban, és sok anyagot szeretnék átnézni az ottani levéltárban. A Nixon könyvtárban van ugyanis minden a Fehér Házból, de a külügyminisztérium anyagait Washingonban tárolják, és kevesebb mint egy hetem lesz rá. Washingtonnal kapcsolatban annyi a hír, hogy megvan a szállás, megbeszéltem az Amerikai Magyar Koalícióval, és a gyakornokoknak bérelt házban ingyen kapok egy szobát arra a hétre :)

Holnap megyek Pasadenába, Los Angelestől északkeletre, a CalTech egyetemre. Itt hétfő reggel a Fulbrightos csoporttal meg fogjuk nézni a JPL laboratóriumot, ahol többek között a Marsjárót tervezték, és előző este ott fogok aludni Tuza Zolinál, egy másik magyar Fulbrightosnál.

Sajna nem sikerült a vizsga. Az volt a baj, hogy egy útépítés miatt ki kellett menni a leállósávba. Aztán vissza kellett menni az addig elzárt sávba, én viszont nem kezeltem ezt úgy mint egy rendes sávváltást, hiszen onnan nem jöhetett volna semmi, és nem is indexeltem, pedig ezek szerint kellett volna...

Fizetnem kell hat dollárt és újra próbálhatom, de végig kell mennem az egész tortúrán, ráadásul keresnem kell valakit, akinek a kocsijával elmehetek vizsgázni.

Na mindegy, ezzel nem lehet mit csinálni, írok tovább és akkor hamarabb túllépek rajta.

jogsi, CASA

Kedden túlestem a jogsihoz szükséges írásbeli vizsgán, és holnap megyek vizsgázni vezetésből. Itt saját autóval kell érkezni, és abba ül be a vizsgabiztos. Különben érdekes ez az egész folyamat, majd hétvégén leírom hogy működik. Eredetileg úgy terveztem hogy bérelek egy kocsit és azzal vizsgázok, de Dodo nagyon kedvesen felajánlotta hogy mehetek az ő autójával. Sőt, ő és Jason is eljöttek velem pár kört vezetni hogy megszokjam a kocsit! Nagyon hálás vagyok érte, felajánlottam neki hogy meghívom cserébe ebédelni a vizsga után. Aki szurkolni akar, holnap 13:30-ra vagyok behívva, magyar idő szerint ez 22:30 :)

Nem megy rosszul, de van egy pár dolog amire oda kell figyelnem. Nyilván az automata váltó a legérdekesebb, de a közlekedési szabályok is mások kicsit. Kevesebb a közlekedési tábla mint otthon, ami bizonyos szempontból jó, de néha sokat segítene ha valamivel több lenne. Három fő dologgal adódhat probléma, a lámpákkal (pirosnál lehet kis ívben jobbra kanyarodni, nagy ívben balra kanyarodásnál általában zöld lámpánál is van szembeforgalom, akikre figyelni kell), a sebességhatárokkal (a sima utcákon gyorsabban lehet menni mint otthon, az autópályán lassabban), valamint a sávváltással az autópályán (lehet jobbról is előzni). Van néhány más apróbb különbség is (pl. az útburkolati jelek teljesen mások), de ezek a legfontosabbak.

Most pedig visszatérek a három hét múlva esedékes San Diegóban tartandó CASA (California American Studies Association, Kaliforniai Amerikanisztikai Társaság) konferenciára való felkészüléshez. Magyarország Amerika-képéről fogok beszélni úgy általában, aztán ki fogok térni a a magyar kommunista diplomatákra és titkosügynökökre, és arról hogy ők hogy látták Amerikát az 1960. és 1985. között írt titkos felkészítő könyvek alapján. Érdekes lesz, csak az a gond hogy nagyon nehéz húsz percbe bepréselni a mondandómat, főleg hogy arra kell készülnöm hogy a hallgatóság semmit sem tud se Magyarországról, se a hírszerzésről, se a kommunizmusról. Meg akarom írni az egészet még most, Washington előtt, és jó lenne holnap találkozni Mike Steinerrel.

Ki kell találnom hogy tudnék jobban haladni a kutatással. Sokat dolgozok, de mindig úgy érzem hogy lehetne  még többet, és a fő baj az, hogy nem érzem magam elég hatékonynak. Jobban át kell gondolnom hogy mit és milyen sorrendben csinálok, repül az idő. Az egyik változtatás az lehetne, hogy hiába van mondanivalóm, nem állok neki éjfél után blogot írni, hanem esetleg azzal foglalkozok amiért ébren maradtam :D Majd megtudjátok mi történt velem miután hazamentem.

jogsi

Gyorsan a friss hírek: sikerült az írásbeli vizsga, kértem időpontot a vezetésre is, ha minden jól megy akkor csütörtökön mehetek is. Addig az a feladat, hogy megtanuljak automata váltós kocsit vezetni, valamint megszokni az itteni szabályokat, értem ez alat főleg a lámpák értelmezését :)

Húsvét

Először is, szép húsvétot mindenkinek - már ami maradt :)

Szombaton fél hatkor keltem, és nekiindultam bálnát nézni, de nem lett belőle semmi. Busszal három óra lett volna az út, két vagy három átszállással. De már Anaheimben (tőlünk délre) meghiúsult a terv, a Los Angeles Angels (baseball) stadionjánál. Ők a legnépszerűbb csapat erre (és szerepeltek a Csupasz Pisztolyban is) Le volt zárva az út ott, ahol át kellett volna szállnom, mert a szezon kezdetére való felkészülés keretében maratoni futással egybekötött rendezvény zajlott, szerintem közel tízezren futhattak. Elsétáltam a megállóig, oda is értem időben, de az a busz késett, és nem értem volna el a következő csatlakozást, szóval inkább sétáltam egy nagyot Anaheimben, Orange-ban, és Garden Grove-ban :)

Az Angel Stadion bejárata

Az egyik első dolog amit megláttam, az a "Kristály Katedrális," ez a térkép szerint Garden Grove. Ezt a hatalmas, üveg és acél templomot és a hozzá tartozó épületeket a "Reformed Church of America" építette - nem tudom ez mennyiben hasonlít a mi reformátusainkra. Elvileg megvette a katolikus egyház (változik a demográfia, egyre több a latin-amerikai katolikus), de a kiírások alapján ez még mindig nem katolikus templom. Hatalmas és impozáns, mindenképpen meg akarom majd nézni belülről is, de azért nem egy gótikus katedrális, na :)

Ugye szerintetek sem katolikus még? Az a hirdetőtábla árulkodó egy kicsit.

Aztán elmentem bevásárolni húsvétra, vettem sonkát, tojást, zöldségeket, mindent ami kell. Kalács nem volt, szerintem azt itt sima boltokban nem is lehet kapni (bár nem kizárt hogy csak én nem vettem észre). Vasárnap elvittem a templomba is egy kosár ételt megszenteltetni, de úgy tűnik ez csak Közép-Európában szokás :D Szerencsére a táskámban volt a kosár, így nem néztek tiszta hülyének. Tömve volt minden, az környező utcákban is kocsik álltak. A napot leginkább pihenéssel töltöttem, éjszaka pedig megérkezett Dodo unokája, Jason. Kicsit megijedtünk hogy ki kopog fél 12-kor, mert azt hittük csak reggel jön. Jason orvosnak tanul, hat hétig itt fog lakni, mert Anaheimben lesz gyakorlaton egy pulmonológusnál, és innen fog bejárni.

Most nekiállok tanulni, mert holnap reggel megyek közlekedési felügyelethez elintézni a jogsit, ha minden jól megy már tudok is majd vizsgázni kreszből.