Kedden túlestem a jogsihoz szükséges írásbeli vizsgán, és holnap megyek vizsgázni vezetésből. Itt saját autóval kell érkezni, és abba ül be a vizsgabiztos. Különben érdekes ez az egész folyamat, majd hétvégén leírom hogy működik. Eredetileg úgy terveztem hogy bérelek egy kocsit és azzal vizsgázok, de Dodo nagyon kedvesen felajánlotta hogy mehetek az ő autójával. Sőt, ő és Jason is eljöttek velem pár kört vezetni hogy megszokjam a kocsit! Nagyon hálás vagyok érte, felajánlottam neki hogy meghívom cserébe ebédelni a vizsga után. Aki szurkolni akar, holnap 13:30-ra vagyok behívva, magyar idő szerint ez 22:30 :)
Nem megy rosszul, de van egy pár dolog amire oda kell figyelnem. Nyilván az automata váltó a legérdekesebb, de a közlekedési szabályok is mások kicsit. Kevesebb a közlekedési tábla mint otthon, ami bizonyos szempontból jó, de néha sokat segítene ha valamivel több lenne. Három fő dologgal adódhat probléma, a lámpákkal (pirosnál lehet kis ívben jobbra kanyarodni, nagy ívben balra kanyarodásnál általában zöld lámpánál is van szembeforgalom, akikre figyelni kell), a sebességhatárokkal (a sima utcákon gyorsabban lehet menni mint otthon, az autópályán lassabban), valamint a sávváltással az autópályán (lehet jobbról is előzni). Van néhány más apróbb különbség is (pl. az útburkolati jelek teljesen mások), de ezek a legfontosabbak.
Most pedig visszatérek a három hét múlva esedékes San Diegóban tartandó CASA (California American Studies Association, Kaliforniai Amerikanisztikai Társaság) konferenciára való felkészüléshez. Magyarország Amerika-képéről fogok beszélni úgy általában, aztán ki fogok térni a a magyar kommunista diplomatákra és titkosügynökökre, és arról hogy ők hogy látták Amerikát az 1960. és 1985. között írt titkos felkészítő könyvek alapján. Érdekes lesz, csak az a gond hogy nagyon nehéz húsz percbe bepréselni a mondandómat, főleg hogy arra kell készülnöm hogy a hallgatóság semmit sem tud se Magyarországról, se a hírszerzésről, se a kommunizmusról. Meg akarom írni az egészet még most, Washington előtt, és jó lenne holnap találkozni Mike Steinerrel.
Ki kell találnom hogy tudnék jobban haladni a kutatással. Sokat dolgozok, de mindig úgy érzem hogy lehetne még többet, és a fő baj az, hogy nem érzem magam elég hatékonynak. Jobban át kell gondolnom hogy mit és milyen sorrendben csinálok, repül az idő. Az egyik változtatás az lehetne, hogy hiába van mondanivalóm, nem állok neki éjfél után blogot írni, hanem esetleg azzal foglalkozok amiért ébren maradtam :D Majd megtudjátok mi történt velem miután hazamentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése