First World Problems

Jaj, nagyon nehéz így dolgozni :) A motelben nincs net, a kávézókat meg nem hosszú munkára találták ki... Gyerekek rohangálnak, mindenki hangosan beszél...

De valahogy csak megírom azt a Jedlik Ányos ösztöndíj pályázatot! Aztán ha megkaptam bezárkózom a szobámba, leülök a géphez, és ki sem jövök amíg meg nem írtam a disszertációmat :D

Megvagyok még :)

Ne aggódjatok, megvagyok még! Elnézést szeretnék kérni azoktól akiknek még nem válaszoltam az emailjeire. Sajnos, mint látjátok, még a kanadában másfél hónappal ezelőtt képeimet sem volt időm feltölteni! A múlt heti Acton nyári egyetemen nem volt lehetőségem írni mert nagyon sűrű volt a program, itt Ann Arborban pedig nagyon rossz az Internet a motelben ahol megszálltam. Most is egy Starbucks kávézóból írok... Általában nem szeretem ezt a kávézót, mert drága, rossz a kávé (nekem nem ízlik), nem tetszik a márka imidzse és a hely hangulata sem, de egy dolgoban verhetetlen: mindenhol van net, és nem dobják ki az embert ha 15 percnél tovább ücsörög a laptopja mellett egy kávéval :)

Amikor pedig a gép elé kerülök akkor is inkább megpróbálok pályázatot írni, ugyanis jelentkezni fogok a Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíjra. Ezzel biztosítva lenne hogy fel fogom tudni dolgozni a kutatási eredményeimet, és belátható időn belül kész lenne végre az a disszertáció! Jelenleg számomra ez lenne az ideális, szeretném ha minél hamarabb le tudnék doktorálni.

Az Acton Egyetem óriási élmény volt, úgy érzem hogy rengeteget tanultam, gazdagodtam az alatt a néhány nap alatt, jobban megértettem egy csomó mindent a gazdasággal, politikával, vallással kapcsolatban, erősödtem hitben és a világnézetben is. Szóval nagyon jó volt :) Egy csomó emberrel ismerkedtem meg, egyrészt persze amerikaiakkal, de a világ minden egyéb részéről érkezettekkel is, Lengyelországtól kezdve Etiópián keresztül Venezueláig. Egyik nap egy venezuelai lány mesélt nekem az ő harcukról a szocializmus ellen és az ottani elnyomásról, másik nap egy amerikai arról hogy milyen volt a munkája a hidegháború alatt amikor a szovjet tömb országaiban próbálták az emberi jogokat érvényesíteni, este pedig a szobatársam arról, hogy hogyan lett anglikán pap.

Na de nem megyek bele ennél jobban, tényleg dolgozni akarok a pályázaton ha már ma később megyek a könyvtárba, csak előtte leírom a következő napok programját. Ma este az egyik levéltárosnál fogok vacsorázni akinek magyar felesége van, ha minden jól megy akkor utána haza fog vinni autóval, és megkérhetem hogy dobjon ki egy mosodánál, ugyanis fogyóban a tiszta ruhám. Aztán a tervek szerint szombaton megyek vissza Grand Rapidsbe. Vasárnap megy a repülőm, de a két város között csak napi egy busz közlekedik, ami a repülő indulásához vészesen közel érkezik meg, és nem akarom megkockáztatni hogy lekéssem. Ezért előző nap elbuszozok GR-be, ahol is rögtön beizzítom újonnan kiépített kapcsolataimat, és Edward Trancik-nél alszom, akit az Acton Egyetemen ismertem meg :) Vasárnap még találkozok John Jablonskival, aki a környéken lakik, és a Debreceni Egyetemen tanított tavaly tavasszal. Vasárnap este érkezem Los Angelesbe, ahol már várni fog Öcsi és Eszter, másnap reggel pedig irány a Grand Canyon, majd Las Vegas! :D

Így belegondolva én nem is tudom mit gondoltam, ez már megint elég gyilkosnak tűnik :D Különöse ha azt is figyelembe vesszük hogy most rögtön tudnék egy napnyi fontos dolgot találni magamnak amit mindenképpen meg kell csinálnom Fullertonban ahogy hazaérek...

Na mindegy, majd kitalálok valamit, szerintem megpróbálok annyit dolgozni amennyit csak bírok és ott aludni ahol csak tehetem :) Ajaj, tudom vagytok egy páran akik erre bizony nagyon csóváljátok a fejeteket :) Tudjátok kikről beszélek, ne kíméljetek!

Ann Arbor

A nyári egyetemnek vége, óriási élmény volt, most megérkeztem Ann Arborba, ahol a Ford Elnöki Könyvtárban fogok kutatni jövő vasárnapig. Majd mesélek részletesebben is ha lesz egy kis időm, nem felejtkeztem el rólatok!

Mi történt velem a héten?

Ezen a héten egy nagyot hajráztam a Nixon könyvtárban, egy doboz kivételével mindent sikerült befényképeznem amit szerettem volna, azt az egyet meghagytam mutatóba, hogy be tudjam mutatni Öcsinek és Eszternek hogy miképpen is végzem én a tudományt :) Inkább a hétvégéről írok egy kicsit.

Szombat reggel beszéltem Skypeon a témavezetőmmel, és utána telefonon interjút készítettem Pásztor László bácsival. Pontosabban ezt az interjút  Skypeon csináltam, hogy lehessen a gépen rögzíteni. Vettem krediteket, úgy nagyon olcsón lehet vezetékes telefont hívni.

Nagyjából délre lettem kész, és pont indultam volna úszni, amikor is kaptam egy SMS-t Frank Ramostól, hogy ha szeretném, elvinne PAsadenába, körbevezetne, és ott is alhatnék náluk. Frank a feleségével él, akit Tracynek hívnak, és kínai származású. Természetesen igent mondtam, miért is ne? :) Megnéztük kicsit Pasadenát, és este vacsora után Frank elvitt kocsival egy nagy körre. Megmutatta nekem Los Angeles belvárosának több érdekes részét, a divatnegyedtől kezdve Kis Tokión és East Los Angelesen keresztül a 110 ezer férőhelyes Rose Bowl stadionig. Frank Los Angelesben nőtt fel, itt él a családja is, szentül meg vagyok győződve róla hogy minden utcát ismer :) Az egyetlen ember akit ismerek és térkép vagy GPS nélkül autózik Los Angelesben.

A túra után még meghívtam egy sörre, szóval olyan 2 körül kerültem ágyba, pedig reggel korán kellett kelnem. MEgígértem ugyanis Mike Steinernek hogy elmegyek vele az unitárius templomba - különben ide jár Dodo és Sam is, bár most nem voltak. Pont a fiatalok "felnőtté válási szertartása," azaz a konfirmáció volt, ami arról szól hogy kiállnak, és elmondják hogy miben hisznek. Az unitáriusok (legalábbis itt Amerikában) tiszta hippi vallás (percig se felejtsük hogy magyar, pontosabban erdélyi gyökerű). Mikor bementem, valaki az oltár  úrasztala  a terem első végében lévő asztal előtt gitározta John Lennontól az "Imagine" című számot. Rögtön tudtam mire számíthatok... :D Kicsit úgy láttam hogy az univerzális unitárius vallás közösség arról szól, hogy mindenki abban hisz amiben akar, csak fogadja el a másikat, és hogy szeressük egymást. Azért otthon nem sok olyan konfirmációt láttam amikor a konfirmálók egy viszonylag jelentős része kijelenti hogy ő nem hisz se Istenben se a túlvilágban, egy másik része a reinkarnációban hisz, van aki meg az angyalokban :) Szóval mindenképpen érdekes egy vallás ez. De az ott lévő emberek rendesnek és jó szándékúnak tűntek, és azt hiszem végül is ez a legfontosabb. A mormonoknál nem sokan furábbak, mégis milyen rendes Dodo unokája!

Most próbálom összeszedni magam, holnap ugyanis megyek Michiganbe. 6:30-kor indulunk innen, mivel Dodo fia, Eric is holnap repül, és megkértem őket hogy ha úgyis mennek a reptérre vigyenek el engem is. Az én gépem viszont csak este megy, tehát csatangolni fogok Los Angelesben. Azaz... őőő... keresek egy könyvtárat és leülök dolgozni :D

Az én gépem éjszaka indul, és hajnalra érek Michiganbe. Először Grand Rapidsbe érkezem, ahol is részt fogok venni az Acton Intézet által szervezett négy napos nyári egyetemen. Az a baj hogy már most is hulla vagyok, és a közeljőben egyszerűen nem is nagyon látok arra lehetőséget hogy kialudjam magam. A nyári egyetemen tudom hogy nagy hajtás lesz, egész nap reggeltől estig program ahol szükségem lesz minden energiámra, szóval valamit ki kellene találnom. Szerintem megpróbálom majd végigaludni a repülőutat, hátha összejön :) Ha az nem, akkor nincs más esélyem, mint a speed :D (nyugi, nem komolyan gondolom)

Nem tudom milyen gyakran fogok tudni jelentkezni Michiganből, de igyekezni fogok :)

A hippik ellen pedig legjobb ellenszer a Slayer:

Hallgatok is egy kicsit hogy kiüldözze a fejemből John Lennont, és közben elkezdek pakolni :)

San Diego, Idyllwild

Szóval múlt hétvégén San Diegoban voltam Jan és Harvey Bergernél. Nagyon aranyosak voltak, szeretettel fogadtak, vittek mindenhova, sőt, még a lányuk kocsiját is kölcsönadták! Vanessa ugyanis Londonban tanul, történész lesz belőle ha minden jól megy :) Meghívtak hogy amikor Eszter és Béla itt lesznek látogassuk meg őket, együtt elmegyünk majd egy július 4-i buliba (az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepe, a függetlenség napja) :)

San Diego más jellegű város mint Los Angeles. Dimbes-dombosabb a táj, és érdekes módon bár délebbre található, hűvösebb van. Jan szerint május-júniusra a felhős idő jellemző, alig sütött ki a nap amíg ott voltam. Ennek az oka óceán közelsége: San Diego a tengerpartra épült, míg LA valamivel beljebb. Persze Los Angeles jóval nagyobb is, tehát biztos vagyok benne hogy vannak olyan részei amik San Diegora emlékeztetnek. Még Los Angelesnél is fiatalabb városról beszélünk, Bergerék 1906-ban épült háza az egyik legrégebbi a városban! Nagyon jó helyen laknak, a város központjában lévő Balboa Park mellett. Itt található a híres állatkert és a Magyar Ház a Márai emlékkel, amit majd Béláékkal meg is fogunk tekinteni. Márai San Diegoban élt utolsó éveiben, és itt is halt meg. Bergeréknek nagy házuk van, látszik hogy jól menő jogászokról van szó. Persze keményen meg is dolgoznak a pénzért, nincs sosem pihenés, éjjel-nappal tíz percenként csörög a telefon, érkeznek az emailek... Három kutyájuk van, Willow, Sirius, és Dolce, bent laknak a házban, és jöttek velünk Idyllwildba is. Szerencsére nem jött elő az allergiám, pedig ott ültünk a kutyusokkal a hátsó ülésen :)

Megérkezésem utáni első nap megnéztem a USS Midway anyahajót, ami ott van kiállítva a kikötőben. Óriási az a hajó! A Midwayt a II. világháború alatt építették, és 1991-ig szolgált. Felállítva nagyobb lenne mint a felhőkarcolók, 4 focipálya hosszú, és 5 000 ember szolgált rajta egyszerre. Gondoljatok bele, milyen logisztika kellett ennek a kiszolgálásához! Ha jól emlékszem 29 repülő és helikopter van kiállítva rajta. Történészként, különosen a vietnami háború idejével foglalkozó történészként, úgy éreztem magam mint egy kisgyerek a játékboltban, azt sem tudtam merre nézzek először :) Huey helikopter, F-4 Phantom vadászbombázó, minden volt :D Nem is tudtam mindent megnézni, szóval ide még vissza fogok jönni majd júliusban :)

Szombaton elmentünk Idyllwildba, a hegyekbe, ahol Bergerék nyaralója van. Ide járnak kikapcsolódni - persze itt is dolgoznak, csak nem olyan sokat mint otthon. Érdekes volt Kalifornia egy másik arcát is megismerni: hatalmas fenyőfák, sziklás hegyidék. Ez egy kb. 500 lakosú falu, száz-százhúsz évvel ezelőtt még csak indiánok laktak erre. Ma a los angelesi és san diegoi tehetősebb emberek kedvelt üdülőhelye, két óra kocsival mindkét várostól. Azért a boltokon látszik hogy üdülőfalu, mindenféle kacatot lehet kapni, és sok boltban kint lóg a szivárványos OPEN zászló. Ez azt jelképezi hogy elfogadóak a melegekkel szemben - Harvey és Jan szerint azért egy igazi eldugott amerikai hegyi faluban ez nem lenne így, nem mindenhol olyan toleránsak az emberek.

Vasárnap visszamentünk San Diegoba, és megnéztük az egyetemet ahova Harvey és Jan jártak, az óvárost, valamint a misszió romjait. Az óváros alatt egy vadnyugati faházakból álló várost kell érteni :D Érdekes volt ez is, San Diego első sheriffje egy Haraszty Ágoston nevű magyar kalandor volt, aki egyben a kaliforniai borászat megaalapítója is :) Életét Nicaraguában végezte, ahol állítólag alligátorok ették meg. Az ő viasz szobra is ott van az óvárosban.

Este Jan szüleinél vacsoráztunk. Az apukája ír, az anyukája olasz származású, mind a ketten hívő katolikusok. Gondolhatjátok hogy nem lehetett egyszerű mikor hazaállított egy ateista zsidó férjjel :D De megszerették Harveyt, és nagyon aranyosak voltak. Jan anyukája egy kisebb lagzira elég kaját főzött, szerintem egész héten azt ették utána :D

Hétfőn elmentem az akváriumba, utána pedig kimentem a tengerpartra. Az akvárium is érdekes volt, egy csomó nagy halat láttam, cápát, mindenféle medúzákat, polipot, stb. Nagyon szép helyen van, gyönyörű a kilátás az óceánra onnan. A tengerpart egy Coronado nevű szigeten volt, kivételesen könnyű volt parkolni, és viszonylag kevesen is voltak a los angelesi partokhoz képest.

Kedd reggel Harvey kivitt az állomásra, és visszavonatoztam Fullertonba. Nagyon jól éreztem magam San Diegoban, hálás vagyok a Berger családnak hogy ilyen szeretettel fogadtak, és várom hogy újra meglátogassam őket!

Mi lesz a hetekben

Vészesen csappan az olvasóim száma, ami nem is csoda, mivel alig tudtam mostanában posztolni...

Nagyon mozgalmas napokon vagyok túl, megjártam ugye San Diegot. Nagyon jól éreztem magam, óriási élmény volt - remélem hamarosan lesz időm írni róla, és fel tudom tölteni a képeket is... A programom nem lesz kevésbé zsúfolt, majd megpróbálok lecsippenteni az alvásból, az az egyetlen időtartalékom most.

A héten Nixon levéltár, hétvégén készülődés, és hétfőn indulás Michiganbe! :) ott egy hét nyári egyetem, egy hét megfeszített tempójú kutatás a Ford Levéltárban. Ezen a héten szombaton nagy esemény lesz, mert beszélni fogok telefonon a 92 éves Pásztor Lászlóval, '56-os szabadságharcossal és amerikai magyar politikussal, aki Nixon kampányában nagyon aktívan részt vett. Most hívtam fel, időpontot egyeztettünk, és teljesen a hatása alatt vagyok. Óriási élmény volt, hálás vagyok a Jóistennek hogy ilyen emberekkel is összehozott a kutatásom.

Úton San Diegóba

A héten eléggé nekiveselkedtem a munkának, hiszen már nem olyan sok idő van hátra! Igazából a napjaim az otthon-Nixon könyvtár-konditerem csendes hármasságában teltek, amiből is a felkelés ment a legnehezebben :) de jól éreztem magam, haladok, és nagyo jól esik a sport az egész napos ülés után, csak az a nagy gond hogy mire hazaérek csak beleesek az ágyba, és nincs időm feltölteni a képeket vagy blogot írni...

Most viszont vonaton ülök, San Diego felé megyek. Egy nagyon kedves jogász házaspár hívott meg, őket fogom meglátogatni. Jan és Harvey Áron öcséméknek tartott egy szemináriumot a Debreceni Egyetemen még 2011 őszén, az amerikai joggal kapcsolatosan (Áron, segíts ki, miről is szólt? Litigation?). Az utolsó szemináriumon szükségük volt esküdtekre is, azaz olyan emberekre, akik angolul jól tudnak, de nem jogászok, így ismertem meg én is őket. Az óra után elvittek minket sörözni és pizzázni, és nagyon jól elbeszélgettünk. Említettem nekik hogy pályázok a Fulbright ösztöndíjra, meg is hívtak magukhoz. Most pedig úton vagyok hogy meglátogassam őket :)

A vonat nagyon szuper, elfér a lábam, van Internet, konnektor, minden :) Jan már írt is, hogy egy szürke Jaguárral fog várni az állomáson, és hogy megyünk koktélpartyra ha van kedvem - azt hiszem elég komoly rongyrázós hétvége vár rám :D

Fulbrightos buli a hétvégén

Nem volt időm a hétvégén feltölteni a képeket, mert Los Angelesben voltam :) A Fulbrightosokkal találkoztam, szombaton félévzáró volt Ann Kerr házában, Malibuban. Ő az akinek az óráján előadást tartottam a UCLA-n. Szerencsére Farouk, egy algériai francia Fulbrightos, el tudott vinni kocsival, mert nagyon messze lett volna. Az ebéd után kisebb bonyodalmak után elmentünk fagyizni a tengerpartra, azaz a közelébe. Beszélgetés közben kiderült hogy a többiek mennek este egy buliba, és engem is meghívtak! Az egyik ukrán lány, Alex (Olegsandra) felajánlotta hogy nála alhatok majd a kanapén, ugyanis este már nem tudtam volna hogy hazajutni. Mivel úgysem nagyon buliztam még Los Angelesben (meg úgy általában is keveset szoktam itt kint) elfogadtam a meghívást :)

A UCLA környékére mentünk, egy nagyon szép lakásba. Útközben megálltunk kocsival venni pár dolgot a buliba, én beszereztem egy fogkefét is (mert olyan nincs hogy úgy aludjak ott valahol hogy ne tudjak fogat mosni :D). Egy emeletes házba mentünk amihez medence is tartozott, ott lent volt a buli. Sajnos nálam nem volt fürdőnadrág, szóval maradtam a parton beszélgetni. Éjfél körül vége lett a bulinak, de mi még éreztük magunkban az erőt, és úgy döntöttünk hogy megyünk tovább. Páran kocsival előrementek, Alex, Zoli (a magyar srác a CalTech-ról) és én busszal követtük őket - azaz követtük volna, de kavarodás történt, és ők más helyre mentek mint ahova mi gondoltuk. Végül ténferegtünk egy kicsit Hollywoodban, de bemenni sehova sem tudtunk, mivel nálam nem volt igazolvány. Jól van na, nem tudtam hogy bulizni is megyünk! :D Itt nagyon szigorúan veszik az alkohollal kapcsolatos szabályokat, aki nem tudja igazolni hogy már elmúlt 21 éves azt általában be sem engedik a szórakozóhelyekre! De nagyjából mindegy is volt, hiszen kettőkor úgyis minden bezár. Tehát Alex lakása felé vettük az irányt, ahol még egy nagyot beszélgettünk, és mentem aludni.

Másnap arra keltem hogy Alex kínai lakótársa csörömpöl a konyhában és valami nagyon büdöset főz :D Szóval fogtam magam és leléptem, persze négy óra alvás után azért elég kényelmetlen volt a buszon utazni :) Mivel eredetileg úgy terveztem hogy majd kocsival hazavisznek, nem volt nálam se könyv, se zene, se semmi. Los Angelesben ugyanis külön mp3 lejátszó kell, ha telefonról hallgatom a zenét lemerítem az aksit mielőtt hazaérek. Tehát vasárnap lévén elmentem ott egy közeli templomba, aztán jól megebédeltem egy gyorsétteremben mielőtt jött a busz, és vettem egy újságot amit az úton olvasgattam (nem volt semmi értelmes politikai újság, tehát egy gördeszkás magazint vettem). Összességében megérte bent maradni :)

Csak hogy ma is legyen valami

Írni akartam ma is valamiről, de elég fáradt vagyok, ma eégsz nap könyvtáraztam, biciklivel jöttem-mentem, és még futottam is, szóval halasztom a dolgokat, bocsi! Holnap megint Fubrightos esemény, megyünk Ann Kerr házába, Malibuba! :) Mivel valaki elvisz kocsival, nem kell reggel 6-kor kelnem, jee :D