Nagyon szép volt a karácsony, nagyon jól éreztem magam az elmúlt napokban - csak nem haladtam semmit a munkával és az indulás előtti tennivalókkal :) Cserébe rengeteget ettem és aludtam - mind a kettőről villámgyorsan le kell szoknom. Kicsit búcsúzás is volt ez, biztos sok rokonnal nem találkozok már a kiutazásig. De most nagyjából vége az ünnepnek, és én gőzerővel folytatom a készülést. Azaz folytatnám, ha nem állna le az élet mindenhol karácsony és újév között. Ma voltam bent a (fűtetlen) egyetemen fénymásolni, szkennelni a fontos papírokat (útlevél, vízum, biztosítás, szerződés, stb.), hogy itthon is legyen egy példány mindenből ha ne adj Isten történne velem valami. Mentem volna a Városházára is papírokat intézni, de szerencsére a két ünnep között csak anyakönyvezési ügyekkel foglalkoznak. Azaz ez marad arra a 4-5 becses "tisztességes" munkanapra ami hátra van az indulásomig.
Ezen kívül voltam a NAV-nál is, ugyanis ki kell majd fizetnem a TB járulékot magam után amíg nem vagyok itthon. Bizony! Annak ellenére hogy nem lesz még esélyem sem a nyújtott szolgáltatásokat igénybe venni. Az egyik doktorandusz kollégám nem tudott erről amikor kiutazott, és hazaérkezése után be kellett egyszerre fizetnie az egész összeget, plusz a büntetést is! Ha valaki EU-s országba megy ki és ott fizet egészségügyi biztosítást akkor itthon nem kell, de az Unión kívül nem ez a helyzet. Erről sokan nem tudnak - beleértve jó pár ügyintézőt a NAV-nál és az OEP-nél, több kört kellett bejárnom mire kiderült hogy hol, kinek, mikortól, és mennyit kell majd fizetnem. De most már megnyugodhattok, fellélegezhetnek a magyar orvosok és ápolók és nekem is tiszta a lelkiismeretem, én Amerikából is meg fogom tenni amit meg kell tennem annak érdekében hogy ne omoljon össze a magyar egészségügy! ;)
2012. december 27., csütörtök
2012. december 24., hétfő
karácsony
Díszítettük a karácsonyfát, és legmagasabbként én raktam fel a végén az égősort egy létráról, közben persze Édesanyám a földről dirigált. Valamit nagyon nem úgy csinálhattam ahogy kellett volna, mert Anya kijelentette, hogy "ezt az égőt így nagyon nehéz lesz leszedni." Erre én csak annyit válaszoltam, hogy "nem baj, mire a fát leszeditek én már úgyis Amerikában leszek." Eme felelőtlen kijelentésemnek hála úgy tűnik, idén kivételesen mégis már vízkeresztkor le fogjuk szedni a karácsonyfát :(
Áldott, békés karácsonyt mindenkinek! :)
Áldott, békés karácsonyt mindenkinek! :)
2012. december 20., csütörtök
a levéltár vége
És örömmel jelenthetem be, hogy a mai nappal vége a levéltározási időszaknak Magyarországon! Bezártak a tudás forrásai, legkorábban 7-én lehet menni kutatni, de ugye akkor már én utolsó napjaimat fogom itthon tölteni. Szóval következő állomás: Nixon Presidential Library, Yorba Linda, CA! :)
2012. december 16., vasárnap
készülődök
Nos, megint nem írtam egy ideje, pedig elhatároztam magamban hogy megpróbálok gyakrabban jelentkezni. Majd mostantól! :)
Búcsúzkodom Magyarországtól, az itteni kis életemtől. A héten befejeztem a kutatást a MOL-ban, az ÁBTL-be majd vissza kell még mennem a jövő héten is. Érdekes élmény volt lesétálni a Várból, sok időt töltöttem ott idén ősszel. Nem vagyok túlságosan oda Budapestért, de a Várat nagyon szeretem.
Elvileg végeztem volna az ÁBTL-ben is már ezen a héten, de sajnos egy kis hiba csúszott a gépezetbe. Mikor novemberben kikértem a következő adag anyagot, akkor a hölgy a levéltárban véletlenül összecserélte a két kérőlapot, és úgy vette mintha azokat a dokumentumokat adnám vissza hogy végeztem velük amiket valójában még meg sem kaptam. De ha minden jól megy a felhozzák és hátha meg tudom még ezt is nézni!
Különben megkaptam KP-ben az ösztöndíj első részletét, a többit majd a kint megnyitandó bankszámlámra fogják átutalni. Ja, és rájöttem hogy bőröndöt kell vennem. 23 kg-t vihetek ki, ha van ötletetek, tanácsotok hogy milyet, mekkorát, hol, mennyiért érdemes venni akkor azt nagyon szívesen várom! :)
Búcsúzkodom Magyarországtól, az itteni kis életemtől. A héten befejeztem a kutatást a MOL-ban, az ÁBTL-be majd vissza kell még mennem a jövő héten is. Érdekes élmény volt lesétálni a Várból, sok időt töltöttem ott idén ősszel. Nem vagyok túlságosan oda Budapestért, de a Várat nagyon szeretem.
Elvileg végeztem volna az ÁBTL-ben is már ezen a héten, de sajnos egy kis hiba csúszott a gépezetbe. Mikor novemberben kikértem a következő adag anyagot, akkor a hölgy a levéltárban véletlenül összecserélte a két kérőlapot, és úgy vette mintha azokat a dokumentumokat adnám vissza hogy végeztem velük amiket valójában még meg sem kaptam. De ha minden jól megy a felhozzák és hátha meg tudom még ezt is nézni!
Különben megkaptam KP-ben az ösztöndíj első részletét, a többit majd a kint megnyitandó bankszámlámra fogják átutalni. Ja, és rájöttem hogy bőröndöt kell vennem. 23 kg-t vihetek ki, ha van ötletetek, tanácsotok hogy milyet, mekkorát, hol, mennyiért érdemes venni akkor azt nagyon szívesen várom! :)
2012. december 10., hétfő
Publikáció?
A múlt heti fejlemények alapján nagyon úgy tűnik hogy jó úton haladok az első komoly, könyv formátumú publikációm felé! :)
Tavaly (egyetemi tavaly, azaz tavasszal) amikor Állambiztonság Szolgálatok Történeti Levéltárában kutattam ráakadtam néhány olyan füzetre, kis könyre, amelyek a Kádár rendszer idején Magyarországról Amerikába készülő diplomatákat, hírszerző tiszteket készítettek fel az ottani életre, munkára. Több ilyen is volt, én elsősorban azokra koncentráltam amelyek nem az FBI-t vagy más ilyesmi szervezetet mutatnak be, nem magára a kémkedésre vagy hasonlóra koncentráltak, hanem az USA és az ottani élet volt a fókuszban. A disszertáció fejezetemet is ebből írtam, és júniusban meg is védtem (még egyszer köszönet azoknak akik eljöttek szurkolni :))
Miért érdekesek ezek a füzetek? Hiszen rég nem aktuális ami bennük van, ráadásul a kommerek tuti mindenféle hülyeségeket írtak a gyűlölt amerikaiakról. Na látjátok, pont ez az érdekes az egészben! :) Amerika tabu téma volt az egész Kádár rendszer alatt. Nem lehetett róla írni, vagy nem úgy, az egyetemeken az amerikai tanszékeket több-kevesebb időre bezárták, de amikor nyitva voltak akkor is alapból gyanús volt aki ilyenekkel foglalkozott. Jobb híján az utazási irodalom szolgált bizonyos pótlékként az Amerika iránti információra éhes néptömegek számára. De volt egy réteg, akiknek hivatalból kellett foglalkozni az amerikaiakkal, akik a munkájuk miatt a gaz imperialisták tanulmányozására kényszerültek :) Ők voltak azok a kémek, diplomaták akiknek ezek a füzetek íródtak.
Ráadásul mivel az egész szocialista rendszer hazugságokra és megtévesztésre épült, nagyon nehéz megállapítani hogy vajon mit is gondolhattak valójában azok, akik az országot vezették. Mivel ezek az irományok a legbelsőbb körnek készültek, talán ez alapján viszonylag közel kerülhetünk ahhoz, hogy mi is lehetett a véleményük az USA-ról. Ráadásul ezekből készültek fel azok a diplomaták akik Washingtonban teljesítettek szolgálatot, akik tárgyaltak az amerikaiakkal.
A védésemen a közönségnek fekeltette az érdeklődését a fejezet, sokan kérdeztek az anyagokról. Glant Tibor, a témavezetőm, felvetette, hogy ezeket a füzeteket ki lehetne adni forrásgyűjteményként, úgy hogy írok hozzá egy előszót, és kommentálom, kiegészítgetem a szöveget. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, remélem sikerül megvalósítani! Ez nagyon nagy előrelépés lenne számomra szakmai szempontból.
A következő posztomban holnap (?) leírom hogy hogy alakult ez az egész, és hogy hol állunk most ennek a tervnek a megvalósításával.
Tavaly (egyetemi tavaly, azaz tavasszal) amikor Állambiztonság Szolgálatok Történeti Levéltárában kutattam ráakadtam néhány olyan füzetre, kis könyre, amelyek a Kádár rendszer idején Magyarországról Amerikába készülő diplomatákat, hírszerző tiszteket készítettek fel az ottani életre, munkára. Több ilyen is volt, én elsősorban azokra koncentráltam amelyek nem az FBI-t vagy más ilyesmi szervezetet mutatnak be, nem magára a kémkedésre vagy hasonlóra koncentráltak, hanem az USA és az ottani élet volt a fókuszban. A disszertáció fejezetemet is ebből írtam, és júniusban meg is védtem (még egyszer köszönet azoknak akik eljöttek szurkolni :))
Miért érdekesek ezek a füzetek? Hiszen rég nem aktuális ami bennük van, ráadásul a kommerek tuti mindenféle hülyeségeket írtak a gyűlölt amerikaiakról. Na látjátok, pont ez az érdekes az egészben! :) Amerika tabu téma volt az egész Kádár rendszer alatt. Nem lehetett róla írni, vagy nem úgy, az egyetemeken az amerikai tanszékeket több-kevesebb időre bezárták, de amikor nyitva voltak akkor is alapból gyanús volt aki ilyenekkel foglalkozott. Jobb híján az utazási irodalom szolgált bizonyos pótlékként az Amerika iránti információra éhes néptömegek számára. De volt egy réteg, akiknek hivatalból kellett foglalkozni az amerikaiakkal, akik a munkájuk miatt a gaz imperialisták tanulmányozására kényszerültek :) Ők voltak azok a kémek, diplomaták akiknek ezek a füzetek íródtak.
Ráadásul mivel az egész szocialista rendszer hazugságokra és megtévesztésre épült, nagyon nehéz megállapítani hogy vajon mit is gondolhattak valójában azok, akik az országot vezették. Mivel ezek az irományok a legbelsőbb körnek készültek, talán ez alapján viszonylag közel kerülhetünk ahhoz, hogy mi is lehetett a véleményük az USA-ról. Ráadásul ezekből készültek fel azok a diplomaták akik Washingtonban teljesítettek szolgálatot, akik tárgyaltak az amerikaiakkal.
A védésemen a közönségnek fekeltette az érdeklődését a fejezet, sokan kérdeztek az anyagokról. Glant Tibor, a témavezetőm, felvetette, hogy ezeket a füzeteket ki lehetne adni forrásgyűjteményként, úgy hogy írok hozzá egy előszót, és kommentálom, kiegészítgetem a szöveget. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, remélem sikerül megvalósítani! Ez nagyon nagy előrelépés lenne számomra szakmai szempontból.
A következő posztomban holnap (?) leírom hogy hogy alakult ez az egész, és hogy hol állunk most ennek a tervnek a megvalósításával.
2012. december 8., szombat
Szállás
Úgy tűnik megvan a szállásom - legalábbis ahova először fogok beköltözni miután megérkeztem Fullertonba :) Emaileztem a témavezetőm, Mike Steiner barátjával, Dodo Standring-gel, és skerült megállapodnunk - nem volt túl nehéz. Ahogy korábban is írtam, egy idős, 80 éves néniről van szó, de az emailjei alapján elég fiatalosnak tűnik. Rögtön megkérdezte hogy hogyan kell kiejteni a nevemet, leírta hogy szeret tanítani, olvasni, a számítógépen pasziánszozni (!), és nyolcvan éves létére nagyon gyorsan válaszol az emailjeimre is. Az eddigiek alapján agyon aranyos és segítőkész.
Egy négyszobás lakásban a földszinti vendégszobában fogok lakni, lesz külön fürdőszobám - bár ezt később talán másik albérlővel is meg kell osztanom, egyelőre ezt nem tudom. Rajtam kívül egy matematika professzor és a felesége fognak még ott lakni amíg nem vesznek saját házat maguknak. A ház három sarokra van az egyetemtől, nagyon jó helyen és szép környéken, és ahogy néztem viszonylag egyszerűen el lehet jutni a Nixon elnöki könyvtárba is. Ha érdekel benneteket itt meg lehet nézni.
És ami a legfontosabb: megbeszéltem Dodoval, hogy úgy nem szeretném elkötelezni magam 6 hónapra hogy nem is láttam a házat, és nagyon megértő volt! Tehát a lényeg hogy lesz hova költöznöm mikor megérkezek, és ha nem tetszik akkor legalább lesz egy biztos helyem addig is amíg mást keresek :)
Egy négyszobás lakásban a földszinti vendégszobában fogok lakni, lesz külön fürdőszobám - bár ezt később talán másik albérlővel is meg kell osztanom, egyelőre ezt nem tudom. Rajtam kívül egy matematika professzor és a felesége fognak még ott lakni amíg nem vesznek saját házat maguknak. A ház három sarokra van az egyetemtől, nagyon jó helyen és szép környéken, és ahogy néztem viszonylag egyszerűen el lehet jutni a Nixon elnöki könyvtárba is. Ha érdekel benneteket itt meg lehet nézni.
És ami a legfontosabb: megbeszéltem Dodoval, hogy úgy nem szeretném elkötelezni magam 6 hónapra hogy nem is láttam a házat, és nagyon megértő volt! Tehát a lényeg hogy lesz hova költöznöm mikor megérkezek, és ha nem tetszik akkor legalább lesz egy biztos helyem addig is amíg mást keresek :)
2012. december 6., csütörtök
soon...
Sajnos az utóbbi napokban nem nagyon volt otthon Internetem, de itt unokatesóméknál igen, és ha minden jól megy hamarosan írok, mert fejlemények vannak! :) Addig tartsatok ki türelemmel!
2012. november 29., csütörtök
Vízum 2.
Ma átvettem az útlevelemet, benne a vízummal, tehát beengednek Amerikába! :) Maga a vízum egy lap beragasztva az útlevelembe, rajta a képem, a kiutazásom és a visszautazásom időpontja, valamint hogy Magyarországra érvényes a kétéves szabály. Ezt az előző posztban szerintem leírtam, de a lényege az, hogy aki a J-1 típusú vízummal utazott ki az elvileg ösztöndíj lejárta után két évig nem vállalhat munkát az USA-ban.
De persze nem ilyen egyszerű a dolog, ugyanis a vízum csak úgy érvényes hogy ha ott van mellette a DS-2019-es nyomtatvány is! Ezen van rajta hogy melyik egyetemen, hol, mit, és kinél fogok tanulni. Mivel ez egy A4-es lap ezért szépen belehajtogatták egy borítékba, amit pedig odatűztek az útlevelem utolsó oldalához! Mondhatom gyönyörűen néz ki, könnyen befér mindenhova, és kényelmes ha az ember a farzsebében hordja - na jó, nem. Ezt pedig elvileg magamnál kell tartanom végig amíg Amerikában vagyok. Még egy érv amellett hogy csináltassak magamnak jogsit odakint! Nem drága, egyszerű, és akkor is megéri ha nem fogok sokat vezetni, mert azzal igazolhatja magát az ember, és nem fognak percekig bámulni mikor előveszem az útlevelemet és a hozzá kapcsolt irdatlan borítékot :)
A szállással kapcsolatban is van fejlemény. Corrigan, a facebook csoport adminisztrátora, visszaírt hogy nem nagyon jelentkezett senki, tehát nem nagyon tudok mit tenni, elfogadtam Mike Steiner ajánlatát, és írtam az idős néninek, akit Dodo Standringnek hívnak. Láttam hogy már válaszolt is, meg is néztem hogy mit írt, de most kicsit K.O. vagyok ahhoz hogy normálisan visszaírjak neki, és mivel fontos dologról van szó szerintem halasztom a dolgot legalábbis holnapra :)
Az a helyzet hogy ez egy nagyon fontos döntés, és már alapból kicsit rossz a szájízem amiatt, hogy én nem egy idős nénivel meg egy matek professzor házaspárral akartam együtt lakni. Ki fog velem szörfözni meg punkkoncertre járni?! :( Nem érzem hogy olyan sok közös lenne bennünk. De NEM szabad így hozzáállnom, megpróbálom szuggerálni magamnak hogy JÓ LESZ, JÓ LESZ :) Ugye?
De persze nem ilyen egyszerű a dolog, ugyanis a vízum csak úgy érvényes hogy ha ott van mellette a DS-2019-es nyomtatvány is! Ezen van rajta hogy melyik egyetemen, hol, mit, és kinél fogok tanulni. Mivel ez egy A4-es lap ezért szépen belehajtogatták egy borítékba, amit pedig odatűztek az útlevelem utolsó oldalához! Mondhatom gyönyörűen néz ki, könnyen befér mindenhova, és kényelmes ha az ember a farzsebében hordja - na jó, nem. Ezt pedig elvileg magamnál kell tartanom végig amíg Amerikában vagyok. Még egy érv amellett hogy csináltassak magamnak jogsit odakint! Nem drága, egyszerű, és akkor is megéri ha nem fogok sokat vezetni, mert azzal igazolhatja magát az ember, és nem fognak percekig bámulni mikor előveszem az útlevelemet és a hozzá kapcsolt irdatlan borítékot :)
A szállással kapcsolatban is van fejlemény. Corrigan, a facebook csoport adminisztrátora, visszaírt hogy nem nagyon jelentkezett senki, tehát nem nagyon tudok mit tenni, elfogadtam Mike Steiner ajánlatát, és írtam az idős néninek, akit Dodo Standringnek hívnak. Láttam hogy már válaszolt is, meg is néztem hogy mit írt, de most kicsit K.O. vagyok ahhoz hogy normálisan visszaírjak neki, és mivel fontos dologról van szó szerintem halasztom a dolgot legalábbis holnapra :)
Az a helyzet hogy ez egy nagyon fontos döntés, és már alapból kicsit rossz a szájízem amiatt, hogy én nem egy idős nénivel meg egy matek professzor házaspárral akartam együtt lakni. Ki fog velem szörfözni meg punkkoncertre járni?! :( Nem érzem hogy olyan sok közös lenne bennünk. De NEM szabad így hozzáállnom, megpróbálom szuggerálni magamnak hogy JÓ LESZ, JÓ LESZ :) Ugye?
2012. november 25., vasárnap
Pénteken megtörtént a vízuminterjú. 9:45-re mentem az amerikai nagykövetségre a Szabadság téren. Sok érdekes, szimbolikus épület van azon a helyen közel egymáshoz, szeretem azt a teret: TV székház, ruszki emlékmű, MNB székház, és természetesen Luka Lisjak CEU-s szlovén haverom egykori albérlete :) A nagykövetség épülete maga is nagyon szép. Itt keresett menedéket a kommunisták elől Mindszenty József bíboros hercegprímás 1956-ban amikor jött a szovjet támadás, és ott is maradt 1971-ig, akkor engedték meg hogy Bécsbe távozzon. Megkérdeztem hogy meg lehet-e nézni a hercegprímás egykori szobáját, de sajnos nem. Pedig olyan jó lett volna, nagy tisztelője vagyok Mindszentynek (az akit a nácik és a kommerek is internálnak alapból jól csinál valamit ;) ), sokat olvastam róla, adtam is elő a politikai nézeteiről konferencián. De ami késik nem múlik!
A vízuminterjú pikk-pakk megvolt, 10-15 perc volt az egész. Nagyon komoly biztonsági intézkedések vannak, magas vaskerítés veszi körül a nagykövetséget, és mielőtt belép az ember át kell menni egy fémdetektoros kapun, mint a repülőtéren. Ma már elképzelhetetlen lenne az ami a vietnami háború idején volt, amikor is a követség előtt "spontán" tüntetők betörtek és kicsit átrendezték a követség belsejét. Erről jut eszembe, pont azelőtti nap láttam Törös Béla unokatestvérem erkélyéről egy tüntetést a gázai konfliktus ellen, le is fényképeztem:
Tíz-tizenöt ember várakozott ott rajtam kívül, ahogy elnézegettem nem magyarok voltak, inkább kínaiak és közel-keletiek. Magyarországról ha valaki turistaként szeretne menni Amerikába nem kell vízum, de nálam ugye nem ez a helyzet. Sok fajta vízum létezik, én J 1-est fogok kapni, ami vendéghallgatóknak, kutatóknak van. Ennek az a sajátossága hogy alá kell írnom hogy az ösztöndíj után két évig nem megyek dolgozni az USA-ba. Bementem, húzta egy sorszámot, pár perc múlva szólítottak is az egyik ablakhoz, ott megkaptam a kitöltött papírjaimat amiket korábban leadtam, és levették egy szkennerrel az ujjlenyomatomat. Utána át kellett menni egy másik ablakhoz, ahol a konzul ült, és ő tett fel néhány kérdést az úttal kapcsolatban: mikor megyek, hova, mit fogok ott csinálni, van-e feleségem, gyerekem aki megy velem, mikor jövök haza, stb. Aztán elköszönt, és mondta hogy a jövő hét elején fogom megkapni az útlevelemet. Kérdezte hogy személyesen szeretném-e átvenni, vagy küldjék ki futárral. Úgy voltam vele hogy mivel úgyis sokat kell járnom Pestre az elkövetkező pár hétben inkább átveszem majd személyesen, legalább nem kell azt a 2000 forintot kifizetni. Mint később kiderült ezt az átvételi módot nem szokták ajánlani és kicsit bonyolultabb lesz mint először gondoltam, de mindegy, a lényeg hogy nem nyilvánítottak terroristának és beengednek a Szabadság Földjére :)
A vízuminterjú pikk-pakk megvolt, 10-15 perc volt az egész. Nagyon komoly biztonsági intézkedések vannak, magas vaskerítés veszi körül a nagykövetséget, és mielőtt belép az ember át kell menni egy fémdetektoros kapun, mint a repülőtéren. Ma már elképzelhetetlen lenne az ami a vietnami háború idején volt, amikor is a követség előtt "spontán" tüntetők betörtek és kicsit átrendezték a követség belsejét. Erről jut eszembe, pont azelőtti nap láttam Törös Béla unokatestvérem erkélyéről egy tüntetést a gázai konfliktus ellen, le is fényképeztem:
A palesztin zászló ebben az esetben nem egy MTK elleni meccs kelléke
Tíz-tizenöt ember várakozott ott rajtam kívül, ahogy elnézegettem nem magyarok voltak, inkább kínaiak és közel-keletiek. Magyarországról ha valaki turistaként szeretne menni Amerikába nem kell vízum, de nálam ugye nem ez a helyzet. Sok fajta vízum létezik, én J 1-est fogok kapni, ami vendéghallgatóknak, kutatóknak van. Ennek az a sajátossága hogy alá kell írnom hogy az ösztöndíj után két évig nem megyek dolgozni az USA-ba. Bementem, húzta egy sorszámot, pár perc múlva szólítottak is az egyik ablakhoz, ott megkaptam a kitöltött papírjaimat amiket korábban leadtam, és levették egy szkennerrel az ujjlenyomatomat. Utána át kellett menni egy másik ablakhoz, ahol a konzul ült, és ő tett fel néhány kérdést az úttal kapcsolatban: mikor megyek, hova, mit fogok ott csinálni, van-e feleségem, gyerekem aki megy velem, mikor jövök haza, stb. Aztán elköszönt, és mondta hogy a jövő hét elején fogom megkapni az útlevelemet. Kérdezte hogy személyesen szeretném-e átvenni, vagy küldjék ki futárral. Úgy voltam vele hogy mivel úgyis sokat kell járnom Pestre az elkövetkező pár hétben inkább átveszem majd személyesen, legalább nem kell azt a 2000 forintot kifizetni. Mint később kiderült ezt az átvételi módot nem szokták ajánlani és kicsit bonyolultabb lesz mint először gondoltam, de mindegy, a lényeg hogy nem nyilvánítottak terroristának és beengednek a Szabadság Földjére :)
2012. november 14., szerda
Vízumigénylés
Megérkeztek a megfelelő papírok Amerikából, elkezdtem a vízumigénylő adatlap kitöltését. Elég nagyot néztem mikor Kováts Kriszta a Fulbright irodából azt írta hogy szánjak rá egy pár órát - és valóban! :)
De vajon mi tarthat annyi ideig ezen? Nem olyan egyszerű a dolog. Például az egyik problémaforrás az a korábbi amerikai utakkal kapcsolatos. Le kellene írni hogy mikor és meddig voltam ott, milyen vízummal, és azt hol adták ki. Mindez egyszerű lenne ha meglenne a régi útlevelem, de nincs. Szóval ez most tippre megy. Közben pedig folyamatosan zaklatom szegény Krisztát mindenféle kérdésekkel (Még nem tudom hol lesz a szállás, lakhelynek az egyetem címét írjam be? A kapcsolattartó az a témavezető vagy az IIE tisztviselője?)
Szóval megvan a program egy időre :) De ha ezzel kész vagyok még lesz egy vízuminterjú, és ha minden jól megy végre kész a papírmunka! Legalábbis az a része amit még indulás előtt kell megcsinálni, a többit majd Amerikában.
2012. november 12., hétfő
A kutatás
Múlt héten Budapesten voltam kutatni szerdától péntekig. Ez valószínűleg minden héten így lesz egy jó ideig, ugyanis szorít az idő, és minél több anyagot szeretnék feldolgozni a kiutazás előtt. Ez pénzbe és időbe kerül, de nagyon fontos. Mindenképpen el kell kerülni hogy az Amerikából való hazatérés után találjak valamit Magyarországon amiből rájövök hogy másképpen kellett volna kint dolgoznom, valami mást is meg kellett volna néznem. Ezért most belehúzok a munkába december közepéig, akkor kezdődik ugyanis a levéltárakban a téli szünet, és mire annak vége lesz ha minden jól megy én már nem leszek Magyarországon.
De hogy is néz ki a kutatás? Volt olyan akinek mikor először mondtam hogy megyek Pestre kutatni akkor jól kiröhögött hogy ne vagánykodjak már ilyen nagy szavakkal. :D Most mit csináljak ha tényleg így hívják? :) Jelenleg két levéltárban kutatok Budapesten, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) az Eötvös utcában, az Andrássy út közelében, és a Magyar Országos Levéltárban (MOL) a Hess András téren, a Várban.
A MOL-ban vagyok többet, sokkal több az anyag is és gyorsabban is lehet hozzájutni. Ez úgy működik hogy bejelentkezik az ember hogy szeretne kutatni, kap egy kis kártyát, bemegy a kutatóterembe, és kiválasztja hogy mit szeretne megnézni. A kutatóterem egy könyvtári olvasóteremhez hasonlít, íróasztalaok vannak lámpákkal és nagyon kényelmetlen székekkel, szemben egy üvegfal mögött ül a levéltáros és nézi hogy ki mit csinál és válaszol ha van valami kérdés, oldalt pedig szekrények vannak. Az egyik szekrényben dobozokban van a repertórium, ami egy katalógus a kutatható anyagokról. Leül az ember, a repertóriumban megnézi hogy mit szeretne kutatni, kiírja egy kérőlapra, és jövő hétre felhozzák a kikért anyagot (egyszerre legfeljebb négy doboz) a kutatóterembe. Ezek cipősdobozhoz hasonlítanak, csak nem cipő van bennük hanem rengeteg irat. Ha elkészültünk vissza kell adni, és lehet kérni a következő négyet. Ha valaki nem végez egy alkalommal akkor be lehet tenni egy kis szekrénybe az anyagot és következőnek onnan folytatni ahol abbahagytuk.
Nekem itt a Külügyminisztérium anyagait kell kutatni, 1968. és 1975. között (most jön 1972.). Ez évente általában négy dobozt jelent, egy dobozban nagyjából ezer oldalnyi gépelt dokumentum, néhány ujságkivágás, meghívó, fénykép, azaz a végére már rendesen jojózik a szemem :) Hogy milyen iratok ezek? Nagy része jelentés, amit a washingtoni (nagy)követség küldött Budapestnek arról hogy mit intéztek Amerikában, vagy itthon írták arról hogy mit beszéltek a budapesti amerikai (nagy)követséggel (a korszak elején még követség volt, később emelték fel a diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre). Ez elég sok minden lehet, ilyen-olyan tárgyalások jegyzőkönyve, munkatervek, elemzések különféle eseményekről, éves beszámolók, stb. Na ezek közül kell kiválogatnom hogy mi az ami számomra hasznos lehet. Normális esetben átnézném és kijegyzetelném a fontosnak tűnő iratokat, de most erre nincs idő, tehát vettem egy fotójegyet, ami feljogosít arra hogy fényképezzek a levéltárban, lefényképezem azokat a dokumentumokat amik érdekesnek tűnnek, felmásolom itthon a gépemre, minden dokumentumot külön könyvtárba hogy ne keveredjen össze (most éppen ezt csinálom), és majd egyszer szépen átnézem és kijegyzetelem őket.
Az ÁBTL-ben kicsit hosszadalmasabb a folyamat, itt minden anyagot átnéz egy referens még mielőtt kiadnák, mert itt lehetnek kényes dolgok is. Mivel rendszerváltás előtti anyagokról van szó (remélhetőleg) nem államtitkokat védenek, hanem személyiségi jogokat. Itt egy-egy aktát lehet kikérni, és ha van valami ami még nem kutatható akkor a kérdéses lapokat lefénymásolva kapja meg az ember, a megfelelő részek pedig ki vannak takarva vagy tussal kihúzva. Itt eddig négy könyvet néztem át amelyek kémeket készítettek fel amerikai munkára, és most kértem ki néhány amerikai magyarokkal kapcsolatos aktát. A négy felkészítő könyv különösen érdekes, a témavezetőmmel, Glant Tiborral, gondolkodunk azon is hogy érdemes lenne forrásgyűjteményként megjelentetni.
Tehát egyelőre most ezt csinálom amíg ki nem megyek, remélem sikerül a legfontosabb részével végeznem mielőtt kifutok az időből. Eléggé fárasztó a dolog, de nekem érdekes, teljesen bele tudok felejtkezni egy-egy érdekesebb anyagba. Ez néha baj is, mert bár érdekes hogy mi történt a magyar katonai attasé eltűnt kislányával, hogy lett valaki öngyilkos az amerikai nagykövetség épületében, mit csinált az iszákos portás a washingtoni magyar nagykövetségen, hogy milyen feljelentéseket írtak a környéken lakók az amerikai nagykövetséget védő tengerészgyalogosok éjszaka kiszűrődő mulatozásával kapcsolatban, vagy hogy mit mutogattak ezek a tengerészgyalogosok a nagykövetséggel szemben lévő szovjet emlékmű megkoszorúzásakor, de sajnos nem sok köze van a kutatási témámhoz.
De hogy is néz ki a kutatás? Volt olyan akinek mikor először mondtam hogy megyek Pestre kutatni akkor jól kiröhögött hogy ne vagánykodjak már ilyen nagy szavakkal. :D Most mit csináljak ha tényleg így hívják? :) Jelenleg két levéltárban kutatok Budapesten, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) az Eötvös utcában, az Andrássy út közelében, és a Magyar Országos Levéltárban (MOL) a Hess András téren, a Várban.
A MOL-ban vagyok többet, sokkal több az anyag is és gyorsabban is lehet hozzájutni. Ez úgy működik hogy bejelentkezik az ember hogy szeretne kutatni, kap egy kis kártyát, bemegy a kutatóterembe, és kiválasztja hogy mit szeretne megnézni. A kutatóterem egy könyvtári olvasóteremhez hasonlít, íróasztalaok vannak lámpákkal és nagyon kényelmetlen székekkel, szemben egy üvegfal mögött ül a levéltáros és nézi hogy ki mit csinál és válaszol ha van valami kérdés, oldalt pedig szekrények vannak. Az egyik szekrényben dobozokban van a repertórium, ami egy katalógus a kutatható anyagokról. Leül az ember, a repertóriumban megnézi hogy mit szeretne kutatni, kiírja egy kérőlapra, és jövő hétre felhozzák a kikért anyagot (egyszerre legfeljebb négy doboz) a kutatóterembe. Ezek cipősdobozhoz hasonlítanak, csak nem cipő van bennük hanem rengeteg irat. Ha elkészültünk vissza kell adni, és lehet kérni a következő négyet. Ha valaki nem végez egy alkalommal akkor be lehet tenni egy kis szekrénybe az anyagot és következőnek onnan folytatni ahol abbahagytuk.
Nekem itt a Külügyminisztérium anyagait kell kutatni, 1968. és 1975. között (most jön 1972.). Ez évente általában négy dobozt jelent, egy dobozban nagyjából ezer oldalnyi gépelt dokumentum, néhány ujságkivágás, meghívó, fénykép, azaz a végére már rendesen jojózik a szemem :) Hogy milyen iratok ezek? Nagy része jelentés, amit a washingtoni (nagy)követség küldött Budapestnek arról hogy mit intéztek Amerikában, vagy itthon írták arról hogy mit beszéltek a budapesti amerikai (nagy)követséggel (a korszak elején még követség volt, később emelték fel a diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre). Ez elég sok minden lehet, ilyen-olyan tárgyalások jegyzőkönyve, munkatervek, elemzések különféle eseményekről, éves beszámolók, stb. Na ezek közül kell kiválogatnom hogy mi az ami számomra hasznos lehet. Normális esetben átnézném és kijegyzetelném a fontosnak tűnő iratokat, de most erre nincs idő, tehát vettem egy fotójegyet, ami feljogosít arra hogy fényképezzek a levéltárban, lefényképezem azokat a dokumentumokat amik érdekesnek tűnnek, felmásolom itthon a gépemre, minden dokumentumot külön könyvtárba hogy ne keveredjen össze (most éppen ezt csinálom), és majd egyszer szépen átnézem és kijegyzetelem őket.
Az ÁBTL-ben kicsit hosszadalmasabb a folyamat, itt minden anyagot átnéz egy referens még mielőtt kiadnák, mert itt lehetnek kényes dolgok is. Mivel rendszerváltás előtti anyagokról van szó (remélhetőleg) nem államtitkokat védenek, hanem személyiségi jogokat. Itt egy-egy aktát lehet kikérni, és ha van valami ami még nem kutatható akkor a kérdéses lapokat lefénymásolva kapja meg az ember, a megfelelő részek pedig ki vannak takarva vagy tussal kihúzva. Itt eddig négy könyvet néztem át amelyek kémeket készítettek fel amerikai munkára, és most kértem ki néhány amerikai magyarokkal kapcsolatos aktát. A négy felkészítő könyv különösen érdekes, a témavezetőmmel, Glant Tiborral, gondolkodunk azon is hogy érdemes lenne forrásgyűjteményként megjelentetni.
Tehát egyelőre most ezt csinálom amíg ki nem megyek, remélem sikerül a legfontosabb részével végeznem mielőtt kifutok az időből. Eléggé fárasztó a dolog, de nekem érdekes, teljesen bele tudok felejtkezni egy-egy érdekesebb anyagba. Ez néha baj is, mert bár érdekes hogy mi történt a magyar katonai attasé eltűnt kislányával, hogy lett valaki öngyilkos az amerikai nagykövetség épületében, mit csinált az iszákos portás a washingtoni magyar nagykövetségen, hogy milyen feljelentéseket írtak a környéken lakók az amerikai nagykövetséget védő tengerészgyalogosok éjszaka kiszűrődő mulatozásával kapcsolatban, vagy hogy mit mutogattak ezek a tengerészgyalogosok a nagykövetséggel szemben lévő szovjet emlékmű megkoszorúzásakor, de sajnos nem sok köze van a kutatási témámhoz.
2012. november 7., szerda
Oltás
Tegnap beoltottak hepatitis B és meningitis (agyhártyagyulladás) ellen. Ezek az oltások nem kötelezőek, de az ÁNTSZ-nél az orvos azt mondta hogy érdemes beadatni. Említettem hogy hallottam hogy meghalt valaki a Balaton Sound után agyhártyagyulladásban, mondta hogy nem csak egy fiatal halt meg ebben, azoknak is érdemes beadatni akik itthon maradnak, de olyan helyre mennek ahol sok ember lesz kis helyen. Szeptemberben már kaptam két másik oltást, és elvileg lesz még kettő: kell még egy hepatitis B, és az orvos azt javasolta hogy adassam be az influenzát. Kicsit úgy érzem magam mint egy tűpárna :D Ráadásul ezektől kicsit beteg is lettem. Kárpótolt viszont hogy a doktornő aki beadta nagyon jól néz ki ;)
2012. október 31., szerda
A videó utóélete
Írtam Corrigan-nak, aki a CSU Fullerton amerikanisztikás Facebook csoport vezetője, hogy mi a helyzet a videóval, jelentkezett-e valaki. Még jó hogy így tettem, mert "lkeveredett" az emailem, és csak most posztolta ki... Eddig nem halmoztak még el az ajánlatokkal, de úgy összességében a reakciók pozitívak voltak, volt akinek tetszett hogy NOFX és Bad Religion albumokkal pózolok, és bejelölt egy magyar srác is aki az egyetemre jár, Rózsa Györgynek hívják. Nagyon remélem hogy hamarosan találok valami jó szállást, már eléggé izgulok emiatt. Vagyis- legrosszabb esetben akár elcsövezhetek a tengerparton is, úgyis meleg van :D
2012. október 30., kedd
Black Flag
No folytassuk akkor a kulturálódást, azaz miért éppen Dél-Kalifornia? :)
Mai versenyzőnk a legendás Black Flag, egyik nagy kedvencem. Az együttest a Los Angeles County beli Hermosa Beach nevű helyen alapították 1976-ban, nagyon közel Orange County-hoz, és az egyik első hardcore együttesnek tartják. Az egyetlen tag aki végigkísérte az együttes pályafutását az Greg Ginn, a gitáros, aki a punktól kezdve a metálon keresztül a free jazz-ig mindent játszott. Ezeket a stílusokat integrálta is a Black Flag zenéjébe, így az sokkal komplexebb lett mint a sok kortárs háromakkordos punk (persze nehezebben is emészthető, első hallgatásra nekem nem is igazán tetszett).
Sok másban is újat hozott a Black Flag. Bár nem voltak kimondottan straight edge zenekar (ez egy irányzat a punkon/hardcore-on belül, a követői nem isznak, nem drogoznak, nem cigiznek, nem esznek húst, stb.), de közel álltak hozzá. Nekem mindig az volt a benyomásom hogy nekik a zene meg az adrenalin elég drog volt :D De koránt sem voltak jó fiúk, nagy pánikkeltés folyt körülöttük,az LAPD feketelistázta is őket, és bizony elég sok zaklatásnak voltak kitéve - nem teljesen ok nélkül...
A Black Flag nevét az anarchista fekete zászlóról kapta, ez jelenik meg a zenekar híres-hirhedt logóján is:
Ez a logó jelent meg mindenfele Los Angelesben a '80-as ével elején. A Black Flag híres volt arról hogy a koncertjeiket elég gyakran a rendőrség oszlatta fel könnygázzal, gumibottal. És volt koncertjük bőven, gyakorlatilag fennállásuk alatt folyamatosan turnéztak - ez is hozzájárult a hírükhöz. Erről ír Henry Rollins, a zenekar énekese (akiről szerintem később megér egy külön posztot) Get in the Van! könyvében, amit magyarra is lefordítottak Punk a platón címmel, Szentpéteri "Szempi" Tamásnak meg is van, és jelenleg az én könyvespolcomon tartózkodik ;)
Ezek a turnék úgy néztek ki hogy sokszor megérkeztek valami Isten háta mögötti helyre, plakátoltak hogy tudjanak a népek a koncertről - bár sokszor még nem is volt helyszín. Aztán elkezdődött a koncert, jöttek a rendőrök és feloszlatták, ők meg szedték a sátorfájukat, jó esetben megaludtak valami rajongónál (Luther Beckett életművész, aki az Angol-Amerikai Intézetet is megtisztelte tavaly jelenlétével, azt állítja hogy nála is aludtak egyszer - ezt azért lehet hogy nem így van ;) ) aztán mentek tovább, és kezdődött minden elölről. Hihetetlen hogy miket csináltak, volt olyan, hogy valami rajongójuk gimijében a szünetben tartottak koncertet egy teherautó platójáról. Nyilván ez az iskolában tanulók nagy többségének nem tetszett ez az egész (a vezetőségről ne is beszéljünk), ezért elkezdték mindenfélével hajigálni a zenekart. A koncert menekülésbe fulladt, közben a roadok azért gyorsan összeszedték a rájuk dobált fél szendvicseket hogy legyen mit enni.
Másik fontos öröksége a Black Flagnek a "DIY," "Do it Yourself" - azaz csináld magad mentalitás. Nem kell kiadó, producer, koncertszervező. A kedvenc sztorim az, ami a (zseniális) Damaged album kiadásakor történt. Már kinyomták a lemezeket amikor az MCA kiadó vezetője úgy döntött hogy csak belehallgat már hogy mi is ez a Black Flag - hiba volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem nyerte el a tetszését, és onnantól kezdve a már elkészült 25 000(!) lemez szépen ott maradt a raktárpolcokon. Erre a zenekar tagjai fogták magukat, betörtek a raktárba, leragasztották a kiadó logóját a lemezeken az igazgató hülye szövegével amit előtte kinyomtattak ("szülőként.... szülőellenesnek talltam a lemezt"), aztán kiadták az albumot ők saját maguk. Ebből azért baj lett, perre ment a kiadó, de szerencsére csődbe ment míg a per tartott :) Ez azért nem a halivúdi rákkendrólsztárok élete akárhogy is nézem.
A rengeteg tagváltás után végül Ginn úgy döntött hogy kilép a zenekarból, azaz mivel az ő zenekaráról volt szó gyakorlatilag feloszlatta a bandát 1986-ban. Jól összeveszett mindenki mindenkivel, néha ha a tagok egy része el bírja egymást viselni van egy-egy rejunijon valami nemes cél érdekében, maradt a zene és a mentalitás. És ebben az esetben ez bizony igen fontos, nem is igazi punkzenekar az aki nem dolgozott fel Black Flag-et, a Iggy Pop-tól Hank Williams III-on keresztül a Pennywise-ig és a Hatebreedig.
Na befejezem, mert sosem lesz vége :) Álljon itt két klip, az eredeti és a feldolgozás:
Mai versenyzőnk a legendás Black Flag, egyik nagy kedvencem. Az együttest a Los Angeles County beli Hermosa Beach nevű helyen alapították 1976-ban, nagyon közel Orange County-hoz, és az egyik első hardcore együttesnek tartják. Az egyetlen tag aki végigkísérte az együttes pályafutását az Greg Ginn, a gitáros, aki a punktól kezdve a metálon keresztül a free jazz-ig mindent játszott. Ezeket a stílusokat integrálta is a Black Flag zenéjébe, így az sokkal komplexebb lett mint a sok kortárs háromakkordos punk (persze nehezebben is emészthető, első hallgatásra nekem nem is igazán tetszett).
Sok másban is újat hozott a Black Flag. Bár nem voltak kimondottan straight edge zenekar (ez egy irányzat a punkon/hardcore-on belül, a követői nem isznak, nem drogoznak, nem cigiznek, nem esznek húst, stb.), de közel álltak hozzá. Nekem mindig az volt a benyomásom hogy nekik a zene meg az adrenalin elég drog volt :D De koránt sem voltak jó fiúk, nagy pánikkeltés folyt körülöttük,az LAPD feketelistázta is őket, és bizony elég sok zaklatásnak voltak kitéve - nem teljesen ok nélkül...
Henry Rollins rendre utasít egy túlságosan lelkes rajongót
A Black Flag nevét az anarchista fekete zászlóról kapta, ez jelenik meg a zenekar híres-hirhedt logóján is:
Ezek a turnék úgy néztek ki hogy sokszor megérkeztek valami Isten háta mögötti helyre, plakátoltak hogy tudjanak a népek a koncertről - bár sokszor még nem is volt helyszín. Aztán elkezdődött a koncert, jöttek a rendőrök és feloszlatták, ők meg szedték a sátorfájukat, jó esetben megaludtak valami rajongónál (Luther Beckett életművész, aki az Angol-Amerikai Intézetet is megtisztelte tavaly jelenlétével, azt állítja hogy nála is aludtak egyszer - ezt azért lehet hogy nem így van ;) ) aztán mentek tovább, és kezdődött minden elölről. Hihetetlen hogy miket csináltak, volt olyan, hogy valami rajongójuk gimijében a szünetben tartottak koncertet egy teherautó platójáról. Nyilván ez az iskolában tanulók nagy többségének nem tetszett ez az egész (a vezetőségről ne is beszéljünk), ezért elkezdték mindenfélével hajigálni a zenekart. A koncert menekülésbe fulladt, közben a roadok azért gyorsan összeszedték a rájuk dobált fél szendvicseket hogy legyen mit enni.
Másik fontos öröksége a Black Flagnek a "DIY," "Do it Yourself" - azaz csináld magad mentalitás. Nem kell kiadó, producer, koncertszervező. A kedvenc sztorim az, ami a (zseniális) Damaged album kiadásakor történt. Már kinyomták a lemezeket amikor az MCA kiadó vezetője úgy döntött hogy csak belehallgat már hogy mi is ez a Black Flag - hiba volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem nyerte el a tetszését, és onnantól kezdve a már elkészült 25 000(!) lemez szépen ott maradt a raktárpolcokon. Erre a zenekar tagjai fogták magukat, betörtek a raktárba, leragasztották a kiadó logóját a lemezeken az igazgató hülye szövegével amit előtte kinyomtattak ("szülőként.... szülőellenesnek talltam a lemezt"), aztán kiadták az albumot ők saját maguk. Ebből azért baj lett, perre ment a kiadó, de szerencsére csődbe ment míg a per tartott :) Ez azért nem a halivúdi rákkendrólsztárok élete akárhogy is nézem.
A rengeteg tagváltás után végül Ginn úgy döntött hogy kilép a zenekarból, azaz mivel az ő zenekaráról volt szó gyakorlatilag feloszlatta a bandát 1986-ban. Jól összeveszett mindenki mindenkivel, néha ha a tagok egy része el bírja egymást viselni van egy-egy rejunijon valami nemes cél érdekében, maradt a zene és a mentalitás. És ebben az esetben ez bizony igen fontos, nem is igazi punkzenekar az aki nem dolgozott fel Black Flag-et, a Iggy Pop-tól Hank Williams III-on keresztül a Pennywise-ig és a Hatebreedig.
Na befejezem, mert sosem lesz vége :) Álljon itt két klip, az eredeti és a feldolgozás:
A Nervous Breakdown a Black Flag
És a Rise Against interpretálásában
Akit érdekel a zenekar: Henry Rollins, Punk a Platón (Budapest: Cartaphilus, 2008), a kiadós sztorit meg innen vettem.
2012. október 27., szombat
A pályázás menete, avagy hogyan nyerjük el a Fulbright-ot?
Végre belekezdek abba amit régóta ígérek, leírom hogy sikerült elnyernem a Fulbright ösztöndíjat. Hátha tanul belőle valaki! És persze ha valaki szeretne pályázni és úgy érzi hogy segíthetek valamiben szóljon nyugodtan!
A Fulbright ösztöndíj az amerikai Külügyminisztérium (State Department) ösztöndíja, J. William Fulbright szenátor indította be 1946-ban. Azóta a világ 155 országából mentek ösztöndíjasok ezzel a programmal Amerikába kutatni, tanulni. Magyarország a Szent Korona 1978-as visszaadása után kapcsolódott be, a bizottságot 1992-ben alapították.
Többféle program is van: oktatói-kutatói ösztöndíj PhD fokozattal már rendelkezőknek, posztgraduális hallgatóknak (mester vagy PhD), Humphrey ösztöndíj vezető beosztású szakembereknek, tanárcsere, és egyéb speciális programok. Ezekre mesteres hallgatóktól kezdve felfele az egyetemi tanárig minden tudományterületről szoktak jelentkezni, óriási a túljelentkezés, nagyon fel kell kötni a gatyát ha be akar jutni az ember. Nyilván én a posztgraduális hallgatóknak szóló pályázatra jelentkeztem.
A pályázatot általában kora tavasszal írják ki, a leadási határidő pedig május elején szokott lenni. Ennyi ideje van az embernek összeszedni a következőket:
- Online ki kell tölteni egy tizenvalahány oldalas adatlapot
- Ennek része egy kutatási terv, egy leírás a tanulmányi, kutatási célokról, önéletrajz benne a publikációs listával, és egy személyesebb hangvételű, motivációs levél-szerű, személyes nyilatkozat. A kutatási terv a pályázat legfontosabb és legnehezebb része, itt kell meggyőzni a bizottságot arról hogy az ember projektjének van értelme, fontos, megvalósítható, és tényleg mindenképpen ki kell menni hozzá Amerikába, itt nem lehet megcsinálni.
- Diplomák és indexek másolata és hivatalos fordítása - ez nekem különösen érdekes volt a Debreceni Egyetemen, ahol szépen le kellett magamnak fordítani az egész indexemet laptól lapig és hitelesíttetni. Ide mellékelni kell egy leírást az osztályzási rendszerről is.
- Három ajánlólevél: igyekezni kell a területnek valamilyen olyan szakértőjét megkérni ennek a megírására aki tanította is az embert, vagy legalábbis ismeri.
- Egy igazolás az egyetem egy anyanyelvű oktatójától vagy vezető nyelvtanártól hogy a pályázó megfelelő szinten tud angolul.
- Le kell tenni a TOEFL nyelvvizsgát, ami bizony nem olcsó mulatság. Szerencsére van egy olyan könnyítés hogy a pályázathoz elég egy intézményi vizsgát tenni a Fulbrightnál, ami sokkal olcsóbb, azaz nem kell kifizetni a (két évig érvényes) TOEFL díját, csak ha tényleg ki fog menni az ember.
- Orvosi igazolás arról hogy az ember fertőző betegségektől mentes, és alkalmas külföldi tartózkodásra.
Ez azért nem kevés munka, idő, és pénz. Aztán ha ezzel kész van az ember mindent be kell adni három példányban, és az ekkorra már több száz oldalas csomagot szépen fel kell adni a Fulbright Bizottságnak. Ha hiányos az anyag akkor sajnos viszlát, tehát az utolsó napok azzal telnek hogy az ember még ezerszer átgondolja hogy mindent összegyűjtött-e már, aztán meg retteg hogy szólnak hogy valamelyik papír hiányzik és nem érvényes a pályázat. Aztán kiadják a paksamétát a bírálóknak, akik eldöntik hogy kit hívnak be elbeszélgetésre. Mikor 2010-ben pályáztam akkor engem nem hívtak be elbeszélgetésre sem, el is keseredtem egy kicsit.
Az elbeszélgetés egy bizottsággal történik, amely három főből áll. Ezek közül az egyik a magyarországi Fulbright Bizottság munkatársa - az én esetemben indén pl. Brückner Huba volt, a bizottság igazgatója. Van valaki az amerikai követségtől, ha jól tudom most a kultúratassé volt az, és van egy olyan ember aki elvileg jártas a témában. Gyakorlatilag mivel egy nap különböző pályázattal különböző tudományterületekről érkező embereket hallgatnak meg ez lehetetlen.Ezeket az embereket kell meggyőzni arról hogy a pályázatod jó, fontos a kutatási témád, eredményekkel kecsegtet, megvalósítható - magyarul hogy TÉGED kell kiküldeni, nem mást! Ezt az interjút általában júniusban tartják, idén csúszás volt, így csak júliusban került rájuk sor. Szeptember-október tájára derül ki hogy akkor ki mehet, és akkor van egy éve az embernek felkészülni, mert az azt követő év szeptemberében indulhat.
Mikor másodjára pályáztam akkor már interjúztam is, és megérkezett néhány hét múlva a levél hogy várólistára tettek. Hogy ez pontosan mit jelent, hogy hogy készüljek, azt ekkor még nem lehetett tudni, annyit mondtak el a Fulbright bizottságnál hogy ha valaki visszalép akkor én leszek az akinek szólni fognak. Igazából tavaszra már úgy voltam vele hogy erről lecsúsztam, és harmadjára is beadtam a pályázatot. Elmentem júliusban interjúzni, a vége után nem telt el egy óra sem amikor telefonáltak, megkérdezték hogy tudunk-e beszélni, mert fontos dologról lenne szó. Na én ekkor teljesen biztos voltam benne hogy valamit kifelejtettem a pályázatomból és érvénytelen - de hála Istennek nem erről volt szó! :) Valaki aki a 2012-2013-as tanévre nyert visszamondta az ösztöndíjat, és helyette mehetek most ki! Mondták hogy különben is rám gondoltak, mivel én voltam a tartalék jelölt, de a biztonság kedvéért meghallgattak még egyszer, és az interjún véglegesen meggyőztem őket hogy én leszek a legmegfelelőbb.
Szóval így sikerült elnyernem a Fulbright ösztöndíjat. Ha van valami kérdés, észrevétel, akkor írjatok!
Gyors helyzetjelentés
Ha minden jól megy jelentkezek kicsit hosszabban is még a hétvégén, de addig is leírom a legújabb fejleményeket:
- Megvan a repülőjegy! Január 10-én repülök Düsseldorfon keresztöl New Yorkba (EWR), ahol Timi befogad január 15-ig, amikor is repülök tovább Los Angelesbe (LAX) - az a reptér van a legközelebb Fullertonhoz. Haza majd július 14-én indulok, frankfurti átszállással, és 15-én szállok le Budapesten.
- Aláírtam az IIE szerződést. Ez a szervezet az Institute of International Education, ők a Fulbright amerikai szárnya, és velük kell tartanom a kinti létem alatt a kapcsolatot. Ezzel most már hivatalosan is végleges az ösztöndíj időpontja, minden papírmunka el van intézve, elkezdődik a vízumigénylés folyamata. Ha minden jól megy Kováts Kriszta a Fulbright irodából már elkezdte kitöltögetni az ehhez szükséges papírokat.
- És elkészült a videó is, köszönöm szépen Bakos Attilának és Szilágyi "Dodi" Zolinak :) Elküldtem az amerikai lánynak aki a Facebook csoport adminisztrátora, nagyon remélem hogy találunk valakit akinek tetszeni fog és befogad, mert most már azért sajnos szorít az idő. Íme:
Mit szóltok hozzá, hogy tetszik?
- Megvan a repülőjegy! Január 10-én repülök Düsseldorfon keresztöl New Yorkba (EWR), ahol Timi befogad január 15-ig, amikor is repülök tovább Los Angelesbe (LAX) - az a reptér van a legközelebb Fullertonhoz. Haza majd július 14-én indulok, frankfurti átszállással, és 15-én szállok le Budapesten.
- Aláírtam az IIE szerződést. Ez a szervezet az Institute of International Education, ők a Fulbright amerikai szárnya, és velük kell tartanom a kinti létem alatt a kapcsolatot. Ezzel most már hivatalosan is végleges az ösztöndíj időpontja, minden papírmunka el van intézve, elkezdődik a vízumigénylés folyamata. Ha minden jól megy Kováts Kriszta a Fulbright irodából már elkezdte kitöltögetni az ehhez szükséges papírokat.
- És elkészült a videó is, köszönöm szépen Bakos Attilának és Szilágyi "Dodi" Zolinak :) Elküldtem az amerikai lánynak aki a Facebook csoport adminisztrátora, nagyon remélem hogy találunk valakit akinek tetszeni fog és befogad, mert most már azért sajnos szorít az idő. Íme:
2012. október 15., hétfő
CEU summer school
IGEN!!! Írtam Matthias Riedlnek a repülőjeggyel kapcsolatban, azaz hogy a nyári szeminárium (lásd az egyik korábbi posztomat) szempontjából nem gond-e ha csak július 15-én este fogok megérkezni. Azt írta hogy egy cseppet sem, és hozzátette hogy majd azért formailag be kell adnom a jelentkezésemet, de mivel ő bírálja el ezért biztosan számolhatok azzal hogy elfogadják azt. Nagyon-nagyon-nagyon örülök! :) Oké, biztos nehéz lesz hogy már Magyarországon leszek de nem láthatom a családomat, a barátaimat, Debrecent, de cserébe hallgathatok néhányat korunk legnagyobb politikai gondolkodói közül! Tudom, nem vagyok teljesen normális hogy bevállalom fél év kutatás után, de hát na, nem állította senki hogy az lennék :) Azért erre alaposan fel kell készülnöm, tehát fel kell kötni a gatyát, levenni a polcról és leporolni Platónt, Szent Ágostont, Macchiavellit, Nietzschét! :D Már alig várom! :)
Ki találja meg ebben az Anthrax számban az elrejtett Nietzsche-parafrázist? :)
2012. október 14., vasárnap
Amerika fehér foltjától Rodney King-ig
Igen, a 20-as években így reklámozták Los Agelest (és Orange Countyt): "Dél-Kalifornia fehér foltja." A városból, amit eredetileg a spanyolok alapítottak "El Pueblo de Nuestra Senora la Reina de Los Angeles" (Úrnőnknek, az Angyalok Királynőjének Városa) néven, földi paradicsom lett, ahol nincs bűnözés, a napsütés és narancsligetek földje, ahol az Istenfélő fehér protestáns angolszász amerikaiak békében (és faji tisztaságban) élhetnek. Ezen a környéken alakult ki igazán a 20. század második felére annyira jellemző külvárosi amerikai életforma - egy kaptafára épült házak, autók, bevásárlóközpontok, apple pie, white picket fence - nem túl izgi :)
Így gondolja a Descendents is
De a történelem a világválsággal, és a második világháborúval, a hatvanas évek mindenféle felfordulásával, úgy gondolta hogy jól beleköp a fehér protestánsok levesébe. Szépen lassan megérkeztek a csóróbb fehérek a Délről, a katolikus írek, az olaszok, a zsidók, a mexikóiak, és a feketék, és persze igen gyorsan megjelent a bűnözés, nőttek a faji feszültségek. A XX. század közepétől kezdve bizonyos időközönként faji zavargások törtek ki Los Angelesben, (pl. Zoot Suit Riots, Watts Riots) - a legutóbbi 1992-ben.
1991. március 3-án a LAPD (los angelesi rendőrkapitányság) rendőrei hosszú autós üldözés után elkapták az ittasan vezető Rodney Kinget, aztán jól megverték a gumibotjaikkal. Az LAPD hírhedt (volt) arról hogy inkább először ütnek, aztán kérdeznek, főleg ha feketékről vagy hispánokról van szó. Általában az ilyesmi elsikkadt, erről az esetről azonban modern technika csodáinak köszönhetően valaki felvételt készített, ami bejárta Amerika tévécsatornáit. A rendőröket 1992. áprilisának végén felmentették a vádak alól.
Korabeli tévés tudósítás
Ennek következtében jó pár embernek eldurrant az agya, és zavargások törtek ki városszerte, különösen a feketék lakta negyedekben. Los Angeles polgárai közül sokan úgy fejezték ki tiltakozásukat az igazságtalan ítélettel szemben hogy boltokat törtek fel és fosztottak ki, különös tekintettel az italboltokra és a műszaki üzletekre. A rendőrség tehetetlen volt, sok helyen a lakók szervezték meg az önvédelmet.
A koreaiak és a feketék között különösen élesek voltak az ellentétek
Végül be kellett hívni a Nemzeti Gárdát és a Tengerészgyalogságot, ők raktak rendet a városban. A zavargások mérlege: április 29. és május 4. között 53 halott, több mint 2 000 sebesült, és 1 milliárd dollár kár. Nagyon remélem hogy amíg ott leszek nem történik semmi ilyesmi :)
A zavargásoknak nagyon erős hatása volt a populáris kultúrára is, sok számot ihlettek az események. Különösen hírhedt volt a Body Count "Cop Killer" (Rendőrgyilkos) című száma, ami nem sokkal a zavargások kitörése előtt jelent meg, a tiltakozás miatt a Warner vissza is vonta a számot... igen, az énekes nem más mint Ice-T!
DIREKT nem rap számot választottam :)
Szóval ma már nehéz lenne Los Angelest Amerika fehér pontjaként reklámozni. De attól még nagyon érdekes város!
Ha valakit érdekel Los Angeles és a bűnözés kapcsolata ajánlani tudom John Buntin L.A. Noir: The Struggle for the Soul of America's Most Seductive City c. könyvét
2012. október 10., szerda
Dilemmák - nyári egyetem?
Lassan véglegesedik az indulási-érkezési időpont. úgy tűnik akkor január 10-én megyek New Yorkba, onnan 15-én tovább Los Angelesbe. Ajánlatot kértem 4-5 utazási irodától, eddig csak a Quaestor jelzett vissza, és az Ibusz kért türelmet - úgy tűnik nem csak nekem bonyolult ez az egész, ráadásul azt talán nem is írtam hogy legjobb lenne ha New Yorkban nem is a legnagyobb reptérre, a Kennedyre érkeznék, hanem a Newarkra (lásd az előző posztot).
A visszaúttal kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel. Tegnap este a Facebookon "tetszikeltem" Matthias Riedl egy posztját. Matthias egy 40 körüli német professzor aki a CEU-n tanított, politikai filozófiával és vallásfilozófiával foglalkozik. Nagyon jóban voltunk amíg CEU-s voltam, volt olyan hogy hajnalig söröztünk és beszélgettünk politikáról, filozófiáról, fociról, zenéről, mindenféléről. A poszt a következőképpen szólt: "just hired Harvey Mansfield," azaz "épp most alkalmaztam Harvey Mansfieldet." (Ez a Harvey Mansfield politikai filozófus, az egyik legismertebb a ma élők közül, a politikai gondolkodás 80 éves fenegyereke, a politikai korrektség komoly ellenfele és elkötelezett konzervatív - teszi mindezt a kő liberális Harvardon! 1)
Másodpercekkel később Matthias írt nekem egy üzenetet hogy szerinte mindenképpen jelentkezzek a nyári kurzusra ahova meghívták ezt az embert. Mondtam neki hogy Amerikában leszek, erre visszaírt egy listát hogy kik fognak még előadni, és kijelentette hogy higgyem el hogy ezért még Amerikából is érdemes hazalátogatni. Őszintén szólva meglepett és nagyon-nagyon jól esik hogy külön személyesen meghívott! Hízik is tőle a májam rendesen :D Ezek után rákérdeztem az időpontra is - július 15-26, azaz pont az ösztöndíjam vége! Legeslegkorábban július 14-én jöhetek haza Amerikából. Csakhogy én még maradni akartam egy pár napot, hetet, nem azonnal hazahúzni úgy, hogy érkezés után rögtön beülök az előadóterembe anélkül hogy legyen alkalmam köszönni a családomnak, a barátaimnak :(
Szóval erősen gondolkodóba estem. A jelenlegi kutatási területemhez nem kapcsolódik közvetlenül a politikai filozófia, de világéletemben nagyon érdekelt, szerettem az ilyen témájú kurzusokat, már konferencián is beszéltem ilyesmiről, és könnyen el tudom képzelni hogy nyissak ilyen irányba is. Ez a szeminárium pedig nagyon sokat jelentene, tényleg a világ legjobb egyetemeiről fognak érkezni politikai gondolkodók: Oxford, Stanford, Harvard, Duke... Az más kérdés hogy mennyit fogok érteni abból amit mondanak :) Nyilván a hallgatóság soraiban is sok olyan ember lesz akivel érdemes találkozni, beszélgetni, kapcsolatépítésre sem utolsó alkalom. Jelenleg arra hajlok hogy lefoglalom a repülőjegyet úgy, hogy hazaérjek a szeminárium kezdetére. Novemberben beadom a jelentkezésemet, és reményteljesen várok hogy hátha elfogadják! (Különben ezen valamennyire meglepődnék, de mindenképpen úgy érzem hogy meg kell próbálnom) Ha így történik és nem kell fizetnem érte akkor megyek, ha nem akkor még mindig van lehetőségem utólag módosítani az utazás időpontját - persze nem ingyen.
Ez most a nagy kérdés ami előttem lebeg. Ha esetleg akad olyan közületek aki kibírta hogy idáig elolvasta a posztot akkor köszönöm és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
1 - Mansfieldről: http://www.thecrimson.com/article/2012/3/1/harvey-mansfield-scrutiny-FM/, http://online.wsj.com/article/SB10001424052702304520804576345632061434312.html
A visszaúttal kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel. Tegnap este a Facebookon "tetszikeltem" Matthias Riedl egy posztját. Matthias egy 40 körüli német professzor aki a CEU-n tanított, politikai filozófiával és vallásfilozófiával foglalkozik. Nagyon jóban voltunk amíg CEU-s voltam, volt olyan hogy hajnalig söröztünk és beszélgettünk politikáról, filozófiáról, fociról, zenéről, mindenféléről. A poszt a következőképpen szólt: "just hired Harvey Mansfield," azaz "épp most alkalmaztam Harvey Mansfieldet." (Ez a Harvey Mansfield politikai filozófus, az egyik legismertebb a ma élők közül, a politikai gondolkodás 80 éves fenegyereke, a politikai korrektség komoly ellenfele és elkötelezett konzervatív - teszi mindezt a kő liberális Harvardon! 1)
Másodpercekkel később Matthias írt nekem egy üzenetet hogy szerinte mindenképpen jelentkezzek a nyári kurzusra ahova meghívták ezt az embert. Mondtam neki hogy Amerikában leszek, erre visszaírt egy listát hogy kik fognak még előadni, és kijelentette hogy higgyem el hogy ezért még Amerikából is érdemes hazalátogatni. Őszintén szólva meglepett és nagyon-nagyon jól esik hogy külön személyesen meghívott! Hízik is tőle a májam rendesen :D Ezek után rákérdeztem az időpontra is - július 15-26, azaz pont az ösztöndíjam vége! Legeslegkorábban július 14-én jöhetek haza Amerikából. Csakhogy én még maradni akartam egy pár napot, hetet, nem azonnal hazahúzni úgy, hogy érkezés után rögtön beülök az előadóterembe anélkül hogy legyen alkalmam köszönni a családomnak, a barátaimnak :(
Szóval erősen gondolkodóba estem. A jelenlegi kutatási területemhez nem kapcsolódik közvetlenül a politikai filozófia, de világéletemben nagyon érdekelt, szerettem az ilyen témájú kurzusokat, már konferencián is beszéltem ilyesmiről, és könnyen el tudom képzelni hogy nyissak ilyen irányba is. Ez a szeminárium pedig nagyon sokat jelentene, tényleg a világ legjobb egyetemeiről fognak érkezni politikai gondolkodók: Oxford, Stanford, Harvard, Duke... Az más kérdés hogy mennyit fogok érteni abból amit mondanak :) Nyilván a hallgatóság soraiban is sok olyan ember lesz akivel érdemes találkozni, beszélgetni, kapcsolatépítésre sem utolsó alkalom. Jelenleg arra hajlok hogy lefoglalom a repülőjegyet úgy, hogy hazaérjek a szeminárium kezdetére. Novemberben beadom a jelentkezésemet, és reményteljesen várok hogy hátha elfogadják! (Különben ezen valamennyire meglepődnék, de mindenképpen úgy érzem hogy meg kell próbálnom) Ha így történik és nem kell fizetnem érte akkor megyek, ha nem akkor még mindig van lehetőségem utólag módosítani az utazás időpontját - persze nem ingyen.
Ez most a nagy kérdés ami előttem lebeg. Ha esetleg akad olyan közületek aki kibírta hogy idáig elolvasta a posztot akkor köszönöm és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
1 - Mansfieldről: http://www.thecrimson.com/article/2012/3/1/harvey-mansfield-scrutiny-FM/, http://online.wsj.com/article/SB10001424052702304520804576345632061434312.html
2012. október 8., hétfő
helyzetjelentés
Ha minden jól megy ezen a héten megveszem már a repülőjegyet! :) Ez nem olyan egyszerű mint amilyennek először látszik a new yorki kitérő miatt. Elkezdtem kombinálni és nézegettem a neten, de kérek pár utazási irodától ajánlatot és a legolcsóbbat kiválasztom. Még egyszer köszönöm Timinek a meghívást, ha gondoljátok nézegessétek az ő blogját is, ő már Amerikában van.
Közben a múlt héten is voltam Pesten, csinálom a kutatást. Elkezdtem fényképezni a dokumentumokat a MOL-ban (Magyar Országos Levéltár). Már régóta kutatok ott, először még a CEU-s években voltam, 2009 elején, de eddig inkább jegyzeteltem. Viszont most már szorít az idő, három hónap és indulok, de ha fényképezek Debrecenben is tudom folytatni a munkát, plusz ki tudom vinni a dokumentumokat magammal. Sajnos ennek anyagi vonzatai is vannak, egyrészt fényképezőt kellett vennem, másrészt pedig a napi fotójegy a levéltárba 4 000 forintba kerül, a tízalkalmas bérlet pedig 18 000. Rögtön el is kattintgattam 3 gigát, ami azt jelenti, hogy: 1. kisebbre kell vennem a felbontást, 2. be kell szereznem egy nagyobb vinyót a gépbe hogy elférjenek a képek. De mindenképpen annyi időt kell levéltárban töltenem amennyit csak lehet.
A szálláskereséssel kapcsolatban az a fejlemény hogy visszaírt az amerikai egyetemi Facebook csoport adminisztrátora, Corrigan, és mondta hogy szívesen segít nekem lakótársakat keresni. Igazából ennek a megoldásnak örülnék a legjobban. Mivel ott kint nagyrészt kutatni fogok nem egyetemre járni fontos hogy legyen társaságom, és egy hasonló korú egyetemistával, doktorandusszal nagyobb az esélye hogy megegyezik az érdeklődési körünk mint egy idős hölggyel :)
Corrigan megkért hogy néhány mondatban írjam le a legfontosabb dolgokat magamról, de azt is javasolta hogy csináljak egy bemutatkozó videót és ő megosztja a Facebook csoportban. Ez úgy elvileg jó ötlet, csak én még azt is utálom ha fényképeznek. Kinek van kedve szerepelni helyettem a videóban? Megkértem Dodit és Bakos Attilát, két jó barátomat akik értenek a fényképezéshez, filmezéshez, hogy segítsenek. És persze szívesen várom az ötleteket hogy hogy mutassam be magam! A gimnáziumi barátaim szombat este egyöntetűen azt javasolták hogy pucéron legyek a videóban - ennél azét konstruktívabb javaslatokat is elfogadok! :)
Ezen a héten Debrecenben leszek, ha minden jól megy lesz alkalmam a bloggal is foglalkozni és akkor írok egy kicsit arról is hogy hogy lehet pályázni a Fulbrightra.
Közben a múlt héten is voltam Pesten, csinálom a kutatást. Elkezdtem fényképezni a dokumentumokat a MOL-ban (Magyar Országos Levéltár). Már régóta kutatok ott, először még a CEU-s években voltam, 2009 elején, de eddig inkább jegyzeteltem. Viszont most már szorít az idő, három hónap és indulok, de ha fényképezek Debrecenben is tudom folytatni a munkát, plusz ki tudom vinni a dokumentumokat magammal. Sajnos ennek anyagi vonzatai is vannak, egyrészt fényképezőt kellett vennem, másrészt pedig a napi fotójegy a levéltárba 4 000 forintba kerül, a tízalkalmas bérlet pedig 18 000. Rögtön el is kattintgattam 3 gigát, ami azt jelenti, hogy: 1. kisebbre kell vennem a felbontást, 2. be kell szereznem egy nagyobb vinyót a gépbe hogy elférjenek a képek. De mindenképpen annyi időt kell levéltárban töltenem amennyit csak lehet.
A szálláskereséssel kapcsolatban az a fejlemény hogy visszaírt az amerikai egyetemi Facebook csoport adminisztrátora, Corrigan, és mondta hogy szívesen segít nekem lakótársakat keresni. Igazából ennek a megoldásnak örülnék a legjobban. Mivel ott kint nagyrészt kutatni fogok nem egyetemre járni fontos hogy legyen társaságom, és egy hasonló korú egyetemistával, doktorandusszal nagyobb az esélye hogy megegyezik az érdeklődési körünk mint egy idős hölggyel :)
Corrigan megkért hogy néhány mondatban írjam le a legfontosabb dolgokat magamról, de azt is javasolta hogy csináljak egy bemutatkozó videót és ő megosztja a Facebook csoportban. Ez úgy elvileg jó ötlet, csak én még azt is utálom ha fényképeznek. Kinek van kedve szerepelni helyettem a videóban? Megkértem Dodit és Bakos Attilát, két jó barátomat akik értenek a fényképezéshez, filmezéshez, hogy segítsenek. És persze szívesen várom az ötleteket hogy hogy mutassam be magam! A gimnáziumi barátaim szombat este egyöntetűen azt javasolták hogy pucéron legyek a videóban - ennél azét konstruktívabb javaslatokat is elfogadok! :)
Ezen a héten Debrecenben leszek, ha minden jól megy lesz alkalmam a bloggal is foglalkozni és akkor írok egy kicsit arról is hogy hogy lehet pályázni a Fulbrightra.
2012. október 2., kedd
Ezen a héten nem sok történt az amerikai úttal kapcsolatban. A legfontosabb az hogy ma elküldtem az orvosi papírokat beszkennelve, még nem jeleztek vissza, remélem minden rendben van és nem kell semmit újra csinálni vagy újabb oltásokat beadatni. Majd egy posztban leírom azt is hogy mi minden kellett az orvosi adatlaphoz, és úgy általában a pályázás menetét is, hátha lesz akinek hasznára válik.
A szállással kapcsolatban köszönöm mindenkinek aki tanácsokat adott, leírta a véleményét. Írtam Mike Steinernek, a kinti témavezetőmnek, hogy ha tudja adja meg valamilyen levelezőlista vagy fórum címét amit a hallgatók használnak, és akkor ott tudok érdeklődni a szálláslehetőségekről. Egyrészt remélem hogy találok lakótársat, de legalábbis hús-vér hallgatók mondják el a tapasztalataikat a koliról, stb. Dr. Steiner elvileg beszélt a lánnyal aki az ottani amerikanisztikás hallgatók Facebook csoportjának vezetője, aki azt mondta hogy szívesen segítene. Ezen kívül Mikenak volt még más ötlete is, volt ott egy magyar hallgató pár éve és megkérdezi a gelyet ahol ő lakott. Írtam a lánynak, a múlt héten emailt és ma a Facebookon is, de egyelőre semmi válasz. Nincs mit tenni, várakozok kicsit :S
Ami még fontos és nagyon jó hír az az, hogy ha minden jól megy úton Kalifornia felé megállok New Yorkban is egy pár napra! :) Timi, kedves évfolyamtársam a Debreceni Egyetemen a doktori programban, már kint van Amerikában, szintén Fulbright ösztöndíjjal, csak ő New York közelében New Brunswickban (Debrecen testvérvárosa), és februárban jön haza. Felajánlotta hogy látogassam meg januárban mikor megyek, amit én nagyon köszönök neki és remélem sikerül. Egyelőre várok hogy mit szólnak hozzá a kintiek, a magyar Fulbright bizottság részéről rendben van a dolog.
Azt hiszem nagyjából ennyi, jelentkezek ha van valami hír.
A szállással kapcsolatban köszönöm mindenkinek aki tanácsokat adott, leírta a véleményét. Írtam Mike Steinernek, a kinti témavezetőmnek, hogy ha tudja adja meg valamilyen levelezőlista vagy fórum címét amit a hallgatók használnak, és akkor ott tudok érdeklődni a szálláslehetőségekről. Egyrészt remélem hogy találok lakótársat, de legalábbis hús-vér hallgatók mondják el a tapasztalataikat a koliról, stb. Dr. Steiner elvileg beszélt a lánnyal aki az ottani amerikanisztikás hallgatók Facebook csoportjának vezetője, aki azt mondta hogy szívesen segítene. Ezen kívül Mikenak volt még más ötlete is, volt ott egy magyar hallgató pár éve és megkérdezi a gelyet ahol ő lakott. Írtam a lánynak, a múlt héten emailt és ma a Facebookon is, de egyelőre semmi válasz. Nincs mit tenni, várakozok kicsit :S
Ami még fontos és nagyon jó hír az az, hogy ha minden jól megy úton Kalifornia felé megállok New Yorkban is egy pár napra! :) Timi, kedves évfolyamtársam a Debreceni Egyetemen a doktori programban, már kint van Amerikában, szintén Fulbright ösztöndíjjal, csak ő New York közelében New Brunswickban (Debrecen testvérvárosa), és februárban jön haza. Felajánlotta hogy látogassam meg januárban mikor megyek, amit én nagyon köszönök neki és remélem sikerül. Egyelőre várok hogy mit szólnak hozzá a kintiek, a magyar Fulbright bizottság részéről rendben van a dolog.
Azt hiszem nagyjából ennyi, jelentkezek ha van valami hír.
2012. szeptember 26., szerda
Disneyland
Oké, miért írok Disneyland-ről, mi olyan fontos egy vidámparkban?
Szóval Disneyland a Fullertonnal szomszédos Anaheimben található, és a környék legnagyobb munkáltatója. Nem egy olyan lakáshirdetéssel találkoztam ahol a Disneyland dolgozóinak 10%-os kedvezményt adtak :)
Kezdjük azzal hogy Disneyland hatalmas, még ma is a világ második leglátogatottabb vidámparkja, pedig 1955-ben adták át! Inkább szórakoztatóközpont ez mint vidámpark, van itt minden mint a búcsúban: egy rakat hotel, rengeteg étterem, gyógyfürdő (míg az unokák vidámparkoznak), ott az Anaheim House of Blues, ahol az elkövetkező pár hétben pl. Santana vagy a Social Distortion fog fellépni, és ott van egy köpésre az Anaheim Ducks NHL csapat csarnoka (különben ha idén lockout lesz és megint nem lesz NHL, pedig meccsre is kimehetnék, akkor nagyon nem fogok örülni). Tehát tényleg el lehet ott lenni! Plusz szerintem nagyon sok mindent meg lehet tudni a Disneyland-en keresztül arról hogy az amerikaiak hogy látják, képzelik el a világot (lásd: Umberto Eco hiperrealitás-elmélete(1)).
De nem csak az én (és Eco) érdeklődésemet keltette fel a Disneyland, hanem sok neves elvtársét is! Nyikita Hruscsov 1959-ben Los Angelesben járt, és mindenképpen meg akarta nézni Disneyland-et - különösen a Jövő Városa érdekelte volna. De erre sajnos nem került sor, mert a los angelesi hatóságok úgy érezték hogy akkora tömegben nem tudják garantálni a SZKP első titkárának biztonságát. Hruscsov teljesen kiakadt: "Mit tartanak ott, rakétakilövőket? Kolerajárvány tört ki? Gengszterek vették át az irányítást a hely felett? A rendőreik olyan erősek hogy egy bikát is meg tudnak emelni - csak elbánnak a gengszterekkel is? De nem, a Külügyminisztérium nem tudja garantálni a biztonságomat."(2)
Több szerencséje volt a Kárpátok Géniuszának: Nicolae Ceausescu és felesége, Elena asszony, ugyanis 1970-ben Nixon elnök meghívására megtekinthették Disneyland-et.
Remélem filozófiai és történelmi oldalról is kellően megindokoltam hogy miért akarok 29 éves doktorandusz hallgató létemre is elmenni Disneylandbe! :D
(1) Csak angolul találtam meg: Umberto Eco, "Travels in Hyperreality," http://public.callutheran.edu/~brint/American/Eco.pdf - amerikanisztika szakosoknak kötelező! Magyarul szerintem a Gyufalevelek kötetben jelent meg, de nem vennék rá mérget
(2) http://www.guardian.co.uk/theguardian/2012/sep/21/khrushchev-visit-usa-disneyland-archive-1959
Szóval Disneyland a Fullertonnal szomszédos Anaheimben található, és a környék legnagyobb munkáltatója. Nem egy olyan lakáshirdetéssel találkoztam ahol a Disneyland dolgozóinak 10%-os kedvezményt adtak :)
Kezdjük azzal hogy Disneyland hatalmas, még ma is a világ második leglátogatottabb vidámparkja, pedig 1955-ben adták át! Inkább szórakoztatóközpont ez mint vidámpark, van itt minden mint a búcsúban: egy rakat hotel, rengeteg étterem, gyógyfürdő (míg az unokák vidámparkoznak), ott az Anaheim House of Blues, ahol az elkövetkező pár hétben pl. Santana vagy a Social Distortion fog fellépni, és ott van egy köpésre az Anaheim Ducks NHL csapat csarnoka (különben ha idén lockout lesz és megint nem lesz NHL, pedig meccsre is kimehetnék, akkor nagyon nem fogok örülni). Tehát tényleg el lehet ott lenni! Plusz szerintem nagyon sok mindent meg lehet tudni a Disneyland-en keresztül arról hogy az amerikaiak hogy látják, képzelik el a világot (lásd: Umberto Eco hiperrealitás-elmélete(1)).
De nem csak az én (és Eco) érdeklődésemet keltette fel a Disneyland, hanem sok neves elvtársét is! Nyikita Hruscsov 1959-ben Los Angelesben járt, és mindenképpen meg akarta nézni Disneyland-et - különösen a Jövő Városa érdekelte volna. De erre sajnos nem került sor, mert a los angelesi hatóságok úgy érezték hogy akkora tömegben nem tudják garantálni a SZKP első titkárának biztonságát. Hruscsov teljesen kiakadt: "Mit tartanak ott, rakétakilövőket? Kolerajárvány tört ki? Gengszterek vették át az irányítást a hely felett? A rendőreik olyan erősek hogy egy bikát is meg tudnak emelni - csak elbánnak a gengszterekkel is? De nem, a Külügyminisztérium nem tudja garantálni a biztonságomat."(2)
Több szerencséje volt a Kárpátok Géniuszának: Nicolae Ceausescu és felesége, Elena asszony, ugyanis 1970-ben Nixon elnök meghívására megtekinthették Disneyland-et.
Remélem filozófiai és történelmi oldalról is kellően megindokoltam hogy miért akarok 29 éves doktorandusz hallgató létemre is elmenni Disneylandbe! :D
(1) Csak angolul találtam meg: Umberto Eco, "Travels in Hyperreality," http://public.callutheran.edu/~brint/American/Eco.pdf - amerikanisztika szakosoknak kötelező! Magyarul szerintem a Gyufalevelek kötetben jelent meg, de nem vennék rá mérget
(2) http://www.guardian.co.uk/theguardian/2012/sep/21/khrushchev-visit-usa-disneyland-archive-1959
2012. szeptember 22., szombat
szállásügyek
Megtörtént a nagy esemény, tegnap aláírtam a szerződést a Fulbrighttal! :) Lesz egy másik is amit az IIE-val (Institute of International Education) kell aláírnom, akik a kinti szervezet amivel kapcsolatban leszek a kintlétem alatt.
Közben elkezdtem szállás után nézni, úgy néz ki nem lesz egyszerű menet. Sajnos elég drága lesz, és egyelőre nem nagyon tudom még hogy milyen opciót válasszak. Felvettem a kapcsolatot a CSU Fullerton-ról azzal a hölggyel aki ezzel foglalkozik, aki ajánlott is rögtön egy lehetőséget. Egy 71 éves nénihez mehetnék, akinek a hobbija a kertészkedés, a bridzs és a golf :) Tudom, Dombi Misi örülne ha a fél évig a szociális életem abból állna ki hogy megtanulok bridzsezni, majd eme tudást hazahozom és itthon kamatoztatom, de én közöltem hogy azért megnéznék más lehetőségeket is :)
Ma kaptam egy listát hogy milyen különféle lakhatás jöhet szóba, és hogy novemberig kell döntenem - azért remélem segít valamit addig is a hölgy... Lehet hogy kicsit megsértődött hogy nem kaptam két kézzel az első ajánlata után?
Egyetemi koli: ennek a díja havonta 792-1151 dollár között van, ami nekem azért nagyon sok lenne, de van benne valamennyi kaja is - így talán már elviselhetőbb a dolog. Az ár annak függvényében változik hogy hány napra kérek enni, valamint hogy egy-vagy kétszemélyes szobába mennék. A fürdőszoba, étkező, nappali közös. Ez különben szerintem nem olyan rossz, csak felmerül bennem pár kérdés. Pl. kikkel laknék együtt? PhD hallgatók, mesteresek, vagy alsóbb évesek? Plusz szintén érdekes lehet a nyári lakhatás, valamint hogy lehet-e csak egy szemeszterre menni, ugyanis azt írja hogy helyek csak korlátozott számban elérhetőek.
Magán koli: hasonló a helyzet, ez valamivel drágább (845-1145 dollár), de itt minden hétköznapra két étkezést adnak. A kérdéseim kb. ugyanazok ezzel kapcsolatban is, annyi hogy itt megadták már most hogy nyáron olcsóbb a koli :) A legkomolyabb kételyem a kollégiummal kapcsolatban az hogy van-e hely csak egy szemeszterre, vagy egyáltalán jogosult vagyok-e erre, mert a kinti témavezetőm azt írta a meghívólevélben hogy "off-campus housing help"-et tudnak biztosítani - azaz az egyetem területén kívüli lakhatásnál segítséget. Erre lehet hogy rá kell még kérdeznem.
A következő lehetőség a "Cultural Homestay Program" - ez a családoknál való elhelyezést takarja. Ez olcsóbb, havi 650-850 dollár a kaja függvényében. Ezek a szállások 1,5-4 mérföldre, azaz 2-6 kilométerre vannak az egyetemtől. és biciklivel vagy busszal lehet közlekedni (mivel én a szomszéd városba fogok átjárni kutatni ezért nekem különben is ki kell találnom valamit a közlekedésre). Vannak külső ügynökségek is amelyek a közvetítéssel foglalkoznak, nagyjából hasonlóak az árak. Nem tudom, az a helyzet hogy 29 évesen nem biztos hogy szívesen költöznék be egy idegen családhoz...
A külön lakás bérlése az ki van lőve, legalábbis egyedül mindenképpen, mert arra nem lesz elég az ösztöndíjam,ezek ugyanis 1000-1800 dollár között vannak, nincsenek bebútorozva (azt is külön lehet bérelni), és nincs benne az árban a rezsi. Szóval ha ezt választom nem marad pénzem enni sem :(
A legjobb az lenne, ha találnék egy másik PhD vagy mesteres hallgatót akivel együtt tudnánk lakást bérelni, vagy befogadna egy fél évre. Nektek mi a véleményetek? Kommenteljetek bátran, kíváncsi vagyok hogy mit szóltok!
Közben elkezdtem szállás után nézni, úgy néz ki nem lesz egyszerű menet. Sajnos elég drága lesz, és egyelőre nem nagyon tudom még hogy milyen opciót válasszak. Felvettem a kapcsolatot a CSU Fullerton-ról azzal a hölggyel aki ezzel foglalkozik, aki ajánlott is rögtön egy lehetőséget. Egy 71 éves nénihez mehetnék, akinek a hobbija a kertészkedés, a bridzs és a golf :) Tudom, Dombi Misi örülne ha a fél évig a szociális életem abból állna ki hogy megtanulok bridzsezni, majd eme tudást hazahozom és itthon kamatoztatom, de én közöltem hogy azért megnéznék más lehetőségeket is :)
Ma kaptam egy listát hogy milyen különféle lakhatás jöhet szóba, és hogy novemberig kell döntenem - azért remélem segít valamit addig is a hölgy... Lehet hogy kicsit megsértődött hogy nem kaptam két kézzel az első ajánlata után?
Egyetemi koli: ennek a díja havonta 792-1151 dollár között van, ami nekem azért nagyon sok lenne, de van benne valamennyi kaja is - így talán már elviselhetőbb a dolog. Az ár annak függvényében változik hogy hány napra kérek enni, valamint hogy egy-vagy kétszemélyes szobába mennék. A fürdőszoba, étkező, nappali közös. Ez különben szerintem nem olyan rossz, csak felmerül bennem pár kérdés. Pl. kikkel laknék együtt? PhD hallgatók, mesteresek, vagy alsóbb évesek? Plusz szintén érdekes lehet a nyári lakhatás, valamint hogy lehet-e csak egy szemeszterre menni, ugyanis azt írja hogy helyek csak korlátozott számban elérhetőek.
Magán koli: hasonló a helyzet, ez valamivel drágább (845-1145 dollár), de itt minden hétköznapra két étkezést adnak. A kérdéseim kb. ugyanazok ezzel kapcsolatban is, annyi hogy itt megadták már most hogy nyáron olcsóbb a koli :) A legkomolyabb kételyem a kollégiummal kapcsolatban az hogy van-e hely csak egy szemeszterre, vagy egyáltalán jogosult vagyok-e erre, mert a kinti témavezetőm azt írta a meghívólevélben hogy "off-campus housing help"-et tudnak biztosítani - azaz az egyetem területén kívüli lakhatásnál segítséget. Erre lehet hogy rá kell még kérdeznem.
A következő lehetőség a "Cultural Homestay Program" - ez a családoknál való elhelyezést takarja. Ez olcsóbb, havi 650-850 dollár a kaja függvényében. Ezek a szállások 1,5-4 mérföldre, azaz 2-6 kilométerre vannak az egyetemtől. és biciklivel vagy busszal lehet közlekedni (mivel én a szomszéd városba fogok átjárni kutatni ezért nekem különben is ki kell találnom valamit a közlekedésre). Vannak külső ügynökségek is amelyek a közvetítéssel foglalkoznak, nagyjából hasonlóak az árak. Nem tudom, az a helyzet hogy 29 évesen nem biztos hogy szívesen költöznék be egy idegen családhoz...
A külön lakás bérlése az ki van lőve, legalábbis egyedül mindenképpen, mert arra nem lesz elég az ösztöndíjam,ezek ugyanis 1000-1800 dollár között vannak, nincsenek bebútorozva (azt is külön lehet bérelni), és nincs benne az árban a rezsi. Szóval ha ezt választom nem marad pénzem enni sem :(
A legjobb az lenne, ha találnék egy másik PhD vagy mesteres hallgatót akivel együtt tudnánk lakást bérelni, vagy befogadna egy fél évre. Nektek mi a véleményetek? Kommenteljetek bátran, kíváncsi vagyok hogy mit szóltok!
2012. szeptember 18., kedd
heti Kalifornia - Miféle "California Über Alles?" Amerikai náci lettél?
Tehát miért is lett az a blog címe hogy "California Über Alles?"
Ezennel megnyitok egy sorozatot "heti Kalifornia" címmel, aminek keretein belül megpróbálom bemutatni a helyet ahova menni fogok, és majd ha kint leszek akkor azt hogy milyen is valójában.
A "California Über Alles" nem az amerikai nácik jelmondata, hanem a Dead Kennedys amerikai punkzenekar első kislemezének címe 1979-ből. Bár ők északabbról, San Francisco-ból jönnek, de egy pár szót csak írnék róluk, ha már tőlük nyúltam a blog címét :D
A DK-ra és Jello Biafra-ra, az énekesre, jellemző szatirikus szövegű szám egy elképzelt világról szól, ahol az állam akkori kormányzója, Jerry Brown (aki 2011-től újra Kalifornia élén áll, szóval újra aktuális), hippi-liberális-fasiszta diktatúrát vezet be, ahol a nem eléggé menő embereket organikus bio mérgesgázzal fogják kivégezni. A cím utalás a régi német himnusz első soraira.
A Dead Kennedys az egyik első kaliforniai punkegyüttes volt, egyben az egyik első jelentős amerikai hardcore punk banda. Tényleg stílust teremtettek, a punk-hardcore műfajon és közegen kívül is sokakra hatással voltak-vannak.
Biafra 1986-ban lépett ki, azóta is zenél, "spoken word" turnékat tart (ez az "élő beszéd" a stand up és a felolvasóest között van félúton, kicsit olyan "megmondom a magamét"-féle produkció), és elég komolyan aktív politikailag a Zöld Párt (Green Party) színeiben. Még elnökjelölt is volt, sőt, a 2000-es választásokon, amikor a Zöld Párt és Ralph Nader igen komoly szerepet játszott, ő volt Nader alelnökjelöltje! Különben a fickó egy igazi bohóc :) Az egyik vezetője volt a tavalyi-idei "occupy" mozgalomnak is, amelynek keretében a tüntetők szimbolikus helyeket foglaltak el világszerte, például a Wall Streetet New Yorkban.
Egyelőre legyen ennyi, jelentkezem legkésőbb jövő héten.
Ezennel megnyitok egy sorozatot "heti Kalifornia" címmel, aminek keretein belül megpróbálom bemutatni a helyet ahova menni fogok, és majd ha kint leszek akkor azt hogy milyen is valójában.
A DK-ra és Jello Biafra-ra, az énekesre, jellemző szatirikus szövegű szám egy elképzelt világról szól, ahol az állam akkori kormányzója, Jerry Brown (aki 2011-től újra Kalifornia élén áll, szóval újra aktuális), hippi-liberális-fasiszta diktatúrát vezet be, ahol a nem eléggé menő embereket organikus bio mérgesgázzal fogják kivégezni. A cím utalás a régi német himnusz első soraira.
A Dead Kennedys az egyik első kaliforniai punkegyüttes volt, egyben az egyik első jelentős amerikai hardcore punk banda. Tényleg stílust teremtettek, a punk-hardcore műfajon és közegen kívül is sokakra hatással voltak-vannak.
Biafra 1986-ban lépett ki, azóta is zenél, "spoken word" turnékat tart (ez az "élő beszéd" a stand up és a felolvasóest között van félúton, kicsit olyan "megmondom a magamét"-féle produkció), és elég komolyan aktív politikailag a Zöld Párt (Green Party) színeiben. Még elnökjelölt is volt, sőt, a 2000-es választásokon, amikor a Zöld Párt és Ralph Nader igen komoly szerepet játszott, ő volt Nader alelnökjelöltje! Különben a fickó egy igazi bohóc :) Az egyik vezetője volt a tavalyi-idei "occupy" mozgalomnak is, amelynek keretében a tüntetők szimbolikus helyeket foglaltak el világszerte, például a Wall Streetet New Yorkban.
Egyelőre legyen ennyi, jelentkezem legkésőbb jövő héten.
2012. szeptember 16., vasárnap
Bemutatkozás
Sziasztok!
Igen, hamarosan megyek Amerikába! :)
Úgy döntöttem elkezdek blogot írni a Fulbright ösztöndíjról, hogy pontosan mi is ez, hogy nyertem el, és természetesen a kint töltött időszakról. A célközönség elsősorban a családom és a barátaim. :) Már volt egy ilyen próbálkozásom valamikor augusztusban, de meguntam - hátha most kitartóbb leszek! Ebben az első posztban szeretném vázolni hogy mit is jelent ez az egész, és megpróbálok előre válaszolni néhány olyan kérdésre amiről azt gondolom hogy felmerülhet bennetek. Ha valamit kihagytam írjátok meg kommentekben és szívesen válaszolok rá!
Mi is ez az egész ösztöndíj?
A 2012-2013-as tanévre elnyertem az amerikai Department of State (Külügyminisztérium) által kiírt Fulbright ösztöndíjat, és kimehetek kutatni 6 hónapra Amerikába.
És ez nagy dolog?
Bizony, nekem mindenképpen, és azt hiszem úgy általában is. Egy rangos ösztöndíjról van szó, amit nem könnyű elnyerni - hogy nekem hogy sikerült arról részletesebben is be fogok számolni a későbbiekben, hátha segítek valakinek aki szeretne pályázni. Idén 20-22 ember megy ki, ennek kb. fele PhD hallgató.
Hova fogsz menni?
Vendégkutató leszek a California State University Fullerton-on. Fullerton Orange County-ban található Dél-Kaliforniában, valamivel délre-délkeletre Los Angelestől. Közigazgatásilag nem tartozik Los Angeleshez, de fizikailag igen - ezt úgy kell elképzelni mint ha mondjuk Óbuda vagy Rákospalota közigazgatásilag nem lenne Budapest része. A térképen szerintem ez elég jól látszik, a közepétől valamivel délkeletre van Fullerton, a két megyét (Los Angeles és Orange County) elválasztó határ mellett. Fullertonban 135 000-en laknak, a Greater Los Angeles Area-ban (Los Angeles és agglomerációja) viszont 12,5 millióan, az egész agglomerációban pedig 17,8 millióan. A Los Angeleshez tartozó metropolitan area (a város és közvetlen körzete) 12 500 négyzetkilométer, az egész agglomeráció területe pedig 88 000 négyzetkilométer! Azaz majdnem akkora mint Magyarország...
És miért pont oda fogsz menni? Tengerpart, napsütés, pálmafák, mi? :)
Őszintén szólva ha választhattam volna hogy az Egyesült Államok melyik részét szeretném meglátogatni Kalifornia előkelő helyen szerepelt volna a listán, de nem ez volt az elsődleges szempont. Az egyetemtől nem messze (autóval a Google Maps szerint 15 perc), Yorba Lindában található a Richard M. Nixon elnöki könyvtár, ahol kutatni fogok. Ráadásul Dr. Mike Steiner, az egyetem amerikanisztika tanszékének vezetője, még valamikor tíz évvel ezelőtt tanított egy fél évet a Debreceni Egyetemen, szintén Fulbright ösztöndíjasként. Tehát a kapcsolat is adott.
Miféle könyvtár?
Amerikában Herbert Hoover (1929-1933) óta minden elnöknek van egy elnöki könyvtára. Ez valójában inkább levéltár mint könyvtár, itt gyűjtik össze az elnökség alatt összegyűlt különböző dokumentumokat.
És te mit fogsz ott kutatni?
A kutatási témám a magyar-amerikai kapcsolatok alakulása az enyhülés periódusa alatt. Ez a hidegháborúnak az a szakasza amikor kezdett felengedni a viszony a két tömb között. Ez így történt a magyar-amerikai kapcsolatokban is. Ennek a folyamatnak a csúcspontja Richard Nixon elnökségére (1969-1974) tehető, ezért fogom ezt az időszakot kutatni, és mivel a Nixon-korszak iratai Xorba Lindában vannak, A CSU Fullerton logikus választásnak tűnt.
Miért nem vagy még ott?
Ahogy ezt egy későbbi posztban részletesebben is el fogom mesélni, ez az egész csak július legvégén derült ki. Akkor már nagyon rövid idő állt volna rendelkezésemre ahhoz hogy felkészüljek az indulásra ha szeptemberben akarom kezdeni az ösztöndíjat. Egyrészt a papírmunkát is nehéz lett volna elintézni, másrészt pedig igazán úgy érdemes kimennem ha már itthon minden igazán fontos forrást feldolgoztam.
És akkor mikor mégy?
Eddig annyi a biztos hogy az ösztöndíj kezdete 2013. január 15., a vége pedig 2013. július 14. Az első időpont előtt valamivel kell megérkeznem, tehát olyan január 5-10. körül fogok indulni, vissza pedig majd július végén-augusztus elején. Lassan meg kell vennem a repülőjegyet is, majd informállak benneteket ha van konkrét időpont!
Egyelőre legyen ennyi, ha van kérdés írjatok, és úgy különben is szívesen veszek minden reakciót! :)
Igen, hamarosan megyek Amerikába! :)
Úgy döntöttem elkezdek blogot írni a Fulbright ösztöndíjról, hogy pontosan mi is ez, hogy nyertem el, és természetesen a kint töltött időszakról. A célközönség elsősorban a családom és a barátaim. :) Már volt egy ilyen próbálkozásom valamikor augusztusban, de meguntam - hátha most kitartóbb leszek! Ebben az első posztban szeretném vázolni hogy mit is jelent ez az egész, és megpróbálok előre válaszolni néhány olyan kérdésre amiről azt gondolom hogy felmerülhet bennetek. Ha valamit kihagytam írjátok meg kommentekben és szívesen válaszolok rá!
Mi is ez az egész ösztöndíj?
A 2012-2013-as tanévre elnyertem az amerikai Department of State (Külügyminisztérium) által kiírt Fulbright ösztöndíjat, és kimehetek kutatni 6 hónapra Amerikába.
És ez nagy dolog?
Bizony, nekem mindenképpen, és azt hiszem úgy általában is. Egy rangos ösztöndíjról van szó, amit nem könnyű elnyerni - hogy nekem hogy sikerült arról részletesebben is be fogok számolni a későbbiekben, hátha segítek valakinek aki szeretne pályázni. Idén 20-22 ember megy ki, ennek kb. fele PhD hallgató.
Hova fogsz menni?
Vendégkutató leszek a California State University Fullerton-on. Fullerton Orange County-ban található Dél-Kaliforniában, valamivel délre-délkeletre Los Angelestől. Közigazgatásilag nem tartozik Los Angeleshez, de fizikailag igen - ezt úgy kell elképzelni mint ha mondjuk Óbuda vagy Rákospalota közigazgatásilag nem lenne Budapest része. A térképen szerintem ez elég jól látszik, a közepétől valamivel délkeletre van Fullerton, a két megyét (Los Angeles és Orange County) elválasztó határ mellett. Fullertonban 135 000-en laknak, a Greater Los Angeles Area-ban (Los Angeles és agglomerációja) viszont 12,5 millióan, az egész agglomerációban pedig 17,8 millióan. A Los Angeleshez tartozó metropolitan area (a város és közvetlen körzete) 12 500 négyzetkilométer, az egész agglomeráció területe pedig 88 000 négyzetkilométer! Azaz majdnem akkora mint Magyarország...
Greater Los Angeles
Az egyetemnek 37 000 hallgatója van, Kalifornia harmadik legnagyobb egyeteme. Az oktatás színvonala... ahogy a különféle statisztikákat néztem nem tartozik az elitegyetemek közé, de nem is olyan vészes, Amerikában olyan erős közepesnek számít. Igazából ez talán nem olyan fontos mert ha minden jól megy nem lesz kötelező órákra járnom majd, csak ha szeretnék és látom értelmét. Nem is fogok egész kurzust tanítani, legfeljebb egy-egy órát itt-ott, igazából a lényeg az lesz hogy használhatom az egyetem létesítményeit.
Őszintén szólva ha választhattam volna hogy az Egyesült Államok melyik részét szeretném meglátogatni Kalifornia előkelő helyen szerepelt volna a listán, de nem ez volt az elsődleges szempont. Az egyetemtől nem messze (autóval a Google Maps szerint 15 perc), Yorba Lindában található a Richard M. Nixon elnöki könyvtár, ahol kutatni fogok. Ráadásul Dr. Mike Steiner, az egyetem amerikanisztika tanszékének vezetője, még valamikor tíz évvel ezelőtt tanított egy fél évet a Debreceni Egyetemen, szintén Fulbright ösztöndíjasként. Tehát a kapcsolat is adott.
Ez az egyetem főépülete
Miféle könyvtár?
Amerikában Herbert Hoover (1929-1933) óta minden elnöknek van egy elnöki könyvtára. Ez valójában inkább levéltár mint könyvtár, itt gyűjtik össze az elnökség alatt összegyűlt különböző dokumentumokat.
És te mit fogsz ott kutatni?
A kutatási témám a magyar-amerikai kapcsolatok alakulása az enyhülés periódusa alatt. Ez a hidegháborúnak az a szakasza amikor kezdett felengedni a viszony a két tömb között. Ez így történt a magyar-amerikai kapcsolatokban is. Ennek a folyamatnak a csúcspontja Richard Nixon elnökségére (1969-1974) tehető, ezért fogom ezt az időszakot kutatni, és mivel a Nixon-korszak iratai Xorba Lindában vannak, A CSU Fullerton logikus választásnak tűnt.
Íme a Nixon elnöki könyvtár
Miért nem vagy még ott?
Ahogy ezt egy későbbi posztban részletesebben is el fogom mesélni, ez az egész csak július legvégén derült ki. Akkor már nagyon rövid idő állt volna rendelkezésemre ahhoz hogy felkészüljek az indulásra ha szeptemberben akarom kezdeni az ösztöndíjat. Egyrészt a papírmunkát is nehéz lett volna elintézni, másrészt pedig igazán úgy érdemes kimennem ha már itthon minden igazán fontos forrást feldolgoztam.
És akkor mikor mégy?
Eddig annyi a biztos hogy az ösztöndíj kezdete 2013. január 15., a vége pedig 2013. július 14. Az első időpont előtt valamivel kell megérkeznem, tehát olyan január 5-10. körül fogok indulni, vissza pedig majd július végén-augusztus elején. Lassan meg kell vennem a repülőjegyet is, majd informállak benneteket ha van konkrét időpont!
Egyelőre legyen ennyi, ha van kérdés írjatok, és úgy különben is szívesen veszek minden reakciót! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)