Kanadai utam vége

Ha jól tudom az utolsó nap amit leírtam a vasárnap volt, tehát akkor folytatom a hétfővel. Aznap skypeon beszéltünk Apával, szerintem Tibunak és Apának is nagy élmény volt. Az a nap kicsit nyugisabb volt, beszélgettünk, kivittük Mariát a buszhoz, meg sétáltunk a városban. Elég hamar lefeküdtem, fáradt voltam.

Kedden Tibu, Eva, a fiuk, Tibi, az unokájuk, Sammy, és jómagam elmentünk a közeli oroszlán szafarira. Sammy nagyon aranyos, négy és fél éves, aznap nem ment oviba. A szülei nem voltak összeházasodva és szakítottak mikor két éves volt, most elváltva van az anyukájánál és az apukájánál, de a nagyszülők is sokat segítenek. A szafarin sok állatot láttunk, voltak mindenféle bemutatók is, jó kis program volt. Beárnyékolta az egészet hogy a hétvégén Tibinek elpusztult hatvan család méhe. Lehet hogy már említettem, de méhészettel foglalkoznak. A méhek egy rovarirtószer miatt pusztultak el, amit a vetőmagokra szórnak. Ez nagyon komoly probléma a méhészetek számára világszerte, próbálnak harcolni a betiltásáért - szerencsére Európában ez most sikerült. Tibuék Kanadában teljes erőbedobással próbálják elérni hogy ott is tiltsák be - amíg ott voltam tévének, újságnak is nyilatkoztak. Ez a sok bonyodalom kicsit a család életére, hangulatára is kihatott. Sok sikert kívánok nekik, remélem el tudják érni a céljukat!

A szafari szerintem jól sikerült, bár a végére Sammy már elég nyűgös volt. Láttunk oroszlánt, zebrát, struccot, elefántot, minden féle állatot, majd ezeket a képeket is feltöltöm :)

Szerdán hajnalban Tibi és Tibu vittek ki a reptérre, Eva otthon maradt és Sammyt indította az iskolába. Tibi kicsit elaludt, nehezen ment az indulás, én meg persze nagyon izgultam. A reptérre másfél órával a gép indulása előtt érkeztem meg, ez nem bizonyult elégnek a vámvizsgálatra. USA-kanadai viszonylatban Kanadában zajlik le a határellenőrzés, ezután a kanadából érkező gépek úgy viselkednek mintha belföldi járatok lennének. Miután elengedett a határőr sprinteltem a géphez, de már zárva volt a kapu. A légi utaskísérők nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, és felraktak a következő gépre. Így mindenféle kalandok után, de szerencsésen visszaérkeztem Kaliforniába :)

Jól éreztem magam Kanadában, örülök hogy megismertem az ottani rokonokat. Ezen a hétvégén Danny, Apa egyik unokatesója, pont Los Angelesbe látogat, ha minden jól megy holnap találkozunk. Holnap Memorial Day, amikor az amerikaiak a háborúban elesettekre emlékeznek - majd leírom azt is hogyan készültem erre az ünnepre, mert érdekes módon pont egy ide illő élményem volt a héten.