Tegnap, május másodikán, Fulbrightos eseményen vettem részt Los Angelesben. Előző este bementem a városba, és Jieun Songnál aludtam, aki egy koreai lány. A philadelphiai szemináriumon ismertem meg, a UCLA-re (University of Califoria Los Angeles) jár, és felajánlotta hogy ha úgy alakul, akkor egy nagy lakásban lakik tök egyedül, és nyugodtan alhatok ott. Mivel másnap reggel 8:15-re a UCLA-n kellett lenni, éltem is ezzel a lehetőséggel, Fullertonból esélytelen lett volna akkorra beérni. Mivel nagyon fáradt voltam és tudtam hogy reggel korán kell kelni végigdumáltuk az egész estét, és már kettőkor sikerült is lefeküdnöm :D Sok mindent megtudtam Koreáról, érdekes beszélgetés volt. A jövő héten ha minden jól megy megint ott fogok aludni egyszer, mert a UCLA-n fogok előadást tartani Magyarországról az egyik szeminárium keretein belül.
A los angelesi túra nagyon érdekes volt. Először a belvárosban csatangoltunk, megnéztünk pár nevezetességet, sajna kutyafuttában, majd remélem lesz még alkalmam alaposabban is szemügyre venni őket. Majd átmentünk a régi mexikói negyedbe, és átmentünk a piacon, de itt sem volt sok idő nézelődni, mert időre mentünk a Los Angeles Times szerkesztőségébe. Ott körbevezettek minket, és a végén volt egy kis büfé fogadás, aztán pedig az újság szerkesztőivel beszélgetés. Nekem nagyon tetszett, értelmes figurák voltak és jól elvoltak, csipkelődtek, látszott hogy ez egy jó közösség lehet. A Los Angeles Times a világ legkomolyabb újságai közé tartozik, Amerikában azt mondják hogy a Potomactól keletre ez a legfontosabb lap. Viszont most nem megy nekik túl jól, sok üres asztalt lehetett látni. Új tulajdonost keresnek, szóval ha valamelyikőtöket érdekli, akkor hajrá, most olyan 200-300 millió dollárért tietek lehet a lap! :D
Este nem hazamentem, hanem vissza a UCLA-re. A férfi egyetemi röplapda négyes döntőjét tartották itt, azt mentem megnézni Sammel és Jasonnel. Eric, Dodo és Sam fia, Jason nagybátyja, röpiedző, és rábeszélte az apját és az unokaöccsét hogy ha már ő nem tud elmenni mert nem Dél-Kaliforniában él, akkor legalább ők képviseljők a családot, én meg úgy voltam vele hogy ha már úgyis Los Angelesben vagyok, csatlakozok hozzájuk, és majd hazahoznak.
Amerikában az egyetemi sport nagyon nagy dolog, szerintem sokszor fontosabb mint a profi. A UCLA csarnoka nagyobb mint a Főnix, a WorldStadiums szerint 13 800 férőhelyes kosármeccseken! A tegnapi elődöntőkön szerintem olyan harmad-negyed ház lehetett. A négy csapat a UC Irvnie (California), a Penn State (Pennsylvania), a Loyola Chicago (Illinois), és a Brigham Young University (Utah) voltak. a BYU Jason régi egyeteme, a mormon egyetem, az egyház alapítójáról van elnevezve. Előzetesen a UCI-t és a BYU-t várták a döntőbe, így is lett. Ennek a két csapatnak volt a legtöbb szurkolója is, hiszen a UCI itt van Kaliforniában, a BYU-nak pedig hivatalból szurkol minden mormon.
Európai sportrajongóként érdekes volt az egész légkör. A beléptetésnél mutattam volna a táskámat - és nem kell! Meg sem motoznak, semmi! Sehol egy rendőr. Nincsenek is igazi biztonsági őrök, csak jegyszedők, akik idős bácsik és nénik, akik megkérnek hogy ne támaszkodj a korlátnak a szektor tetején meg ilyenek :D Nincs alkoholárusítás, és én nem is láttam hogy bárki csempészett volna be piát, vagy ittas lett volna. A momonoktól ez nem annyira meglepő, tekintve hogy nem ihatnak alkoholt, de a UCI-os diákokon sem láttam hogy be lennének rúgva. A meccseken nem volt szidás, fütyülés, de azért néha volt valami szurkolás. A UCI-osok egyenpólóban nyomták, hoztak egy rezesbandát is, az fújta az indulót. Persze szigorúan csak holtidőben, nehogy zavarják a játékot :) A mormonok is énekelték néha a saját indulójukat. Volt egy-két kézzel festett transzparens is.
Az egész hangulat olyan volt, mint amit NHL vagy NBA meccseken lehet látni, az a nyugis, hotdogzabálós, csendes ücsörgős, párnázott székes. Nem tudom ez mennyire a sport sajátossága, kíváncsi leszek egy focimeccsre. Itt nem voltak nagy érzelmek, nagy indulatok, olyan... színház volt az egész, igazi jóllakott középosztálybeli gyerekzsúr hangolat. Szerintem jó volt ez is, de nekem mégis csak a proli magyar focimeccsek hangulata az igazi, a betonlelátón állva, ugrálva, énekelve, kiabálva, zászlót lengetve, miközben teleköpködik a gallérodat szotyihéjjal, és minden részeg a bíró anyját szidja :D Bár amit az MLSZ intézkedéseivel kapcsolatban olvasok nap mint nap, hamarosan nagyon nem ez lesz ez így Magyarországon sem. Ok, rendben, csak akkor a körülmények is legyenek olyanok mint nyugaton meg a színvonal is! :)
Akartam írni a mia napról is, de elfáradtam, és szerintem ti is - már ha van aki idáig eljutott. Hamarosan jelentkezem, képekkel is, csak legyen időm feltölteni. Most megyek aludni, mert holnap a változatosság kedvéért egész napos program Los Angelesben a témavezetőmmel, estére pedig maradok a röpi döntőjére :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése