Ezt is kirakom, ezt vasárnap írtam:
"Szombaton reggel 8 után keltett Tibu. Ez persze nekem
hajnal 5 volt, és nagyon nehezen ment az ébredés J De
megérte, mert a lányuknak, Tinának, a családjával együtt elmentünk a Niagara
vízeséshez, ami az eddigit tartózkodásom egyik legnagyobb élménye volt.
Tina orvos, PhD-s (megmutatta milyen hosszú a doktori
dolgozata – hát, ijesztő…), de most otthon van a gyerekekkel. A férjét Mattnek
hívják, és munkaügyi joggal foglalkozik (ez nálunk családi vonás lenne? J), egy
szakszervezetnél dolgozik, és igazi kanadai, aki jégkorongozik és lékhorgászik J. Van
két nagyon aranyos gyerekük, Evelin, aki most lesz öt éves (tehát Hannával
szinte napra pontosan egyidős), és a kisfiú, aki másfél éves.
A Niagara vízesés Guelphtől olyan 40 percre lenne, de
most tovább tartott az odaút, mert a
hétvége miatt hosszú sor állt a határnál, ugyanis itt át lehet menni az USA-ba.
Mi nem is oda mentünk, de ettől függetlenül hosszabb ideig tartott az út a
kocsisor miatt. Érkezés után leültük ebédelni, és odamentünk a vízeséshez. Fú,
nehéz leírni milyen! Gyönyörű, hatalmas, hangos, a felcsapódó vízpára pedig
mindent ellep. Természetesen nagyon ki van építve, erőmű, múzeum, éttermek,
hotelek, kaszinók (Matt szerint Niagara Falls észak Las Vegasa), és rengeteg
turista. De még így is magával ragadott az élmény, el sem tudom képzelni milyen
lehetett azoknak az embereknek akik először látták meg! Biztos napok óta
hallhatták már a robajt, amikor egyszer csak ott találták magukat a vízesésnél.
Szerencsés esetben nem kenuval érkeztek a folyón, mert akkor az egészségesnél
kicsit közelebbről is láthatták ezt a természeti csodát :D
Tina, Matt, a gyerekek és én lementünk, mert a sziklák
alján indul egy hajós kirándulás, közelről is meg lehet nézni a vízesést.
Esőköpenyt adtak, de semmit sem használt, úgyis mindenki csurom vizes lett.
Olyan volt, mint ha egy nagy nyári zápor kellős közepén állnánk, csak közben
sütött a nap J Sokkal
hidegebb volt mint fent; ott sütött a nap és volt vagy 24-25 fok, lent pedig
látszott a leheletem is. A gyerekek nagyon jók voltak, bírták a kiképzést.
Csináltam képeket is, ha minden jól megy nem ment tönkre a gépem a vízesésben
és meg is tudom majd mutatni őket.
Hazafele úton még betértünk Mattel megnézni a híres
Niagara kaszinót. Tényleg olyan volt mint a filmekben: előtte limuzinok álltak,
odabent mintha éjjel lenne (miközben kint tűzött a nap), több száz (lehet hogy
ezer) játékgép, póker, huszonegy, rulett, és egy csomó másik szerencsejáték
aminek a nevét sem tudom. Rengeteg ember volt ott. Csak pár percet voltunk ott
és mentünk is, a többiek kint vártak a kocsiban, pedig én elnézelődtem volna
még ott. Sajna nem szabad bent fényképezni, de egy képet azért csináltam
titokban J
Még egy helyen megálltunk, mégpedig Kanada révén
természetesen a hokiboltban! :D Evie nemsokára kezdi a jégkorongot, két éves
kora óta korizik, a kisfiú pedig mivel járni már tud, télen tanulhat korcsolyázni.
Ilyen mentalitással könnyű NHL játékosokat nevelni J A bolt
fantasztikus, képzeljetek el egy kisebb Tesco méretű áruházat ahol minden a
jégkorongról szól. Ütők, mezek, sisakok, sálak, kulacsok, baseball sapkák,
játékfigurák, papucsok, minden-minden különféle csapatok címerével ékesítve.
Itt is elnézelődtem volna egy napig J Evie
mindenképpen akart valamit, addigra elfogyott a türelem, elkezdett hisztizni
valamilyen ütőért, tehát gyorsan leléptünk, és mentünk vacsorázni. Ugye milyen
jó fej kiscsaj? Szerintem Mike igazából örült hogy a lánya egy hokiütőt akar és
nem valami Barbie babát J
Lassan megyek, megyünk ebédelni, majd este leírom a
vasárnapot is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése