március 15-i ünnepség március 17-én

Vasárnap reggel korán keltem, de Dodo már fent volt, és elbeszélgettük az időt, lekéstem a buszt... De így is megérkeztem a magyar templomba. Sokan voltak, szerintem közel 150-en lehettek most a misén. Utána átsétáltam a USC-re, és közelebbről is megnéztem magamnak a stadiont és a kiállított repülőgépeket. alig várom hogy legyen időm elmenni a múzeumokba! Utána a Kossuth szoborhoz mentem, ami a Rózsakertben van, gyönyörű helyen. Beszédet mondott a cserkészek vezetője, és a los angelesi magyar főkonzul, aki felolvasta Orbán Viktor levelét is. Igazából három fontos szervezet van ami segít megtartani az itteni magyarságot, és ez így van Amerika szerte: az egyházak, a cserkészet, és a néptánc. Koszorúzott is mind a három (!) környékbeli református egyházközség (Ontario, North Hollywood, San Fernando Valley), a Kárpátia és a Búzavirág Néptánccsoport, és az itteni cserkészcsapatok.

Kint volt a székely zászló, és a Himusz mellett énekeltük a Székely Himnuszt is. Különben ez itt mindig így van, de most különösen fontos volt. Nem tudom innen megítélni hogy otthon a sok apró-cseprő napi politikai ügy mellett mennyire van ez felszínen, de az itteni magyaroknak szívügye a székely autonómia. Azt hiszem ebben amellett hogy a közösség sokkal jobboldalibb mint az otthoni magyarok szerepe van annak is, hogy szintén kisebbségben nagyon együtt tudnak érezni a többi külföldi magyarral.

Utána átmentünk a Magyar Házba, ahol műsor várt minket. A konzul újra elmondta a beszédét, aztán felszólalt még Pereházy Miklós, a Magyar Ház igazgatója, különféle díjakat adtak át. Néptánc, ének következett, aztán Tünde, a zongoraművész lány, újra előadta a Liszt darabot amit múlt héten a Fulbrightos találkozón. Két erdélyi magyar színész szavalt az alkalomhoz illő verseket, amikből én azt szűrtem le hogy Petőfivel szerintem szinte semmiben sem értek egyet. Nem véletlen hogy sokan a hazai konzervatívok közül inkább az áprilisi törvényeket tartanák fontosnak, de ebbe most nem megyek bele :)

Végre találkoztam Tuza Zolival, aki a másik környékbeli magyar Fulbrightos, ő a CalTech-en van, informatikus. Beszéltem, többek között Bor Zsolttal akadémikus fizikussal .természetesen ismerte Dénes nagyapát, sőt, nagyapa volt az egyik ajánlója az Akadémián, kicsit szárnyai alá is vett. Dénes nagyapa, köszönöm hogy halálod után is olyan sokat segítesz nekem! Az asztalunknál ült egy bácsi aki 30 évig a CIA-nél dolgozott, sok érdekes dolgot mesélt :) A kutatásom szempontjából azt hiszem az a legfontosabb, hogy találkoztam Balogh Ferenccel, aki a Reagan kormányzatban dolgozott, de most is valamilyen megyei posztot töt be, ő sokat tud majd segíteni.

A műsor után jött a vacsora - rántott csirkecomb, fasírt! Sosem örültem még ezeknek ennyire, végre magyar kaját ettem! :D