Babaváró buli, Newport Beach

Pénteken elmentem Chris és Julianne Lions babaváró bulijára (baby shower). Ők voltak az a fiatal házaspár akik Dodónál laktak egy héttel ezelőttig, májusra várják a babát. Ez a babaváró egy amerikai szokás, eredetileg néhány nappal a baba megérkezése előtt tartották a leendő anyuka nő rokonainak és barátainak részvételével. Ez akárhogy is számoljátok jóval korábban volt, és egy kisebbfajta lagzinak is beillett. Chris és Julianne Dodót és engem is meghívtak, de végül csak én tudtam elmenni, Dodónak fáj a lába.

Az egyetemnek van egy gyönyörű rendezvényháza, ami korábban a rektori rezidencia volt, ott tartották. Az elején kicsit fura volt, mivel konkrétan senkit sem ismertem a leendő szülőkön kívül, de a végére azért feloldódtam. Rengeteg kaja volt, egy csomó gyerek, és mindenféle játékok: meg kellett tippelni hogy mekkora a kismama derékbősége (azért ez kicsit aljas), hogy mekkora lesz a gyerek súlya, aztán szakállkát (esetleges budapesti olvasóim kedvéért partedlit) kellett díszíteni, stb. Alkohol egyáltalán nem volt, szerintem ez ilyenkor nem is szokás, meg Chris és Julianne egyáltalán nem isznak. Az amerikaiak úgy általában kevesebbet isznak mint a magyarok, nem csak a részegeskedésről van szó, kevésbé része a kultúrának. Viszont cserébe simán beülnek a volán mögé pár pohár után is :(

Itt tartották a babavárót

Persze nekem fogalmam sem volt róla hogy mire számítsak, utolsó pillanatban esett le hogy ide ajándékot is kell vinni (nagyon szépen köszönöm ezúton is Szabó Orsinak hogy felvilágosított :) ). Gyorsan elszaladtam és vettem egy-két apróságot, remélem nem lógott ki nagyon a hatalmas dobozok mellett...

Ma úgy döntöttem, hogy szabadnapot adok magamnak. A szülinapom óta minden nap dolgoztam, gyakran éjfél utánig is, és pénteken már észrevettem magamon hogy nem tudok úgy koncentrálni ahogy kellene. Szóval ma engedélyeztem egy pihenőnapot, azaz hajnalban Loki meccset néztem a neten, aztán 9-ig aludtam, délután pedig elmentem a tengerpartra, Newport Beach-re :) Nem tudok betelni az óceánnal, de a két és fél óra buszozás oda és ugyanannyi vissza az kicsit sok... Gyönyörűen sütött a nap, egyre jobban megy a gördeszkázás, óriási érzés a pálmafák alatt a tengerparton deszkázni :) Persze utólag esett le hogy a vízbe így nem lehet belemenni, mert ellopták volna a gördeszkát.

Na jó, bevallom, a buszon azért Borhi könyvét olvastam (amiben arról a témáról is ír amiről én is szeretnék).

A buszon volt egy érdekes találkozásom. Velem szemben ült egy 45-50 körüli fickó, hosszú szőke hajjal, szörfdeszkával, és rózsafűzért imádkozott. Mikor befejezte,  mutatta hogy vegyem ki a fülhallgatómat, és mondta hogy tetszik neki a gördeszkám, és ismerem-e ezt meg azt Santa Cruz-ból (Santa Cruz márkájú a deszkám, és ez egy város neve is). Kiderült, hogy ez az ember elmondása szerint a 70-es, 80-as évek fordulóján együtt gördeszkázott, szörfözött Tony Alva-val, Jay Adams-szel, és a többi naggyal! Ezek az emberek legendáknak számítanak bizonyos körökben, ők tették le a gördeszkázás mint extrém sport alapjait, gyakorlatilag a kaliforniai deszkás-szörfös-punk kultúra alapítói. A fickó elmondása szerint annak idején együtt lógtak be a gazdagok kertjeibe és gördeszkáztak a leeresztett medencékben, stb. Megadta a számát is, mondta hogy ha gondolom bemutat ezeknek az embereknek. Totál nem kapcsolódik a kutatási témámhoz, de ha lesz egy ilyen lehetőség a világ minden kincséért sem hagynám ki. Úgyis ki akartam próbálni a szörfözést, mi van ha azt mondják hogy segítenek megtanulni? :D

Dogtown and Z-boys, dokumentumfilm erről a korszakról