Malibu egy Los Angeles egyik legelökelübb negyede a város északnyugati (értsd: legtávolabbi) részén, busszal szerintem összesen vagy öt óra lett volna tőlem, de szerencsére "csak" három órát buszoztam a templomig és onnan elvitt valaki a UCLA-re, ahol a találkozó volt. Ez Los Angeles egyik legjobb és legnagyobb egyeteme, azért innen indultunk, mert Ann Kerr itt tanít. Gyönyörű és nagyon jól felszerelt campus, látszik rajta hogy sokkal több a pénz mint Fullertonban. Összesen vagy 20 Fulbrightos és 20 hallgató lehetett, kisbuszokkal vittek minket tovább. Ez egy kurzus keretei között történt, a hallgatóknak minden órán más beszél a saját országáról. A világ minden részéről érkező Fulbrightosok voltak itt, Írországtól kezdve Ukrajnán és Malajzián keresztül Kolumbiáig. Ann Kerr megkért, hogy majd a következő negyedévben én is beszéljek Magyarországról. Nagyon várom, és olyan jól esett! :)
Megérkeztünk a házhoz, és gyönyörű kilátás fogadott minket az óceánra. A kertben kaptunk svédasztalos vacsorát, természetesen Kaliforniáról lévén szó csak vegetáriánus ételekből (és nem nagyböjt miatt :)). Addig összeismerkedtünk kicsit, nagyon értelmesek, érdeklődőek voltak a hallgatók is. Vacsora után bementünk a házba, és Ann Kerr beszélt nekünk a saját életéről. Őt a Közel-Kelet érdekli, az első férje Libanonban született amerikai volt, és vissza is mentek Beirutba, amikor a férje állást kapott az ottani amerikai egyetemen. Később az egyetem rektora lett, és az is maradt egészen addig, amíg meg nem gyilkolta a Hamasz... De utána Ann 70 évesen újraházasodott, ott volt a mostani férje is.
Utána mindenki bemutatkozott, elmondta hogy honnan érkezett és mivel foglalkozik. Nagyon érdekes emberek voltak ott, agysebész aki a neuronok tanulmányozásával a tanulási folyamatokat akarja megérteni, informatikus aki a mesterséges intelligenciával foglalkozik, nyelvész, irodalmár, mindenféle kutató. Remélem gyakran fogok ezzel a társasággal találkozni, nagyon jól éreztem magam, és szellemileg is felpezsdítő más területeken kutató emberekkel beszélgetni. Bálinton és rajtam kívül még egy magyar volt ott, Krasznai Tünde, aki zongoraművész, és szeptembertől lesz itt Fulbrighttal. Ő is és Bálint is játszottak, Bálint csak egy kicsit, Tünde viszont eljátszotta a Funerailles-t Liszttől, mindenki leesett állal hallgatta. Tudjátok hogy nem tudok semmilyen hangszeren játszani és nem igazán értek a klasszikus zenéhez, de azt én is felfogtam hogy nagyon jó volt.
Visszafele Toro, egy japán irodalmár hozott el, aki Émile Zolát kutatja (arra nem sikerült rájönnöm hogy miért pont itt). Nagyon kedves volt hogy elhozott, mert busszal már nagyon hosszú és lehet hogy veszélyes is lett volna hazajönni olyan későn., ráadásul neki ez kitérő is volt, a University of California Irvine-on tanul. Szegény viszont maximálisan megfelelt annak a sztereotípiának hogy az ázsiaiak rossz vezetők, előre bocsánatot is kért, mondta hogy nem régóta vezet és keveset szokott. Néhány fékezésnél, sávváltásnál be kellett hunynom a szememet, dudáltak ránk jobbról, balról, és Los Angeles belvárosában a GPS utasításai ellenére is legalább 5 alkalommal kellet visszafordulnunk mert rossz irányba mentünk :) De szerencsésen hazaérkeztem, és kíváncsian várom a következő alkalmat! Annyit már tudok, hogy áprilisban megyünk a Caltechre, a műszaki egyetemre, megnézni hogy hogyan és hol készült a Marsjáró űrszonda! :D
Csináltam pár képet is, nézzétek meg! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése