Első hónap

Ma egy hónapja, január 10-én indultam el Magyarországról. Olyan furcsa belegondolni hogy még csak ennyi ideje! Sokkal hosszabbnak tűnik. Ebben a posztban értékelni fogom az első itteni hónapomat, nagyrészt saját magamnak, de hátha van akit érdekel. Különben bátran kommenteljetek, ide is és máshova is, mindig jól esik, örülök neki! És onnan tudom hogy ki olvas :)

Nagyon szerencsésnek érzem magam hogy eljuthattam ide, eddig élvezem a dolgot. Sok szempontból azt kaptam amire számítottam, de más részről pedig mást. Az első egy-két hét fantasztikus volt, rengeteg mindent láttam New Yorkban Timivel és utána itt is, a nap minden percében fülig ért a szám. Mostanra úgy érzem sikerült berendezkednem, megismerkednem a könyvtárral, az egyetemmel, a környékkel, sok itteni szokással, és egy jó pár emberrel. Innen is és otthonról is sokan adtak tanácsokat, támogatást, és sokat köszönhetek az idegenek segítőkészségének, jóindulatának is. Értek tapasztalatok, jók és rosszak is, tanultam mind a kettőből. Magamat is jobban megismerem. Hiányzik a családom, a barátaim, Debrecen, de olyan nagy honvágyam még nincs - nyilván azért, mert elfoglalom magam, nem érek rá ilyesmire. Persze azért néha el tudok érzékenyülni :)

A saját teljesítményemet mindig nehéz értékelnem, de úgy összességében azt hiszem egy négyest adnék magamnak. Sok mindent sikerült elintéznem, elkezdtem a kutatást is, nagy baj nincsen. Kiálltam a magam igazáért mikor kellett, sokszor utána jártam a dolgoknak (és van ahol még most is folyik a küzdelem, pl. kondibérlet). De ha azt akarom hogy a végén ne kelljen kapkodnom a kutatással, ha nem akarom hogy gondok legyenek a pénzzel, de emellett szeretnék minél többet látni Amerikából, akkor van pár dolog amin változtatnom kell. Jobban oda kell figyelnem a pénzre és az időre is.

Most történik meg bennem az az átállás amiről Timi is beszélt nekem, amikor az ember igazán felfogja hogy ez bizony nem egy nyaralás. Rá kell hangolódnom a kutatásra, mert most már nincs mese, csinálni kell orvérzésig. Az elkövetkező hónapban fontos hogy összeszedettebb legyek, hogy átgondoljam hogy mikor, mit, és miért csinálok. És persze az örök probléma, nem szabad túlvállalnom magam. Nem szabad, hogy az itt hallgatott tárgyakra való felkészülés, az itteni egyetemi emberekkel való kapcsolattartás, vagy bármi más a kutatás rovására menjen, sosem szabad szem elől tévesztenem hogy azért vagyok itt, azért kaptam az ösztöndíjat, hogy annyi anyagot gyűjtsek ami elég lesz a disszertációmhoz.

Na akkor legyen egyelőre ennyi, egy hétig megúsztátok ennyivel, de már előre látom hogy akkor ki fog törni belőlem az újdonsült harmincas minden bölcsessége :D