A kutatás

Múlt héten Budapesten voltam kutatni szerdától péntekig. Ez valószínűleg minden héten így lesz egy jó ideig, ugyanis szorít az idő, és minél több anyagot szeretnék feldolgozni a kiutazás előtt. Ez pénzbe és időbe kerül, de nagyon fontos. Mindenképpen el kell kerülni hogy az Amerikából való hazatérés után találjak valamit Magyarországon amiből rájövök hogy másképpen kellett volna kint dolgoznom, valami mást is meg kellett volna néznem. Ezért most belehúzok a munkába december közepéig, akkor kezdődik ugyanis a levéltárakban a téli szünet, és mire annak vége lesz ha minden jól megy én már nem leszek Magyarországon.

De hogy is néz ki a kutatás? Volt olyan akinek mikor először mondtam hogy megyek Pestre kutatni akkor jól kiröhögött hogy ne vagánykodjak már ilyen nagy szavakkal. :D Most mit csináljak ha tényleg így hívják? :) Jelenleg két levéltárban kutatok Budapesten, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) az Eötvös utcában, az Andrássy út közelében, és a Magyar Országos Levéltárban (MOL) a Hess András téren, a Várban.

A MOL-ban vagyok többet, sokkal több az anyag is és gyorsabban is lehet hozzájutni. Ez úgy működik hogy bejelentkezik az ember hogy szeretne kutatni, kap egy kis kártyát, bemegy a kutatóterembe, és kiválasztja hogy mit szeretne megnézni. A kutatóterem egy könyvtári olvasóteremhez hasonlít, íróasztalaok vannak lámpákkal és nagyon kényelmetlen székekkel, szemben egy üvegfal mögött ül a levéltáros és nézi hogy ki mit csinál és válaszol ha van valami kérdés, oldalt pedig szekrények vannak. Az egyik szekrényben dobozokban van a repertórium, ami egy katalógus a kutatható anyagokról. Leül az ember, a repertóriumban megnézi hogy mit szeretne kutatni, kiírja egy kérőlapra, és jövő hétre felhozzák a kikért anyagot (egyszerre legfeljebb négy doboz) a kutatóterembe. Ezek cipősdobozhoz hasonlítanak, csak nem cipő van bennük hanem rengeteg irat. Ha elkészültünk vissza kell adni, és lehet kérni a következő négyet. Ha valaki nem végez egy alkalommal akkor be lehet tenni egy kis szekrénybe az anyagot és következőnek onnan folytatni ahol abbahagytuk.

Nekem itt a Külügyminisztérium anyagait kell kutatni, 1968. és 1975. között (most jön 1972.). Ez évente általában négy dobozt jelent, egy dobozban nagyjából ezer oldalnyi gépelt dokumentum, néhány ujságkivágás, meghívó, fénykép, azaz a végére már rendesen jojózik a szemem :) Hogy milyen iratok ezek? Nagy része jelentés, amit a washingtoni (nagy)követség küldött Budapestnek arról hogy mit intéztek Amerikában, vagy itthon írták arról hogy mit beszéltek a budapesti amerikai (nagy)követséggel (a korszak elején még követség volt, később emelték fel a diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre). Ez elég sok minden lehet, ilyen-olyan tárgyalások jegyzőkönyve, munkatervek, elemzések különféle eseményekről, éves beszámolók, stb. Na ezek közül kell kiválogatnom hogy mi az ami számomra hasznos lehet. Normális esetben átnézném és kijegyzetelném a fontosnak tűnő iratokat, de most erre nincs idő, tehát vettem egy fotójegyet, ami feljogosít arra hogy fényképezzek a levéltárban, lefényképezem azokat a dokumentumokat amik érdekesnek tűnnek, felmásolom itthon a gépemre, minden dokumentumot külön könyvtárba hogy ne keveredjen össze (most éppen ezt csinálom), és majd egyszer szépen átnézem és kijegyzetelem őket.

Az ÁBTL-ben kicsit hosszadalmasabb a folyamat, itt minden anyagot átnéz egy referens még mielőtt kiadnák, mert itt lehetnek kényes dolgok is. Mivel rendszerváltás előtti anyagokról van szó (remélhetőleg) nem államtitkokat védenek, hanem személyiségi jogokat. Itt egy-egy aktát lehet kikérni, és ha van valami ami még nem kutatható akkor a kérdéses lapokat lefénymásolva kapja meg az ember, a megfelelő részek pedig ki vannak takarva vagy tussal kihúzva. Itt eddig négy könyvet néztem át amelyek kémeket készítettek fel amerikai munkára, és most kértem ki néhány amerikai magyarokkal kapcsolatos aktát. A négy felkészítő könyv különösen érdekes, a témavezetőmmel, Glant Tiborral, gondolkodunk azon is hogy érdemes lenne forrásgyűjteményként megjelentetni.

Tehát egyelőre most ezt csinálom amíg ki nem megyek, remélem sikerül a legfontosabb részével végeznem mielőtt kifutok az időből. Eléggé fárasztó a dolog, de nekem érdekes, teljesen bele tudok felejtkezni egy-egy érdekesebb anyagba. Ez néha baj is, mert bár érdekes hogy mi történt a magyar katonai attasé eltűnt kislányával, hogy lett valaki öngyilkos az amerikai nagykövetség épületében, mit csinált az iszákos portás a washingtoni magyar nagykövetségen, hogy milyen feljelentéseket írtak a környéken lakók az amerikai nagykövetséget védő tengerészgyalogosok éjszaka kiszűrődő mulatozásával kapcsolatban, vagy hogy mit mutogattak ezek a tengerészgyalogosok a nagykövetséggel szemben lévő szovjet emlékmű megkoszorúzásakor, de sajnos nem sok köze van a kutatási témámhoz.